Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Szél csapta be a vén pitvarajtót, S a bakter szemébe havat söpört, Szaggatta az éjféli harangszót, És didergett — és jajgatott a föld. Hunyorgó mécses ingó árnyakat Rajzolt a falra — néma volt a ház, Jött a papné, a bába is szaladt, Petrovicsnéra pírt lehelt a láz. S míg künn az idő bőszen trombitált, Jó szomszédasszony rakta a tüzet, A szoba közepén Petrovics állt, Motozott szemén büszke révület. S mire a harangszó elhallgatott, A bába karján sírt a kis legény, A bakter is épp bekopogtatott, S dünnyögött: biz ez véznácska — szegény. — É nőtt a legény, s fényéhes kezét Égre nyújtotta — üstököst fogott, Arra csatolta arany kengyelét, S lanttal kezében — rákapaszkodott. Bűvös ívet írt népe egére, Szabadságról lett hangja harsona, Betelt vele a föld kereksége, S zeng azóta — és el nem hal soha! FRANCOIS COPPÉE Petőfihez Mint szegény utazó, elbúsul hirtelen, Midőn egy bőkezű gazdától elköszön, Ki tűzhelyet adott a hideg éjjelen, — S a ház szép gyermekét csókolja könnyezőn, Akként, mi franciák, néped vendégraja Hozzád virágosán megyünk búcsúzva még, Te költő-katona, néped leghűbb fia, Ki érte daloltál, ki érte ért a vég! Lángészként fényleni, s elveszni harctérén, Így ércben állni, s úgy halni senkiül; Sorsod nem siratom, testvér: irigyelem, Ily hősi, szép halált ki halt rajtad kívül? Hol csordahad rohant szívedre, a helyen, Hol halálodra várt öröklét csarnoka, Ma ottan, én hiszem, vadrózsafa terem, Ó, te, szerelem és szabadság dalnoka! Vadrózsában virul tovább is szellemed, S ahányszor két jegyes bolyong ott boldogan, S rózsát tépnek le az ifjú szerelmesek, Attól hűbb esküvés, attól hőbb csók fogan! S mikor szép éjeken leszáll a csalogány, A csalogány, amely szárnyas, dalos, szabad, Mámorba szédül ott a rózsák illatán, S elbájolón csattog a csillagok alatt! CSONTOS VILMOS Szilveszter-éj volt juttatta nevét, gondolatait azokhoz a távoli népekhez, egyszerű emberekhez is, akik talán művelt kevéssé közelíthetik meg, de megértik szabadságvágyát, és szeretik őt. Petőfinek saját koráról mennyire bonyolult és komplex világképe volt: plebejus szemlélet, tudatos forradalmiság, népuralom, az ember egyéni és társadalmi felszabadításának máig érvényes, egyetemes érvényű programja, a nemzeti függetlenség és az elnyomott népekkel való szövetség. Mégis Petőfi — ezt a hihetetlenül összetett, korszerű és korát megelőző, modern világképet, forradalmi, gondolati építményt kifejezni — olyan költői nyelvet, formát teremtett, amelyen eszméit a legegyszerűbb paraszttól Kossuthig, Vörösmartytól egy honvédig — a XIX. századi kortársakig — mindenki egy csapásra megértette. Petőfi költői teljesítménye, leleménye, a demokratikus kifejezés, olyan nyelvi és költői eszköztár, kép- és nyelvrendszer teremtése, amely a legmagasabb korszerű eszméket tízmilliókhoz közvetíti elemi erővel. Ez volt a forradalmi költői tett; ismét az avantgarde-ra hivatkozva: annál nagyobb horderejű, mert tömeghez eljutó, nem attól elforduló. A népnyelvből, nemzeti költői nyelvet teremtett. Nyelvével, költői eszközeivel kovácsolt nemzetet, mert a nemzet akkori közös égető gondjait az ő nyelvén értették legjobban. Petőfi szárnyaló, mint a népdal és praktikus, mint a közmondás. SAMUIL MARSAK Hóvihar Hóvihar, zord förgeteg, hordd a havat, hordjad; kavard föl a pelyheket, mint a libatollat. Hófúvások, viharok szorgalmas takácsok; a fenyőre adjatok szivárvány-brokátot. Te meg, fagy-kovács, siess, hogy a nyír nyakára ötvözött éket tehess újév éjszakára. WEÖRES SÁNDOR Köszöntlek, új év új világa! Hozz békességet a világra! Terülj, terülj ki, tarka kendő! Ad elő kincsed, új esztendő! Ha új esztendő én lehetnék, minden gyermeket úgy szeretnék, mintha tulajdon enyém lenne; a jövendőmet látnám benne. Minden gyermekszív rubintláda, s egy-egy új év van abba zárva. Űj tavasz, új nyár, új Jövendő. Szeresd hát őket, új esztendő. Békés öledben ringasd őket; a jövendőt, a jövendőnket! Had nyíljék a szív legszebb álma, az ifjú béke a világra! Újesztendő küszöbét hó fedi, örökzöldjét zivatar tépdesl. Üjesztendő fut tovább: fény-özön, virágnyitó kikelet ránk köszön. Aztán az év közepe, nyár heve, megérik a gabona sűreje. Túl az esztendő leién Itt az ősz, piros, kék gyümölcs virít, lomb esőz. Túlsó küszöbét megint fedi hó. Ha nem töltőd hasztalan, az a jó. Boldog Újévet! (Magyar népköltés) Kicsi vagyok, nékro állok, onnét ogy nagyot kiáltok, hogy mindnyájan meghalljátok; Boldog újévet kívánok I DÉNES GYÖRGY BUNDA w Bunda, bunda, W//. vastag bunda, úgy melegít, ÉPP mint a dunyha, aki hordja \y/ sose fázik, nem érzi a tél fagyát, bunda, bunda, bárány bunda melengeti a hasát. REJTVÉNY: Kedves Gyerekek! szántónkét költ Üjévi rejtvényünkben rejtettük el. Ha ügyesek vagytok, könnyen megfejthetitek! A szótagokat írjátok le úgy, hogy értelmes mondatot kapjatok. A megfejtést küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, Bratislava. Prazská 5. Gyermekeknek. .ernr