Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-04-12 / 15. szám
el, mint az ország más területeire. A szövetkezetek itt még csak 15—18 éve alakultak, némelyik még később, de gazdálkodásuk színvonala, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek kihasználása semmivel sem kisebb, mint a már negyedszázados szövetkezeteké. Az emberek itt nehezen barátkoztak meg a korszerű gazdálkodás lehetőségével, de később annál lelkesebben, öntudatosabban valósították meg a néhány hektáros magántulajdon egyesítését. S éppen az asszonyok voltak azok, akik elsőként értették meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, akik legjobban kivették részüket a kezdeti nehézségekből, s akik mindig megbízható, szilárd támaszai voltak a szövetkezetnek. Tehát most, amikor országszerte megünnepeljük a szövetkezetek alakításának 25. évfordulóját, a medvesaljai asszonyoknak is jogosan mondhatunk köszönetét önfeláldozó munkájukért. A vendéglátó Agócs Géza, az almágyi szövetkezet elnöke és Fazekas Dezső, a falusi pártszervezet elnöke volt. Mindketten nagyra becsülik a szövetkezetben dolgozó nők munkáját, s a lehetőséghez mérten igyekeznek a munkát úgy szervezni, hogy a magas fokú gépesítés se szorítsa ki az asszonyokat a termelésből. Mert itt bizony az asszonyok számára a szövetkezeten kívül nincs más munkalehetőség .,. A háziasszony szerepét Agócs Lídia, a szövetkezet közgazdásza s egyben a helyi nőszervezet elnöke vállalta, ügyes, örökmozgó fiatalasszony ő, aki szervezőképességével, temperamentumával 1968 óta, amikor megválasztották a nőszervezet elnökévé, tétlenségéből szinte „felrázta" az asszonyokat, lányokat. Éneklő, táncoló kulturális csoportot alakított, s minden ünnepélyen, összejövetelen új számokkal lepik meg a lakosságot. Nos, az ő javaslata volt az is, hogy ezen az összejövetelen az egyes nőszervezetek küldöttei bemutassanak valamilyen táncot, éneket, így valóban ünnepélyes, barátságos jellege lesz a találkozásnak, s ezen kívül jól el is szórakoznak majd. Az asszonyok nagy része tehát már népviseletbe öltözve hallgatta végig a rimaszombati járási nőbizottság titkárának, Pásztor Saroltának ünnepi köszöntőjét, valamint dr. Bozó Jenőnek, a kommunista párt járási titkárának felszólalását. Az asszonyok különösen megörültek Bozó elvtórs biztató szavainak, amikor felvázolta azt a munkalehetőséget, amely a Gortva folyó szabályozásával nyílik majd számukra. Államunk 280 millió korona értékű befektetést fordít e vidék talajának megjavítására. — Ahol ma még a legelőre sem alkalmas fű terem, ott a Gortva folyó szabályozása után bőven termő zöldségeskertek díszelegnek majd. Évszázados álma válik ezzel valóra az itt élő embernek — mondta Bozó elvtárs, s az asszonyok kitörő tapssal fejezték ki örömüket. Mert ezzel számukra olyan munkalehetőség nyílik, mely mindnyájuk munkáját biztosítja. A felszólalók közül a Medvesalján végbementő változásokat legkifejezőbben Mede Katalin, a hidegkúti nőszervezet titkára határozta meg. — Nem is olyan nagyon régen, az Itt élő emberek nem tudták elképzelni mi az a neonfény, aszfaltos út. A gyerekek nem tanulhattak tovább; a környéken nem volt egy orvos, egy mérnök. Mi fiatalok ezt már készen kaptuk. Szinte természetesnek vesszük, hogy a falusi utcát neonfény világítja meg, s hogy a sáros, poros utca helyett aszfaltos, betonozott úton járunk. De úgy gondolom, ezért egy kicsit mi Is adósok vágunk. S ezt az adósságunkat úgy tudjuk legjobban törleszteni, hogy gyermekeinkből becsületes, jól dolgozó embereket nevelünk — mondta felszólalásában Mede Katalin. Az asszonyok bólintottak. S ebben nemcsak az egyetértés, de a fogalomtétel is benne volt. Barátságos, meleg hangulat alakult ki az asszonyok között. S ez még élénkebbé, jákedvűbbé vált, amikor az ének- és tánccsoportok fölléptek a színpadra. A péterfalai asszonyok köszöntőjét a tíztagú énekcsoport tolmácsolta. Az újbásti asszonyokkal dr. Blasko László körzeti orvos tanította és gyakorolta mindazt a szép dalt, melyet itt előadtak. A citerazenekar is az ő kezdeményezésére, biztatására alakult, s itt jól elszórakoztatta az asszonyokat. Az almágyi nőszervezet csoportja leánytáncot és kukoricamorzsoló táncot mutatott be. A tajtiak népdalokkal, magyar nótákkal kedveskedtek a vendégeknek. Amikor a színpadon véget ért a kulturális műsor, az asszonyok körbe álltak, s betöltve az egész termet, énekelve, táncolva fejezték ki jókedvüket. Megmutatták, hogy nemcsak a munkában tudnak helytállni, de a Medvesalja régi hagyományainak hűséges ápolói is. H. ZSEBIK SAROLTA Bár a jármű-balesetek száma 8,3 %-al nőtt, a halálos balese;ek száma 4,7 százalékkal csökkent az 1972-es évi statisztikához viszonyítva. Ez a fordított arány nagyrészt azzal magyarázható, hogy növekedett a motoros járművek száma, tehát, több a baleset. A halálos áldozatok számának csökkenése viszont az alkoholfogyasztás szigorított ellenőrzésének, a biztonsági övéknek és nem utolsósorban annak köszönhető, hogy közutainkon egyre kevesebb motorkerékpár közlekedik. Ján Paulen alezredes, a Közbiztonsáqi Szolgálat főkapitányságának vezetője megállapította, hogy a gyakori ellenőrzések és szigorú intézkedések pl. a vezetői jogosítvány elkobzása hatásosaknak bizonyultak. „Tapasztalataink azt mutatják — mondta Paulen elvtárs hogy a közbiztonság járműforgalmi szolgálatának munkája eredményes volt s annak érdekében, hogy közutaink még biztonságosabbak legyenek, kisebb vétségekért is a jogosítvány bevonásával fogjuk büntetni a vezetőket. Nemcsak alkoholfogyasztásért, az előnyadás elmulasztásáért és a megengedett sebesség túllépéséért is." Statisztikai adatokat sorolhatunk fel, számokat, amelyek mögött sorsok, emberi életek vannak, vagy esetleg csak voltak. Rajtunk múlik, vezetőkön és gyalogosokon egyaránt hogy az idei év statisztikája kevesebb fájdalmat, halált és tragédiát jegyezzen fel, mint az eddigiek. Irta és fényképezte; FERÓ SPACIL (ff az Г/ igazsághoz Minden embernek van valamilyen véleménye a világról, a társadalomról, az életről, tehát van valamilyen kialakult világnézete. Az én világnézeti meggyőződésem, bár hosszú fejlődésen ment át, mégis igen korán kezdett a helyes módon alakulni. Többgyerekes, szegény munkáscsaládból származom. Ez a tény meghatározta világnézetem kialakulásának alapjait. Apám csendes természetű, munkáját és családját szerető ember volt. Emlékszem, kora gyermekkoromban néha egész napon át a gyermekei között volt, otthon tett-vett. Most már nemcsak emlékszem, hanem azt is tudom, hogy a munkanélküliség miatt. Gyakran nem jutott a munkához, pedig szeretett dolgozni. És gyakran mérte szűkre a kenyeret, nem azért mert sajnálta a gyerekeitől... Sokat olvasott. Így aztán a kenyeret szép szóval pótolta. Szavakkal: az Igazság kenyerével. Mert ez is táplálék volt számunkra. A szellem tápláléka. Énekelni is tanított. Munkásmozgalmi dalokat dúdolgatott munka közben, és mi megtanultuk tőle. Amikor az Internacionálét tanította nekünk, megkérdeztem: mi az a rab? 6 megmagyarázta, de nem sokkal később a szememmel láttam, amit elmondott. Apámat letartóztatták, megbilincselték, egy teherautóra föltoloncolták. S közben azt számlálták dühösen: büdös kommunista... Akkor nyilt ki a szemem igazán: az én apám rab, elhurcolták a családjától, bilincset tettek a kezére. S csak azért, mert a sztrájkolok között volt, mert munkát kért és nagyobb darab kenyeret a családjának. Mert emberi jogaiért és az emberibb életmódért emelte fel a szavát. A fizetség, az eredmény: börtön, rabság. Bár gyermeki ésszel sok mindent nem érthettem még, de azt már világosan láttam, vagy inkább éreztem, hogy melyik az az út, amelyen nem szabad elindulni, ami tőlünk távol áll, számunkra Idegen. Édesapám igazságot szerető és az igazságért tűzbe menő erős jelleme, és édesanyám kitartó, segítőkész természete megmutatták nekem a járható utat. Az én világnézetem olyan erős és konkrét talajból Indult ki, amelynek törvényszerű következménye, hogy a materialista világnézetet vallom. Szerintem, kell hogy minden ember képes legyen megoldani az emberek közötti kapcsolatot, megtalálja az érvényesülés útját, a munkából kivegye részét, lássa, érezze életünk értelmét. Ügy, ahogy az előző hozzászólás valamelyikében olvastam: minden ember saját sorsának kovácsa. Ne földöntúli lénytől, a nagybetűvel írt Sorstól, egy abszolút ideától várják sorsuk alakulását, hanem emberhez méltóan irányítsák azt maguk, ki-ki a magáét. De úgy, hogy az valahol az emberiség képzelt láncába beletartozzon, a közös cél vezérelje: a békés haladás, fejlődés, az emberiség még boldogabb jövőjébe vetett hit, meggyőződés vezérelje mindenki cselekedetét. Ezt pedig csak olyan emberek érhetik el, akik tudják, hogy a világ anyagi, hogy megváltoztatható, hogy olyanra formáljuk alkotó munkánkkal, amilyenre ml akarjuk, végső sorban pedig, hogy az emberiség jövője magától az emberiségtől függ, és nem idegen hatalmaktól. Szerintem csak ilyen tudattal lehet nyugodtan, békésen dolgozni, élni, gyermeket nevelni, a jövőre gondolni. Ambrus Gizella, Gém. Hörka (Gömörhorka)
