Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-09 / 2. szám
f ^ZEMÜNK fénye Sok mindentől függ, mikor kezd önállóan járni a baba. Függ attól, milyen a súlya, mennyire hagyják szabadon mászni, befolyásolja az is, nem volt-e beteg, nem voltak-e próbálkozásai alatt kellemetlen tapasztalatai, s attól is, hogy ő maga ezt mennyire akarja. Ha a kisbaba már elkezdett egyedül járni, de aztán két hétig beteg volt, utána esetleg egy-két hónap is elmúlik, amíg újra próbálkozik a járással. Ha már kezd önállóan lépegetni és egyszer elesik, lehet, hogy utána több hétig nem hajlandó elengedni járás közben a rácsot. A kisbabák többsége 12—15 hónapos korban tanul meg járni. Némelyik izmos, igyekvő csecsemő már 9 hónapos korban jár. De szép számmal akadnak egyébként fejlett kisgyerekek, akik csak 18 hónapos kor.ukban, sőt még később kezdenek járni, anélkül, hogy angolkórosak lennének, vagy bármi testi rendellenességük lenne. Sok fiatal mama azt szeretné, ha gyermeke minél előbb elindulna, ezért szinte járásra kényszeríti gyermekét. Ne csináljuk ezt! Ha a gyermek-izmai, idegrendszere, szellemi fejlettsége eléri a kellő fokot — vissza sem lehet őt tartani. Ismertem olyan édesanyát, aki órákig sétáltatta kézen fogva a kisgyermekét, mielőtt az még önállóan járni tudott volna. A kicsinek annyira megtetszett a vidám sétálás, hogy azt szerette volna, ha a mamája egész nap kézen fogva vezeti, szegény mamának meg közben már majd leszakadt a dereka! Ha a baba túl korán indul el, a mama gyakran arra gondol, nem árt-e ez a korai járás a gyermekeknek. Az orvos véleménye és személyes tapasztalatom is, hogy a kisbaba csontjai, ízületei mindazt kibírják, amit a gyerek magától, saját erejéből meg tud csinálni. Sok édesanya azt hiszi, hogy az O vagy X formájú láb a túl korai járástól van. Nem kell aggódni, ez éppúgy megtörténhet azokkal a gyerekekkel is, akik később kezdenek el járni. J , — zs — AZ OLVASÖ KÉRDEZ A NÖ VÁLASZOL „Kétgyermekes anya vagyok. Harminckét éves. Egészségesnek érzem magam és fiatalnak, mégis van valami, ami arra figyelmeztet, hogy könyörtelenül rohannak az évek. Kezdek gyengébben látni, nehezen tudok befűzni a varrótűbe. Mit tegyek? — írja Szemes Borbála pre- Sovi olvasónk. — Mindenesetre keresse fel a szemorvost, de addig is elmondjuk, hogy ez az elváltozás nem kimondottan az öregkor velejárója. Ugyanis a szem fénytörési hibái már fiatal korban is megtalálhatók, nem egy fiatal visel szemüveget. A szem működését a fényképezőgéphez hasonlíthatjuk. A szemünben levő lencse úgy töri meg a fénysugarakat, amelyek a szemlélt tárgyról érkeznek, hogy a tárgy képe pontosan az ideghártyára essen. Az ideghártyát a fényérzékeny filmmel hasonlíthajtuk össze. Az ideghártyáról továbbítódnak az impulzusok az agyba. A rövidlátó szemben a külvilágból érkező sugarak az ideghártya előtt egyesülnek képpé. Ezért van szükség arra, hogy a rövidlátó szem elé üveglencsét helyezzünk, amely kiigazítja a fénytörési hibát. A másik fénytörési hiba a meszszelátás. Ebben az esetben a sugarak az ideghártya mögött egyesülnek, ami egy domború üveggel megszüntethető. Az egészséges emberi szemnek megvan az a képessége, hogy a különböző távolságra levő tárgyakat is egyforma élességgel látja. Ez a szemlencse domborúságának szükségszerű változtatásával érhető el, ha erősebben kidomborodik, jobban megtöri a fénysugarakat. Erre akkor van szükség, amikor közeli tárgyakat vagy élőlényeket szemlélünk. Ha viszont távolra nézünk, nincs szükségünk arra, hogy a szemünk különösebben alkalmazkodjék ehhez a követelményhez. Ahogy a szervezettel együtt a szem is öregszik, mindjobban elveszti alkalmazkodóképességét, mert a szemlencse rugalmassága csökken, és a 40. életév felett képtelen erre a finom játékra. Így értünk el egy kis kitérővel az öregkori messzelátáshoz. Megjelenési időpontját befolyásolják az illető foglalkozása, a táplálkozás és egyes betegségek. Érdekes az a megfigyelés, mely szerint a földművesek, a hegyvidéken lakók és a tengerészek látása nem gyengül olyan gyorsan, vagyis a szem öregedését kevésbé érzik, mint mások. Ugyanis ezek az emberek legtöbbször tekintetükkel messzi tájakat pásztáznak be, és nincs szükségük arra, hogy tekintetüket a közeli tárgyakra irányítsák, tehát ritkán kell szemük alkalmazkodóképességét igénybe venni. Ezzel szemben a városi ember, aki lépten-nyomon beleütközik valakibe vagy valamibe, nem teheti meg azt, hogy ne nézzen meg mindent. Tehát a szemlencséje állandóan változtatja domborúságát. Azoknál a dolgozóknál, akik túlzsúfolt munkahelyen élik le az életüket, tehát maximálisan igénybe veszik szemük alkalmazkodóképességét, az öregkori messzelátás (Presbyopia) jóval előbb megjelenik, mint az előbb említetteknél. Néha az öregkori messzelátás szerencsésen találkozik a fiatalabb kori szemhibákkal — enyhébb fokú rövidlátással. Ugyanis egy bizonyos ponton ez a két jelenség úgymond kiegyenlíti egymást, és az addig viselt szemüveg szükségtelenné válik. A messzelátó szemnek — ezzel szemben — a hibája a korral csak súlyosbodhat. A látásromlás lehet állandó vagy átmeneti. Vannak, akik arra panaszkodnak, hogy úgy látnak, mintha a szemük előtt pókok, legyek mászkálnának. Ez az üvegtesti borússág. Átmeneti látásromlást idéznek elő a vérkeringési zavarok is: a szem ereinek érelmeszesedése vagy magas vérnyomásos krízis esetében a szem nincs ellátva elegendő vérrel. Ezekben az esetekben az illető nem látja a tárgyakat elég élesen, hanem csak homályosan. A migrénes féloldfeli lüktető fejfájás is látáscsökkenéshez vezet. dóstól" mentünk mindig. A háztartásban is sokat segít a férjem. Elismeri. hogy munkahelyemen nehéz munkát végzek. Ezért minden házi munkát közösen végzünk, mindenben segítünk egymásnak. így aztán aránylag sok idő jut a szórakozásra, egyéni kedvtelésre. Nagyon szeretek olvasni. Különösen a verseket. Sok-sok Petőfi-verset megtanultam már, és alkalomadtán, szavalok is... Most persze úgy tűnik mindebből, hogy a mi családunkban nincsenek nehézségek, gondok. Ezt nem állítom. Vannak, de ahol kölcsönös a megértés, a segíteni akarás, ott valahogy nem is gondoknak fogjuk fel ezeket az apróságokat, hanem az élet velejárójának. Hiszen a családi, az egyéni boldogság sem valami abszolút, fennkölt érzés, állandó öröm, az is apró mozaikokból áll össze, a gond, a munka, a siker, az aggodalom és öröm egyaránt része. — Egyéni és családi boldogság . . . Bonyolult, de igen felemelő érzés. Mint említettem, rengeteg összetevője van: a jól végzett munka öröme, anyagi biztonság, megértő, segítőkész élettárs, az egészséges, szépen fejlődő gyermek mosolya, rokonok, barátok, munkatársak köre, a meleg családi fészek. Nálunk, azt hiszem, mindez megtalálható . . . Elmondta : Pulay Sándorné, üzemi gépkocsivezető, két gyermek édesanyja. Feljegyezte: MEGYERI ANDREA hogy egy asszonynak a konyhában a helye, házon kívül csak annyit vándorolhat, amennyi az út hossza a munkahelytől az otthonig. A színjátszásról csak álmodhattam. De most már kölcsönösen alkalmazkodunk egymáshoz, mindent megbeszélünk, mindent közösen tervezünk. Az eredmény: Ma már a férjem mondja, hogy menjünk el valahová hét végén, menjünk moziba, színházba. A NŰ ankétjaira is meghívtak már néhányszor, oda is „csaló-
