Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-17 / 20. szám
adjanak azokra a kérdésekre, amelyekre a táguló, fürkésző gyermeki értelemnek, akár a táplálékra a testnek, szüksége van? Idézet egy levélből, amely szerkesztőségünk címére érkezett: „Rendes ember az apu, ha nem iszik, sajnos az utóbbi időben egyre gyakrabban rúg be. Igaz, van rendes lakásunk, bútorunk és ruhánk, csak nyugalmunk nincs. Gyakran szemünkre veti, hogy neki kell dolgozni ránk, és kijelenti, hogy többet nem mehetünk iskolába . .. Hetente olvasom a Bizalom vonala rovatát. Szerintem a tanács kevés. Lehet, hogy a felnőtteket megnyugtatja, de hol maradunk mi, gyerekek? Ki adja vissza az önbizalmunkat? Szerintem az alkoholistákat úgy kellene gyógyítani, mint a tüdőbetegeket. Országszerte kötelezően." Igen, a tanács kevés. Pedig ennek a kislánynak is csak egy jeligés tanáccsal válaszolhattunk, mivel nem irt nevet és címet, félt, hogy apja brutálisan megtorolná a méltóságán ejtett csorbát, ha kiderülne a dolog. Az nem számít, ha ittasan látják hazamenni, Tizenhatezer üveg Kofola fut végig óránként ezen a szalagon 5 Ш G > mJ Ш LL. z z < о ос О de az már nagy szégyen lenne, hogy gyermeke panaszkodik, hogy segítségért kiált. Milyen törvény védi az alkoholisták gyermekeit és családtagjait? Erre a kérdésre jogi tanácsadónk, dr. Bertha Géza válaszolt: „Az alkoholizmus elleni harcról az 1962. évi 120. sz. törvény rendelkezik, amely a nemzeti bizottságok kötelességévé teszi, hogy a többi társadalmi tömegszervezettel karöltve hathatós propagandát, felvilágosító és megelőző tevékenységet fejtsen ki. A nemzeti bizottságok mellett ún. alkoholellenes testületek létesültek. Az említett szervek és szervezetek hivatottak arra, hogy adott esetekben intézkedjenek, és az alkoholista személy családja és gyermekei érdekében eljárjanak. Ha valaki szeszes ital fogyasztásával közbotrányt okozó állapotba kerül, vagy önmagát, családját, és környezetét veszélyezteti, köteles magát az ún. kijózanító állomáson megfelelő kezelésnek alávetni. A kezelés költségeit az illető személy viseli. Beszállításánál a közbiztonsági szervek segédkeznek. Ha valaki Ismételten ilyen állapotba kerül, vagy ha ismétlődő alkoholfogyasztása kedvezőtlenült hat családjára, munkateljesítményére, vagy ezzel általában sérti a közérdeket, akkor az Illetékes egészségügyi szerv határozata alapján köteles magát orvosi vizsgálatnak és bejáró kezelésnek alávetni. Ha ezt elhanyagolja, akkor a járási nemzeti bizottság kötelezheti, hogy Intézeti elvonókúrán vegyen részt. Ha az alkoholista a fizetését ellssza, Illetve nem fordítja családja, gyermekei eltartására, az Illetékes szakszervezeti szerv, a hnb-vel való egyetértésben eldöntheti, hogy az alkoholista fizetését (bérét, vagy ennek egy részét), hozzátartozóinak fizessék ki közvetlenül. A CSKP XIV. kongresszusa foglalkozott az egészségvédelem kérdésével, a szocialista törvényesség megszilárdításával, az érvényben levő törvények betartásának szigorításával és az ifjúság védelmével a társadalomellenes jelenségek káros hatása ellen. A jelenségek egyike, az alkoholizmus mérhetetlen károkat okoz népgazdaságunknak. A bűnözésen és a közúti baleseteken túl züllesztő, bomlasztó hatással van a családra. 1971-ben a válások 22,4 százalékát az alkoholizmus okozta. A gyermekpszichiátriai Intézetek lelki sérültjei között minden negyedikötödik, alkoholista szülők gyermeke. Ml a teendő? Erre a kérdésre a CSSZSZK 1973. április 5-én hozott kormányhatározata ad választ, íme, néhány pont a határozatból: Sokrétű tudományos kutatómunkával kell vizsgálni az alkoholizmus gazdasági és egészségügyi következményeit és a megelőzés lehetőségeit. Bővíteni kell az alkoholmentes üdítő italok skáláját, törődni azzal, hogy a kínálat eleget tegyen a keresletnek, fokozni árusításuk, és felszolgálásuk kulturáltságát. Fokozottabban kell törődni azzal, hogy fiatalkorúaknak, gépkocsivezetőknek, és Ittas állapotban levőknek ne szolgáljanak fel alkoholt. Sörön kívül minden alkoholtartalmú ital árusítását be kell szüntetni az üzemi étkezdékben, falatozókban, és minden olyan elárusítóhelyen, amely az üzemek, hivatalok területén áll. Az alkohol elleni harc egyik legfontosabb pontja a megelőzés kérdése. Meg kell találni a módot erre s ha lehet, addig gyógyítani a bajt, amíg kicsi, amíg nyomtalanul kitörölhető még az emléke is. Bevezetőmben szándékosan nem választottam szélsőséges eseteket. Látszólag hétköznapi tragédiák, amelyeknél vannak súlyosabbak, emberéletet követelők. Ezekben az esetekben még nem késő közbelépni. Csak az a kérdés ki tegye meg ezt a lépést. A szomszédok? Az Ismerősök? A munkatársak? Igen. Nem lehet csak a közbiztonságtól, a nemzeti bizottságtól, az „illetékesektől" várni segítséget. Mindnyájan „illetékesek" vagyunk az alkoholizmus elleni harcban. Mindnyájon felelősek vagyunk a körülöttünk lejátszódó tragédiákért, ha közömbösen, kívülállókként szemléljük őket. A Szlovákiai Nőszövetség komoly figyelmet fordít az alkoholizmus és a fiatalkori bűnözés elleni harcra. Városi, körzeti és járási bizottságaik együtt dolgoznak a nemzeti bizottságok alkoholellenes, szociális ügyeket Intéző és népi ellenőrző testületéivel. Meglátogatják a hatáskörükbe tartozó rászoruló családokat, beszélnek a szülőkkel, s ha kell, közbenjárnak a gyermekek érdekében. A fent említett kormányhatározat pontjai közül, mint az alkoholizmus elleni küzdelem lehetséges módozatai közül talán a leafontosabb, az olkoholmentes üdítő italok kérdése. Erről beszélgettem Stefan Chlepko elvtárssal, a Nyugat-szlováklal Sörgyár alkoholmentes Italokat készítő bratlslaval fióküzemének vezetőjével. Ebben az üzemben töltik üvegekbe a készen kapott sziruoból készített Italokat. Hányféle Italt készítenek? Jelenleg kilencfélét. A már Ismert citrom, narancs grapefruit és málnalevek, a Kofola és Slovkola után tavaly júliusban került piacra a Chlto, amely közkedvelt Ital lett. — Mi a titka a Chlto népszerűségének? — Kevesebb cukrot és több szénsavat tartalmaz, mint. a Kofola, vagy a többi ital, tartósabb, és üdítőbb. Valóban Igaz, hogy kinint is tartalmaz? — Igen, de olyan kis százalékban, hogy nem lehet ártalmas az eaészségre. Van egy másik, hasonló készítmény, a Chito-Tonlc, amely árban is különbözik az előbbitől. Ez, mint címkéién is olvasható, gyermekek és terhes asszonyok számára nem aiánlott. — Mennyi az üzem termelése hektoliterekben számítva* — Az üzem kapacitása 50 ezer hektoliter, 1970-ben ennek már a háromszorosát termeltük, az 1973-ban pedia 225 ezer hektolitert. A kereslet évről-évre növekszik. s Ilyen körülmények között csak laen naav erőfeszítések órán tudiuk kielégíteni. Kénytelenek leszünk úi helvre költözni, m»rt Itt nincs lehetőséaünk a bővítésre. Pedia eaész fővárosunk és vidékének ellátá«a a ml aondunk. Ennek az üzemnek gondot jelentenek a növekvő laénvek, az alkoholizmus elleni harcnak Dedia reményteli eredményeket. A fővárosban és környékén már csaknem meafelelő választékban találiuk az említett üdítő Italokat, de valón mi a helvzet a vidéki vendéalők és élelmiszerboltok ellátottsáaa terén? Ennek kivizsgálására szőkék egyetlen rioort keretei, de iavekszem mielőbb sort keríteni rá, hogy ennek is utánanézzek, MIKOLA ANIKÓ ittírn az igazsághoz AZ IFJÚSÁG VILÁGNÉZETI NEVELÉSE Mindnyájan azt szeretnénk, ha gyermekeinkből becsületes, dolgos, szerény emberek válnának. Az iskola ennek a célnak szellemében nevelt az új menzedéket. Nélkülözhetetlen, hogy a szülők Is tudatában legyenek nevelési feladatuk súlyának, hogy egyetlen gyermek se váljon a kétvágányú nevelés áldozatává. A nevelés egyik legfontosabb területe a világnézeti nevelés. A természetről, társadalomról alkotott nézeteink döntően befolyásolják cselekedeteinket, viszonyunkat embertársainkhoz, munkánkhoz, a világhoz. A mai fiatal nemzedék világnézete a kommunista ideológia jegyében formálódik. Lényege a kommunista erkölcs elsajátítása, és ennek az erkölcsnek kell áthatni mindennapos munkánkat, cselekedeteinket, amellyel elkötelezzük magunkat a szocializmus, majd pedig a kommunizmus építésének. Az emberi lélek bonyolultságát Ismerve nem téveszthetjük szem elől a nevelésnek sem a tudati, sém pedig az érzelmi ráhatásait. A kilencéves alapiskolákban még nem alakulhat ki a gyermek világnézete, de erőteljesen formálódik, megismerkedik a materialista világnézet alapjaival. A tanulók az iskola padjaiban alapismereteket szereznek a természet törvényszerűségeiből, figyelemmel kísérik a tudomány fejlődését, kimagasló eredményeit, áttekintést nyernek a társadalmi rendszerek fejlődéséről, a társadalmi erők mozgásáról, haladásáról. Az új ismeretek halmozásával alakul, fejlődik világnézetük. Ahhoz azonban még a történelemkönyv sem okvetlen szükséges, hogy elképzeljük, ötven évvel ezelőtt hogyan éltek a szüleik, nagyszüléik. Hiszen erről még napjainkban sokat hallanak otthon, a szülőt házban. Hallanak még a munkanélküliség okozta kegyetlen nyomorról, képzeletben össze tudnak hasonlítani egy mai és egy ötven évvel ezelőtti háztartást ... Tudják, hogy csak a szocialista társadalmi rendszer ad ingyen könyveket a gyermekek kezébe, s hogy a megismerés, a tudás felé vezető út mindenki előtt nyitva áll... S hogy csak néhány lényeges társadalmi segítséget említsünk: olcsón és jól étkezhetnek az óvodában, bölcsődében, napközi otthonokban. Díjmentes az egészségügyi gondoskodás, és a legdrágább gyógyszerek is ... Társadalmunk gondoskodása az emberről sokoldalú, egyetlen előző társadalmi rendszer segítségével sem hasonlítható össze. Már az alapiskola padjaiban meggyőződnek a fiatalok arról, hogy csak a szocializmusban élhetnek az emberek biztonságban, nem félve a holnaptól, a jövőtől. A szocialista társadalmi rendszerben minden az ember érdekében történik. Senki sem esik kívül a társadalmi megbecsülés és törődés határain. Ez adja a legnagyobb biztonságérzetet az embernek. A fejlődő gyermekre igen nagy hatással van a szülői példamutatás. Ha pozitív, követésre méltó példát lát édesanyjában, édesapjában, majdnem természetes módon alakulnak ki benne a legszebb emberi tulajdonságok: az öntudat, a megbízhatóság, a szorgalom, kötelességtudat, felelősségérzet, a kitartás és az akarat. Ha azt látja, hogy szüleinek a munka örömet, boldogságot ad, akkor a gyermekben is felébred a vágy: szeretne olyan boldog lenni, mint az apja, anyja. £s ezért neki is úgy kell élni, cselekedni, mint szüleinek. Az Iskola önmagában nem elég ahhoz, hogy a gyerekeket simán vezesse a materialista világszemlélet kialakításáig, a meggyőződésig. A szülők ezt a folyamatot esetenként hátráltathatják vagy éppen elősegíthetik. A szülői felelősségtől tehát nagymértékben függ, hogy milyen hosszú lesz gyermekeik útja az igazsághoz. MEGYERI ANDREA
