Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-04-12 / 15. szám
Amíg nem késő At újlógok fekete krónikójóban »inte naponta olvashatjuk, hogy itt és itt a munkabaleset halálos áldozatot követelt. A hir pillanatnyi megdöbbenést vált ki belőlünk, de tovább megyünk anélkül, hogy komolyan elgondolkodnánk rajta. Pedig érdemes lenne kicsit töprengeni felette, vajon a mi munkahelyünkön nem fenyeget-e hasonló veszély, betartjuk-e mindazokat az előírásokat, szabályokat, melyet a munkabiztonsági előírások megkövetelnek? ... Szlovákiában tavaly 251 halálos kimenetelű munkabaleset történt. Negyvenhat esettel több, mint 1972-ben. Az egyes ágazatokon belül az első helyet az építészet, a másodikat a szállítás, a harmadikat pedig a mezőgazdaság foglalta el. Mi okozza ezeket a halálos baleseteket? Nos, az elmúlt évben a halálos kimenetelű munkabalesetek 46 százalékát a szállítási eszközök okozták. A második helyen pedig a nem megfelelő munkatér idézte elő a halálos balesetet. Az építészetben a balesetek több mint 32 százaléka abból származik, hogy sok esetben nem megfelelőek az állások, nem tartják be a magasban és a mélyben végzett munkához szükséges biztonsági intézkedéseket, nem megfelelő a munkatér. A szövetkezetekben a halálos balesetek 10 százalékát a munkahelyi hiányosságok idézték elő. A helytelen munkafolyamat alkalmazása, a betiltott munkák folytatása, a közlekedési jelzések be nem tartása, a hiányos védőberendezés, vagy a helytelen munkaszervezés hányszor követelt már halálos áldozatotl... S mégsem okulnak belőle, évről évre újból elkövetik ezeket a hibákat. A munkabalesetek, azonkívül, hogy gyakran emberáldozatot követelnek, óriási nemzetgazdasági kárt is okoznak. Gondoljuk csak el, hogy 1973- ban naponta 3674 dolgozó hiányzott a munkából munkabaleset miatt. Egy év alatt ez szlovákiai méretben 1 millió 304 ezer munkanap kiesését jelentette. Hogy hány ezer korona értéket lehetett volna ennyi nap alatt előállítani, arról sehol sincs kimutatás. Am józan ésszel felfogható az ebből származó kár. Hát még ha hozzászámítjuk, hogy csupán tavaly több mint 35 millió koronát fizettünk ki az állampénztárból a munkabalesetekből származó kártérítés és a foglalkozásból eredő betegségek ciménl... A dolgozók munkabiztonságának és egészségvédelmének betartása nagyon összetett, bonyolult feladat. Az előírások betartásán kívül még sok más tényező is van, például a veszélyes munkahelyek, a túlórák és az éjszakai műszakokkal felmerülő problémák, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják nemcsak a dolgozó egészségét, de kihatnak az egész nemzetgazdaságra is. A felmerülő hiányosságok kiküszöbölhetők, mert nem a termelésből származnak, hanem a nem megfelelő munkaszervezésből, a hiányos irányitó és ellenőrző munkából. A hiányosságok felszámolása mindnyájunk feladata — ezt a XIV. pártkongresszus is konkrétan leszögezte. Tehát mind a gazdasági szervek, mind pedig a dolgozók feladata, hogy a hiányosságokat még azelőtt eltávolítsák, mielőtt a halálos, vagy súlyos baleset figyelmeztetne erre. A dolgozókat időben meg kell ismertetni az egyes gépek munkabiztonsági előírásaival, s ezek szigorú betartásával. A szövetkezetekben az utolsó években éppen az okozta a legtöbb balesetet, hogy a gépkezelők nem ismerték eléggé a szolgálatukban álló gépeket. Sokszor a hanyagság, a nemtörődömség is előidézi a bajt. Mivel lehet például azt megmagyarázni, ha nem hanyagsággal, hogy a közép-szlovákiai kerületben az ellenőrzések folyamán februárban, vagyis még a tavaszi munkák megkezdése előtt 109 üzemben levő traktornál állapítottak meg komoly hibát. A szövetkezet vezetőségének nagyobb gondot kellene fordítania a megjavított, vagy egyáltalán üzemben levő traktorok, gépek ellenőrzésére. A felsőbb szervek megteszik kötelességüket, kiadják a parancsot a gépek megjavítására. De vajon betartják-e ezt a szövetkezetekben, vagy ugyanúgy hibásan tovább járnak a traktorok, mint eddig? Mert ilyesmi már nemegyszer előfordult, s csak akkor javították meg, amikor halálos áldozatot követelt. Tavaly a Szlovákiai Munkabiztonsági Hivatal összesen 462 balesetet vizsgált felül. Az elemzések után arra a következtetésre jutottak, hogy a megismétlődő baleseteket leggyakrabban az okozta, hogy a vezető dolgozók nem teljesitik teljes mértékben kötelességüket — nem távolitják el azokat a hibákat, hiányosságokat, amelyek a munkabalesetet okozták. Főleg a szövetkezetekben és a helyi gazdálkodási üzemeknél húzódik el nagyon sokáig az ügy kivizsgálása, s amíg erre sor kerül, már ismételten baleset következett be. Az üzemekben sok esetben csak felületesen ismertetik a dolgozókkal, mesterekkel és a vezetőkkel a baleset okát, legfeljebb rövid előadás keretében tudatják a hiányosságokat, de nem vonnak le belőle komoly következtetéseket. A munkabiztonság érdekében konkrét javaslatok és tettek csak akkor születnek, ha megdöbbentően nagy áldozatot követelt a baleset, vagy ha a legfelsőbb ellenőrző szervek szigorúan közbelépnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy az üzemek, vállalatok könnyebben kifizetik az ellenőrző szervek által előirt bírságot, minthogy a hibákat eltávolítsák. Tavaly például az építészetben több mint 1 millió 200 ezer koronát fizettek ki büntetésképpen. Csakhogy a büntetés kifizetésével még nem oldódik meg semmi... Éppen ezért mindnyájunk kötelessége, hogy ahol a munkabiztonsági előírások betartásánál, hanyagságot, hiányosságot, nemtörődömséget észlelünk, azonnal figyelmeztessük a vezető dolgozókat, és az üzemi szakszervezeti bizottságot. A szakszervezeti bizottság pedig ne halogassa a hibák felszámolásának intézését, mert órákon, napokon belül munkabaleset lehet belőle. S az ebből származó anyagi kár — még akkor is, ha emberéletet nem követel — mindnyájunkat érint. Azt az összeget, melyet a munkabiztonsági előírások be nem tartásáért bírságként fizetnének, vagy amit a kártérítésre fordítanának, sokkal célszerűbben befektethetik a dolgozók munkakörülményeinek javítására. H. ZSEBIK SAROLTA
