Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-22 / 12. szám
azonban még néhány olyan adat, amelynek nemcsak nőmozgalmi, hanem általános munkásmozgalmi jelentősége van. Pévara Erzsébet nevével is gyakran találkozunk a már említett dokumentumgyűjteményben. A losonci rendőrkapitányságon őt is a „fekete bárányok" közt tartották nyilván. Az 1924. október 27-én kelt rendőri jelentésben írják, hogy a hónap 19. napján a párt titkárságán „a kommunista nők tanácskoztak .,. 18 személy volt jelen és Pévara Erzsébet, az apátfalusi textilgyár munkásnője számolt be a kommunista nőknek a csehországi Kladno városában lezajlott kongresszusáról" ... Amikor Bözsi nénit ezekről a dolgokról kérdeztem, tiszta kék szemével sokáig nézett maga elé, de én tudtam, hogy nem előre — vissza, a múltba tekint. — Ügy volt az, hogy még férjhez menni sem maradt időm. Elég későn került erre sor. Édesanyám pirongatott is miatta, szégyellte, hogy a húgaim korábban lettek asszonyok, mint én. Pedig nekem, mikor a cselédkedés után gyári munkásnő lettem, nagyon megnőtt az öntudatom. Egyik gyűlésről a másikra jártam, olvastam és terjesztettem a pártsajtót, Tamási Máriával, Madarász Bözsivel, Szegecs Marival a KASSAI MUNKÁS-ból, meg a NŐMUNKAS-ból 100—120 darabot is eladtunk. — 1922-ben az akkor még Egyesült Szövőműveknek nevezett apátfalusi posztógyárban részleges sztrájk volt, a szövődében egy héten három napot dolgoztunk. Én azonban- egy gyűlésen követeltem, hogy valamennyien munkásnők egyszerre álljunk le. Ezért azonnal kidobtak. A nagy sztrájk azután 1924- ben valósult meg. Én ugyan már nem dolgoztam a gyárban, de azért elmentem sztrájkőrnek az őrházhoz. Mivel a rendőrség szemmel tartott, és ha valamelyik gyűlésen felszólaltam, 2—3 hónapra is lecsuktak, nem volt Losoncon Ki Tamási Mária? Néhány évvel ezelőtt már írtunk róla lapunkban. Most, a NŰMUNKAS évfordulója kapcsán ismét ráterelődött a figyelem, mint azok egyikére, akik annak idején a KASSAI MUNKÁS című lapnak ezt az aktív, hatékony mellékletét terjesztették, támogatták. Belelapozunk Losonc város munkásmozgalmi és párttörténeti krónikájába, amely Ivan Cervenák és Lakatos István közös munkájának eredményeként az 1848-tól 1945-ig terjedő időszak dokumentumanyagát öleli fel. Tamási Mária neve nemegyszer bukkan fel benne — többnyire hivatalos vonatkozásban, az akkori burzsoó rend őreinek megrovó jellemzésében. ... Tamási Mária — írják egy helyütt a dr. Durdík rendőrkapitánysági főtisztviselő aláírásával ellátott jelentésben — 1901. IV. 2-án született Salgótarjánban, losonci illetőségű, római katolikus, hajadon, gyári munkásnő, magyar nemzetiségű ... a kommunista párt lelkes híve és annak érdekében agitál. Gyakran nyilvánosan szónokol. 1928—29-ben Roznaván (Rozsnyón) fejtett ki hasonló tevékenységet bizonyos Baneth Jenő kommunista párttitkárral együttműködve. * * * Tamási Mária egyébként 1927-ben, tehát 26 éves korában lépett be a pártba és nevét még ugyanazon év októberében ott találjuk a városi pártbizottság választási jelölőlistáján. Azután felbukkan egy kérdőív, 1930-ból — ékemaradásom és elmentem szövőgyári munkásnőnek Bratislavába. A hivatalos krónika bejegyzéseiben a rendőrségi jelentések közt valóban vésztjóslóan szerepel: „...a kommunista agitátorok, akik a környező járásokba járnak agitálni, a következők: 1. Tamási Mária, 2. Révész László, 3. Révész Baneth Elza, 4. Kákái József, 5. Kokainé Pévara Erzsébet, 6. Madarász István, 7. Madarászná Lőwinger Erzsébet stb___“ * * * Nos, valahogyan így festett akkoriban, a húszas években és még később, a nagy gazdasági válság esztendeiben a munkások, illetőleg a többnyire munkanélküliek élete. Persze, közülük is főleg azoké, akik nem tudtak belenyugodni a kizsákmányoltság, a kisemmizettség és ugyanakkor a burzsujok kiváltságos helyzetének tényébe, de osztályöntudattal felismerték a proletariátus erejét, egységes kiállásának jelentőségét az emberhez méltó életért folytatott harcban. L. GÁLY OLGA TISZTA / . .. MAGAM SEM TUDTAM, HOGY AMIKOR TAMASI MARIA NEVÉVEL MINT A „SZÉZÁM NYÍLJ MEG" KULCSMONDATTAL KOPOGTATOK LUCENECEN (LOSONCON) A RÉGI MUNKÁSMOZGALMI HARCOSOK AJTAJÁN, OLYAN IZGALMAS RÉSZLETEKRE, ÖSSZEFÜGGÉSEKRE BUKKANOK, AMELYEK - MEREM REMÉLNI - NEMCSAK ENGEM, A VAROS SZÜLÖTTÉT, DE MINDEN OLVASÓNKAT IZGALOMBA HOZZÁK. ÉS BAR A FELTART ESEMÉNY-MOZAIKOK NEM VIDÁMlTÖK, SŐT - TÖBBNYIRE SZÍVSZORITÖAK, EZT A MÚLTAT FELIDÉZNI SZÜKSÉGES, HASZNOS ÉS MOST NAGYON IDŐSZERŰ, HISZEN LAPUNK ÉPPEN BATOR SZAVÚ NŐVÉRE ÉS BÜSZKÉN VÁLLALT ELŐDJE: A Nő- MUNKAS SZÜLETÉSÉNEK 50. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI, MÉLTATJA. vényben —, de nálunk már öt évvel ko'rábban leállították a gyárakat, amelyek addig munkalehetőséget nyújtottak a dolgozni akaró munkáskezeknek. A nyomorúság és éhség oka a kapitalizmus válsága. Nyomorunk ónnál nagyobb, hogy hatalmi intézkedéssel a kormány által juttatott „koldussegélyünkét" is megvonták. A nyár folyamán csak néhánynak sikerült közülünk munkát szereznie, de a bérükből még a legszükségesebbre sem futotta. Az abnormálison növekvő drágaság miatt az időnkénti állami segély csak koldus alamizsnát jelent. Felszólítjuk a város elöljáróságát, hogy az éhséggel és nyomorral fenyegető tél küszöbén tegye félre előítéletét, a huzavonát és a mesterséges akadályokat, és mint a múltban, teljesítse a munkanélküliek alábbi követelését: 1. Azonnal kezdjék meg a városi étkeztető akciót. 2. Emeljék fel a családos emberek segélyét 40, a nőtlenekét 20 koronára. 3. Juttassanak nekik 2 köbméter tűzifát, vagy 5 q szenet. 4. 10 kg főzőlisztet a felnőtteknek, 5 kg-ot a gyerekeknek. Egy dokumentáris felvétel: kommunista nőmozgaimi aktivisták összejövetele Zvolenban 1923- vagy 24- ben. A képet Jelencikné, most Zilinán lakó volt losonci mozgalmi dolgozó bocsátotta rendelkezésünkre. Emlékezete szerint a képen többek közt Sáfránková, Baneth Elza, Fried Blanka és Grünwald elvtársnő, ez utóbbi a zvoleni kommunista pártbizottság dolgozója, láthatók. Pévara Bözsi néni pillantása a múltba merül... Gyifkó Lajosné is egyike volt a harcos losonci proletárasszonyoknak. Ő igazított most Tamási Mária nyomába és tőle kaptuk a Munkás- és Parasztnaptár számunkra igen értékes, 1936. évi példányát. sen szóló adatokkal: Tamási Mária, foglalkozása — munkanélküli; utcai szervezet tagja; átlagos heti keresete — semmi; melyik pártlapot olvassa — a MUNKÁS-t; szakszervezete — a vasmunkásoké; tagja-e a Vörös Segélynek — igen; volt-e politikailag üldözve — 19 napot ült börtönben. De ott találjuk Tamási Mária nevét Sinka Gyula, Ján Durisko és még néhány elvtársának neve mellett egy, a losonci munkanélküliek nevében aláírt beadványon is, amelyet a város elöljáróságához címeztek 1935-ben: „ ... a gazdasági válság hetedik évét éljük át, mint másutt is — írják a kér5. A kenyéradagot emeljék a kétszeresére. 6. Adjanak személyenként 2 kg zsírt. 7. Karácsonyi segélyként a családosoknak 50, a nőtleneknek 25 koronát. 8. Az iskolásgyerekeknek naponta meleg reggelit és ebédet, azonkívül meleg ruhát és cipőt. 9. Személyenként 1 kg krumplit." * * * A Szlovákiai Nőszövetség februárban lezajlott kongresszusára készített számunkban közöltük a 77 éves Kokainé Pévara Bözsi néni visszaemlékezéseit a nőmozgalom alakulására az ő fiatalsága idején. A tarsolyunkban maradt