Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-01 / 1. szám
ILLYÉS GYULA Százötven éve született Petőfi Sándor, a lánglelkű költő, akinek költészete világító fáklya minden kor haladó elméje számára AZ ÉV VÉGÉN Indulsz, pályavégzett év, Menj ... de várj, ne menj magad. Sötét van a másvilágba’, Jó lesz egy kis égő lámpa: Vidd magaddal dalomat. PETŐFI (Részlet) PETŐFI SÁNDOR RESPUBLIKA Respubllko, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákóczink, Köszöntelek a távolból előreI Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. ' Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál... megpróbálom, Tudnól-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked; Légy méltó neved híréhez, Tedd még ünnepibbekké ez ünnepélyes perceket. És ki tudja? tán utósó, Legutósó lesz e dal; Tán ha téged most leteszlek, Többé majd föl sem vehetlek, Hangod, életed kihal. A hadistenhez szegődtem, Vagy ha írok, véres karddal írok költeményeket. Annak népéhez megyek; Esztendőre hallgat a dal. Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlóngja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te lész o győző, a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében I Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelml fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba' mélyen? -Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam .,. Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. Zengj tehát, zengj, édes lantom, Zengd ki, ami benned van, Szólj vadul, és szólj szelíden, Ragyogóan és sötéten, Szomorúan és vigad. Légy vihar, mely haragjában ősi tölgyeket szakít, Légy szellő, mely mosolyogva Csendes álomba ringatja A mezők fűszálait. Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életein, Melynek legszebb két virága A múlandó ifjúság s a Múlhatatlan szerelem. Adj ki minden hangot, lantom, Ami benned még maradt... A nap is midőn lemégyen, Pazarolva földön égen Szétszór minden sugarat. S szólj erősen, lantom, hogyha Már utolsó e dalod; Hirtelen ne haljon 6 meg! Zengjék vissza az Időnek Bércei, a századok. #0 Fiam születése Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorítsam a szívemhez őtl Mintha volnék újonnan temetve, Hogy éltemnek ifjú lombja nőtt! Udvezellek, lelkem szép kis ága, üdvezellek, édes magzatomI Sírásodnak bánatos zajába Beleolvad örvendő dalom. Kis parányom, milyen nagy örömmel Állok itt és nézem képedet) Kell-e még pap? örömkönnyeimmel Keresztellek én meg tégedet. Csillagász lett végre is belőlem, Itten állok csillagom előtt, Arcvonáslt hosszasan szemlélem, S találgatom a távol jövőt. A reménynek nagy virágos fája. Mint e csillag fénye fölmutat; Csak ne szálljon kora dér reája, Mely leszedné e virágokat. Oh halál, te nem lész oly kegyetlen, Hogy magaddal rántsd Idő előtt; Nem enyém lesz ő — tartsd ezt eszedben A hazának nevelem fel őt. Ügye, úgye, kisfiam, ha majdan, En a sorbul kiöregedem, Iparkodni fogsz túltenni rajtam, Vagy betöltőd legalább helyem? Vajha egykor ekkép szólanának Nem búsulva sírom szélinél: Meghaltl De nincs kára a hazának, Nincs, mert lelke a fiában él. A nagy költők nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások. A népek életében messze visszamenően meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. .. . .Mi lesz velünk?" — gondolták szerte az ország minden részén, ezer meg ezer parasztviskóban azok, akik vlrrasztva várták az új esztendőt. Külön-külön mindnyájan csak egy évre gondoltak, de a sok külön gond együttvéve tízmillió esztendei kínt jelentett. Kint harangoztak, megkezdődött az új év, az 1823-as, Mint a függöny szétválásakor a gongütés: ez indítja meg előttünk is a cselekményt. Kiskőrösön egy parasztházban, mely miben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházátál, egy kicsi, feketehajú asszony fölkiált; vajúdik. Szlovákul jajong. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl benne. Férje a konyhából hallgatja. Az öntudatlan szavak, melyeket az aggodalom és a tehetetlenség lök a nyelvre, magyarul szűrődtek ki a fogai közül. Végre bentről gyermeksírás hangzott, a csecsemők nemzetközi panasza az éles levegő, a hideg, az élet miatt, amiatt, hogy világra születtek. Fiú született. Gyorsan megfürdették. Piros, ráncosarcú kis emberke volt, semmivel sem különb, mint Ilyenkor akármilyen más csecsemő. ö volt, akire vártak, akit a történelem kiszemelt. Ml lesz belőle? VÁCI MIHÁLY AZ ELSŐ VILÁGFORRADALMÁR Életpálya, amely azóta beragyogta a történelem és a világirodalom égboltját, és rólunk, magyarokról is emlékezetes hírt adott. A születése és halála óta eltelt időben Petőfi Sándort a világirodalom halhatatlanjai közé fogadta, életének, tettének olyan híre és legendája nőtt, amely el-
