Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-12 / 15. szám

R öppen a szoknya, dobban a csizma, hopp.. Két lépés jobbra, két lépés bal­ra... a legény derékon kapja a lányt és szélvészként forogva ropják a csárdást... megkezdődött a bál... Tussl — szól a bálanya. A terembe népviseletbe öltözött lako­dalmas menet érkezik vidám nótaszóval. Elöl a nagyvőfély bokrétás pálcával, jobbján az első koszorúslány, aki a menyasszonytortát hozza büszke tartás­sal. Utánuk lépked az ifjú pár méltóság­­teljesen Garam menti díszes viseletben, mögöttük a népes vendégsereg. A vőle­gény háza előtt elcsendesednek, mert itt következik az igazi lakodalmas nép­szokás bemutatása. A nagyvöfély irá­nyítja az eseményeket, s ki-ki híven vég­zi a maga feladatát, örömanyák, nász­nagyok, de a központi főszereplő mégis­csak a menyasszony. A lába előtt tá­nyért törnek — „hogy akkor menjetek szerte, amikor ez a tányér össze" — erre a menyasszony felkapja a küszöbön keresztbe fektetett seprűt és munkához lát — „íme, szorgalmas háziasszonnyá akar válni" — a fiatal pár szájába cukrot szórnak" — „legyetek olyan éde­sek egymáshoz, mint ez a cukor". Majd a menyecskévé avatás zajlik: a násznép előtt kontyba rakják a menyasszony ha­ját, felkötik a menyecskekendőt, a nagy­vőfély táncba szólítja az új asszonyt és vele az egész vendégsereget. Ezzel kez­detét veszi a menyecsketánc s az új asszony kézről kézre jár. Persze a tán­cért fizetni is kell, a „bankókat" egy szitába gyűjtik, — ez a menyecske első keresete. Közben nem marad el a kür­­töskalács-kóstoló sem, melyet egy ku­pica vőlegény pálinkával szokás leöblí­teni. A forgatás táncból a vőlegény váltja ki a menyasszonyt. A pirkadás idején a ház előtt meggyújtják a „haj­nal tüzet", melyet az ifiasszonynak kell átugrania, de ügyesen, nehogy meg­­pörkölődjön a szoknyája — ez a „fürge­ségének" jelképe. Ezt a jellegzetes ősi népszokásukat a brútyak (bartiak) mu­tatták be látványosan, hangulatosan. A beinovói (besenyői) csoport asszo­nyai szinpompás népviseletükben a régi népdalokat énekelték, melyeket nótás kedvű idős emberektől tanultak. Sőt a férfiak egykori viseletét is bemutatta csoportjuk egyetlen férfiszereplője. A bínai (bényei) menyecskék falujuk népszokásaiból adtak ízelítőt. Egy fiatal házaspár a legrégibb népviseletet hoz­ta el a bálra, amelyben nemrégen saját esküvőjüket tartották. A Maié Kosihy-i (kiskeszi) asszonyok fejkendője messziről virított a bálterem­ben. A pattogó és lassúbb ritmusú nép­dalokra a nagymamáktól tanult tánc­lépéseket mutatták be. S mindezt Nővé Zámky-ban (Érsek­újvárod) a nemzetközi nőnap tiszteleté­re rendezett népviseleti bálon láthattuk, melyet a nőszövetség járási bizottsága szervezett meg. KŐSZEGI ZSUZSA 10 aa =э мияниЛ Ш s Q£ CD CD Sm£ GO CD oo 'Ш z oo Catától (Csatától) délre, S tű rovótói (Párkánytól) északnyugatra a síkságra szelídült Garam egyik kanyarulatában avar kori sáncoktól körülölelve fekszik a festői szépségű tájban egy falu: Bína (Bény). ősrégi település, kéttornyú temploma és kerek kápolnája még az árpádházi királyok idejéből való, s a késő román stílusú építészet egyik leg­értékesebb emléke. A falu eredeti neve Byn volt, a feljegyzések szerint István király adományozta Hunt német lovag Byn nevű fiának. A templom történeté­ről pedig annyit tudunk, hogy az Ama­dé grófok egyik őse, mielőtt a keresztes háborúba indult volna, fogadalmat tett, hogy ha visszatér, templomot építtet a premontrei szerzetes rend számára. Fo­gadalmát fia, István mester váltotta be, s az ezerkétszázas évek elején fejezte be művét, amely előbb a török hordák pusztításának, majd a második világ­háború vandalizmusának esett áldoza­tul. 1953-tól, a restaurációs munkák be­fejezése óta azonban újra a régi pom­pájában magasodik a falu és az egész környék fölé, hogy már messziről mu­tassa az utat azoknak, akik e páratlan szépségű kultúrtörténeti emlékhez akar­nak elzarándokolni. „A nagybényi kettes torony ide látszik, az én kedves kisangyaiom mással játszik A falu — ma már inkább csak az idősebb emberek révén — híven őrzi népviseletét, de a hagyományok és ősi népszokások iránti kegyelet éppen о fiatal nemzedékben ébredt fel páratlan lelkesedéssel. Az ő hagyománytiszteletük nem az a fajta, amely most hirtelen divatba jött és felszaladt a padlásra, hogy lehozzon minden avitt és poros lim-lomot, hogy beállítsa a lakás korszerű giccsei közé. Nem. Valahol mélyebben gyökerezik. Egy tőről fakad a népdalok és nép­mesék gyermeki tisztaságával, önmaguk történelmének nemzedékről nemzedékre szálló legendáival. HAT FALU - EGY VISELET ez már szállóigévé vált a vidéken. Bár azt is hozzáteszik, hogy árnyalatnyi eltérés azért akad köztük, ha az idegen szem nem is veszi észre. Bényen kívül még Kamenín (Kéménd), Bruty (Bart), Kammeny Most (Kőhídgyarmat), Pavlo­­vá (Garampóld) és Sikenicka (Kisgyar-A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS NYOMÁBAN Fegyverrel — kenyérrel Lapunk múlt heti számában kőrútunk második állomásán jártunk. Azoknak az olvasóinknak, akik útitársul szegődtek mellénk, megadjuk a második feladatot: Köztudott, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején partizánkórház létesült Korytnicán. Honnan költözött Korytnicára ez a kórház, hol van nap­jainkban és milyen nevet visel? A választ írják egy levelezőlapra és ragasszák mellé az itt közölt, tizenkét cikkelyre osztott, Cedok jelzéssel ellátott kört is. A levelezőlapon tüntessék fel nevüket, pontos lakhelyüket és tíz napon belül küldjék be szerkesztőségünk címére: 801 00 Bratislava, Prazská 5. A helyes válaszokat kőrútunk végén kisorsoljuk és a szerencsések jutalomüdülést, tárgyi ajándé­kot nyernek. 12 (kiok

Next

/
Oldalképek
Tartalom