Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-17 / 20. szám
l| V a I fi A NO KÉRDEZ Fényképezte: Bcrzi László a pedagógus válaszol A hároméves gyermek vagy közvetlenül a bölcsödéből, de főleg vidéken a a legtöbb a családi környezetből kerül az óvodába. Ezeknek a gyerekeknek egy új korszakot jelent az óvodával, a számukra eddig Ismeretlen felnőttekkel, gyermekekkel és az új életstílussal való találkozás. A szülőknek úgy kell felkészíteniük gyermeküket oz óvodára, hogy ne félelemmel, de kíváncsisággal, érdeklődéssel menjen oda. A legtöbb óvodába járó gyermek édesanyja dolgozik. Sokan úgy vélik, ha már beadták gyermeküket az óvodába, megszabadulnak a legnehezebb nevelési gondoktól. Tévednek azok a kedves szülők, akik úgy gondolják, hogy az óvodai nevelés mindent helyettesít. Legfőbb feladatul tűzik ki a pénzhajhászást, hogy gyermeküknek minden kérését és Igényét teljesíthessék. Idejük azonban nem marad, de türelmük sincs arra, hogy gyermekükkel foglalkozzanak. így válnak az Ilyen szülők gyermekel anyagilag gazdag, de érzelmekben és lelkiekben szegény emberré, akiknél már kiskorukban kialakul a társadalomra káros önzés. Az óvoda sokoldalúan neveli gyermehelye van a csalódban. Akármilyen keinket, bővíti gondolatvilágukat, fejleszti képességeiket (az alkotó munka által), de csak úgy lehet eredményes e nevelés, ha a pedagógusok és a szülők is együttműködnek és közös útját választják a szocialista nevelésnek. A szorongó, féltékeny, érzelmileg elhanyagolt gyermekkel többet kell foglalkozni, éreztetni kell vele, hogy biztos kedves a gyermek számára az óvoda környezete, legnagyobb bizalma a szülőben van: csodálja, szereti őt, szívesen beszél a szüleiről. A gyermeknek éreznie kell, hogy szülei is szeretik őt. A szeretetnek azonban nem az ajándékozásban, a becézésben kell megnyilvánulnia, hanem a gyermekhez való viszonyban, cselekedeteikben. Beszélgessünk el a gyermekekkel az óvodai napi eseményekről, osztozzunk örömükben, vigasztaljuk bánatukban. Értelmi felfogásához mérve mindig Igazat mondva, válaszoljunk kérdéseikre. Vigyük a gyermeket bevásárolni, vonjuk be a háztartási munkába, amely számukra mindig örömet és élményt jelent. Munkájukat, segítségüket ne pénzzel és édességgel jutalmazzuk, hanem szép szóval, dicsérettel, esetleg egy-egy mesekönyvvel. Ismertessük meg velük a természet szépségeit (közös hétvégi kirándulásokon, nyári szabadságon). Ezzel fejlesszük gyermekünk szépérzékét, ízlését, így aztán felnőtt korában is megtalálja az élet örömeit és szépségeit. Az óvodás korú gyermek rendkívül aktív. Legfőbb tevékenysége a játék. Másik működési tere a komoly tevékenység, amelynek a vágya talán sohasem olyan erős, mint ebben az életkorban. Feltétlenül ki kell elégíteni ezt a vágyát, hogy bekapcsolódhasson, részt vehessen a felnőttek életében. Ez önbizalmat, ragaszkodást, szeretetet ébreszt a gyermekben a szülők Iránt. A feldúlt családi élet (vallás, Iszákos szülők) nem nyújt a gyermeknek örömet, érzelmi biztonságot. A legtöbb esetben megzavarja a gyermek lelkivilágát. Az Ilyen esetben a gyermek érzelmileq eltávolodik a szülőktől, sokszor később ellenük fordul. Az Ilyen kisgyermek állandó szorongásban él, félénkké válik, elzárkózik, ideges, szervi működési zavarok állhatnak be nála, mint pl. a bevlzelés, nyugtalan alvás. Az ilyen sérüléseket előidézheti a rideg, erőszakos bánásmód is, pl. verés, megfélemlítés, szidalmazás, könyörtelen büntetés is. A qyermeknevelésben felmerülő problémákat helyes, ha a szülő a pedagógussal, szükség esetén a gyermekorvos bevonásával vitatja meg, hogy az együttes, hatásos nevelési módszer eredménye jól nevelt, egészséges, boldog qyermek legyen. Sogdóny Etel, Stúrovo-Nána (Párkánynána) Nézze meg ezt a gyönyörű szegfűcsokrot. Tegnap kaptam a gyerekektől. Engem Is meghívtak a pionírszervezetük huszonötödik évfordulójának ünnepségére és én az ilyen meghívásnak nem tudok ellenállni. Pedig láthatja, nehezen mozgok. Azért most is elmentem, mert úgy érzem ezzel tartozom fiam emlékének. A meghitt kis otthon szobájának asztalán ott virítottak a szeretet és az emlékezés virágai, amelyeket a bratislavai Nevádzová utcai iskola pionírjai hoztak. Gizela Gudernová a fiatalon mártírhalált halt Eugen Guderna édesanyja botját a szék karjára akasztotta és a virágok közelébe ült. A pionírokkal folytatott beszélgetés, az emlékezés ismét felsajdította az anya szívében, soha be nem gyógyítható sebét. — Négy gyermekkel magamra maradtam. Sokat dolgoztam, nem értem rá soha sorsom felett töprengeni. Az évek múltak, a gyerekek nőttek és én büszke voltam arra, hogy saját erőmből is becsületesen felnevelem őket. Igaz, korán a saját lábukra kellett állniuk. Eugen a polgári iskola elvégzése után a kábelgyár segédmunkása lett. Szerény, dolgos, jó eszű fiú volt. Esti tanfolyamon elvégezte a kereskedelmi iskolát. Nekem már csak a bizonyítványt mutatta meg, meglepetésnek szánta. Valóban, soha anyának nem kívánhatok jobb gyereket, mint ő volt. Ifjú kommunistaként is dolgozott. Néhány barátjával segített a Mór ho! és a Kladivo röplapok sokszorosításában. Egy darabig Stefánia úti lakásunkon, majd a kábelgyár pincéjében, utána a Priekopy 73-as faházacskájában dolgoztak, amíg a fasiszták bérencei le nem tartóztatták őket. Eugen is börtönbe került. Nem találkozhattunk, de néha levelezőlapot kaptam tőle. Egy napon, 1942. február 12-én azonban ennek is vége lett. Elszállították Mauthauzenba, és többé sose láttam. Később egy fogolytársa, akinek sikerült megszöknie a börtönből, elhozta nekem börtönben írott naplóját. Ez az utolsó emlékem tőle. Hogy titkolja könnyeit, mélyen a fényképek, levelek fölé hajol. — Ez a fiam naplójának géppel írt másolata. Az eredeti sajnos elveszett. Egyszer a filmtől jártak nálam, és nyugta ellenében kölcsönkérték. Azóta sem láttam, pedig annak már NEM NAGY ÜGY?
