Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-04-12 / 15. szám
NEM NAGY ÜGY...? „Egy számomra kétségbeejtően szomorú nap estéjén írom ezt a levelet, amikor úgy érzem, mindenkiben csalódtam és nem tudom, van-e kiút ebből a reménytelen helyzetből, amibe talán nemcsak a saját hibámból kerültem. Felelőtlennek, könnyelműnek, erkölcstelennek bélyegeztek és nem akadt közvetlen munkatársaim között senki, aki mellém álljon. Mind bölcsek, tisztességesek, rendesek, példásak voltak, amikor fölöttem kellett „ítélkezni". De miért nem segített addig senki, és mit vétettem, hogy így kell érte szenvednem? Talán ők annyira különbek, teljesen hibátlanok, feddhetetlenek? De kezdjem az elején: A múlt év nyarán kerültem jelenlegi munkahelyemre. önálló kereső lettem, fiatal, de egyenértékű munkatárs. Szerettem volna továbbtanulni, de tavaly nem vettek fel az iskolára, ahová jelentkeztem. Néhány hétig bánkódtam is emiatt, de közben nagyon megkedveltem a munkámat, és úgy éreztem, a munkatársaimat is. Kollégáim kedvesek voltak, szívesen segítettek, ha munkám gyakorlati nehézségeiben útbaigazításra, tanácsra szorultam. Anna és Ica — kolléganőim — közvetlennek, őszintének tűntek, fölnéztem rájuk, figyeltem viselkedésüket — azt hittem, sokat tanulhatok tőlük magatartásból, család iránti szeretetből. Akkor kezdtek megváltozni velem szemben, amikor férfi kollégáim többször bókoltak nekem — eleinte ezt úgy vettem, mint fiatalságomnak szóló elismerést, nem csináltam belőle „pagy ügyet". Anna azonban egyre többször tette szóvá — félig tréfásan, félig gúnyosan, hogy Imre „belém van esve", „szegény felesége kisírhatja majd miattam a szemét".. . Kissé meglepődtem, amikor munka után Imre az utcasarkon kocsiban ülve várt rám. De amikor kinyitotta a kocsi ajtaját és kedvesen invitált, gondolkodás nélkül beültem melléje, legalább nem kellett gyalogolnom. Megvallom, később már nem hagyott teljesen közömbösen viselkedése, úgy éreztem, ha ilyen férfira találnék, szeretni tudnám. Mindig elegáns, magabiztos, érti a munkáját, okos, és olyan szépen beszél két kisgyermekéről — jó lehet annak, akinek Ilyen férje van. Beszéltem is erről a kolléganőimnek, sajnos, ők visszamondták neki. így történt aztán, hogy о rokonszenv láthatatlan és ártatlan szálait munkatársaim pletykáikban „szerelmi láncokká" minősítették. Pedig ők ugyanúgy beszélgetnek egymással. Anna akárhányszor ráteszi kezét férfi kollégáinak vállára, ha velük beszél, Ica szabadságáról visszatérve éppúgy ad puszit nekik is, mint nekünk, nőknek. Akárhányszor beülnek velük együtt a büffébe „kávéra" — vagyis konyakra. Én sem tettem többet... névnapom volt, kedvesen felköszöntöttek, és a munkahelyi szokás szerint illett, hogy fizessek nekik a büffében egy kört. Persze nekem is innom kellett. Csakhogy ők is rendeltek. Nem tudom, mikor mentünk el, csak arra emlékszem, hogy Imre kísért haza. Belékaroltam, úgy mentünk. Magához húzta a fejemet és megcsókolt. Nem tudom, meddig álltunk így . . . csak azt, hogy egyszerre hozzánk lépett a felesége, nekem egyetlen szót mondott. .. Imre pedig szó nélkül ment el vele. Másnap a felesége betelefonált az üzembe a főnökünknek, hogy tönkreteszem a családi életüket, hogy dobjanak ki. Persze rögtön tudott rólam mindenki és mielőtt még behívattak volna a főnökhöz, nekem támadtak mindannyian. Imre is. Azt mondta, egy lánynak tudnia kell meddig mehet el, mit engedhet meg magának . .. Neki adott mindenki igazat. Ez fáj.. . hogy Anna és Ica is. Nem tudom, mi lesz holnap. Mit mond a főnököm. Valóban kidobhatnak ezért? Vagy kérjem én az elbocsátásomat?" Eddig a levél, amelyben sokkal többről van szó, mint arról, hogy két ember kapcsolatában felezővonalat húzzunk. Mérlegre kell tennünk a munkatársi viszonyt, a női méltóságot, az egyenjogúság helyes értelmezését... Ezért nem is tesszük borítékba a választ. Nyitva hagyjuk, hogy kedves Olvasóink segítsenek a tanácsadásban. Mit válaszoljunk V. Csillának, a levél írójának? Leveleiket a következő címre küldjék: NŰ szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. A borítékra írják rá rovatunk címét: Ifjú Szemmel. A hozzászólásokat egyben közöljük és honoráljuk. Várjuk leveleiket! < 2 X I— < ac < OL Ш Ш 2 in Э in о StieSovice valamikor Prága egyik cserides, félreeső negyede volt, ahol Szívesen telepedtek le a legkülönbözőbb hivatású művészek. Csakhogy a nagyváros terjeszkedése ezt a negyedet sem kerüli el, úgy hogy lassan, de biztosan már innen is kiűzi a megnyugtató, idillikus csendet. És mégis, az egyik villában — látszólag semmiben sem különbözik a többitől — a lakóknak sikerül megőrizniük mind a mai napig a csendet, jóllehet néhány méternyire tőlük a főútvonalon zajosan csilingelnek a villamosok és száguldanak az autók. Elég átlépni ennek a háznak a küszöbét s az ember abban a pillanatban megfeledkezik a mindennapi rohanás okozta bosszúságokról, sőt mi több, itt még sietni is elfelejt. Körülveszi a nyugalom, ennek az otthonnak mindenütt jelenlevő költészetével, színek illatával, csöndes zenével csak egy valami után vágyódik: hogy leüljön a fotelbe, nézelődjön és hallgasson ... A látogató tekintetét fogva tartják a falak. Kinn még nem éledt újjá a természet, de itt benn mindenütt csupa virág. A vázákban pompázik a sok tőzike, nőszirom, margitvirág, tulipán, mellettük mályvarózsák ragyognak, s mezei virágok csokraiban megtaláljuk a sisakvirágot, meg a keserűfűt is. Szinte fölösleges azon töprengeni, vajon van-e olyan virág, amely a festői palettáról hiányzik. Minden egyes kép arról a szenvedélyről árulkodik, amellyel a művész rögzíteni akarja a természet múlandó, állandóan változó csodájának egy-egy pillanatát. Rögzíteni olyan alapossággal, mint ahogy valamikor a mozgás bűvöletétől elragadtatott festő, Edgar Degas örökítette meg a táncosnők világát. Aztán tovább siklik a tekintet, eltűnik az évszakok virágainak birodalma. Az ember szeme előtt szinte megelevenednek a párizsi utcák, egy napfényes spanyol táj, a feketetengeri Gagra, bűbájos leningrádi zugok, vagy Prága romantikus környéke, ahol néhány év múlva már új lakónegyedek fognak állni... A festmények sugárzó, dús színei nyugalmat árasztanak, jó közöttük lenni. S talán éppen ezért jut az ember eszébe: a festészet történetéből miért hiányoznak a női nevek? Vajon az elsőség csakugyan Louise Vigée Lebrunt illeti meg, Marie Antoniette barátnőjét? Dehát, végső fokon ez ma már nem is olyan fontos. A nők már régen nemcsak az alkotók ihletéi, hanem maguk is megragadták az ecsetet és visszavonhatatlanul bevonultak a művészet világába. Ki tudná hát megszámolni, hogy Marie Hlobilová- Mrkoviéková festőművésznő, aki nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját, művészetével mennyi felejthetetlen élményt nyújtott hazai és külföldi kiállításai látogatóinak, vagy hány otthon szépségét növeli egy-egy alkotása? Eredetileg csak a festőművésznőnek szólt a látogatásunk. De a streüovicei Hlobil-villában úgy látszik még a legelrejtettebb zugban is találkozunk a művészettel. Egy emelettel följebb ismét a természet és az építőművészet szépsége fogadott, csak más formában. Dana, a legidősebb lány, már többször aratott sikert nemzetközi üveg-, fém- és textília kiállításokon, de ennek ellenére 6 is az ecsetet választotta. Édesanyjától eltérően, aki mindig is a harsogó napfény bűvöletében alkotott, az ő prágai és külföldi tájképei inkább a gyöngéd szépség iránti csodálatot tükrözik. Lényegében egyforma témák, de már az első pillantásra is látszik, hogy egyikük is, másikuk is a maga egyéni útján jár. A családi hagyományt követte a fiatalabb lány is, Maria Luisa, aki a képzőművészek legifjabb nemzedékéhez tartozik. 0 az ecset helyett a gyapjút választotta: Marie Luisa az art-protis, a ma gobelinjének „rabja“ lett. Már ő is számos nemzetközi sikert könyvelhet el, s mindenki, aki Nem ritka a gyermekkorban; különösen az 1—3 évesek között, a táplálkozási túlérzékenység, amikor bizonyos ételek fogyasztása után csalánkiütés, ekcéma jelentkezik. Nem könnyű megállapítani, hogy melyik az allergiás megbetegedést kiváltó étel. Könnyebb a helyzet, ha a gyermek ételei közt első Ízben szereplő vagy ritkábban fogyasztott táplálékról van szó. Sokkal nehezebb, ha az étlapon rendszeresen ismétlődő ételek egyike vagy másika válik időnként kórokozóvá. Minden esetben próbadiétával kell megállapítani az allergiát okozó élelmiszert. A gyermeket először alapdiétára fogjuk, amelyben csak kevés számú ételfajta van, s az is olyan, amely általában nem szokott allergiát okozni. Ilyen a borjú-, marha- és a birkahús, a rizs, a nyersen fogyasztható vetemények közül a saláta, a répa, a gyümölcsök közül az alma, körte. Ebbe az alapdiétába fokozatosan építjük be azokat az anyagokat, amelyek csak néha okoznak allergiát: zabliszt, rozsliszt, burgonya; a gyümölcsök közül a cseresznye, meggy, szilva, citrom és narancs. Végül igen óvatosan egyegy új étel között 4—5 napi szünetet tartva — sorra vesszük azokat az élelüú 1Л u •< z < t> о ш Bárkivel megtörténhet, hogy félig megkötött szvetter nem felel meg az elképzelésének, felfejtené, de a pamut nem sima többé, meglátszik rajta, hogy már használtuk. Ha újrakötjük elüt a többi, még nem használt pamutból kötött részektől. Az is meglehet, hogy találunk egy régebben kötött pulóvert, amit gyermekünk már nem hajlandó felvenni, mi pedig sajnáljuk a szép pamutot Fejtsük fel gyorsan, keressünk egy hőálló nagyobb palackot, tejeskannát vagy magas fazekat, Erre rátekerjük a fejtett pamutot, megtöltjük az edényt forró vizzei és egy ideig rajta hagyjuk. Mire letekerjük, a fonal egyenes és friss lesz, mintha még sohasem használtuk volna. Ш > Z 'Ш LL z a 2 Ш KJ