Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-03 / 6. szám

Kedves Olvasóink! ELŐZŐ SZAMUNKBAN IFJÚ SZEMMEL CÍMŰ ROVATUNK KERETE­BEN „MEGMONDOM ŐSZINTÉN" CÍMEN ANKÉTOT INDÍTOTTUNK ÉS OLVASÓINK BEKÜLDÖTT LEVELEIT TÁRTUK ÖNÖK ELÉ. MIVEL A FEL­VETETT KÉRDÉS, HOGY: KIRE MONDHATJUK AZT, HOGY „KISPOL­GÁR" - MINDANNYIUNKAT ÉRDEKEL, KÉRJÜK, HOGY JÁRULJANAK HOZZA A SOKRÉTŰ VALASZ MEGFOGALMAZASAHOZ, ÍRJAK MEG ÖNOK IS A VÉLEMÉNYÜKET. A LEGJOBB HOZZÁSZÓLÁSOKAT KÖZÖLJÜK, HONORÁLJUK, AZ ÉR­TÉKELÉS UTÁN PEDIG DIJAKKAL JUTALMAZZUK! VARJUK LEVELEIKET! A CÍMÜNK: BRATISLAVA 80 900, PRA2SKA U. 5. A BORÍTÉKRA NE FELEJTSÉK EL RÁÍRNI ANKÉTÜNK CÍMÉT: IFJÚ SZEM­MEL: „MEGMONDOM ŐSZINTÉN". Tisztelt szerkesztőség! Elnézést kérek, hogy ilyen prob­lémával fordulok Önökhöz, de úgy tapasztaltam, hogy — érdemes. Amióta a lapjukat olvasom, sok olyan kérdésre kaptam feleletet, amelyet nem én tettem fel, de ugyanúgy én is leltehettem volna. Es jó, hogy most is ilyen általános érdekű dologban kérhetjük ki az olvasók, az Önök véleményét. Elárusitónö vagyok egy cipőbolt­ban, egyszerű falusi szülök gyerme­ke, akinek a nevelésével otthon nem sokat bíbelődtek. Mivel azon­ban kiskoromtól nagyon szerettem olvasni, a könyvekből egyet-mást megértettem és ellestem a világ dolgaiból. így azt is, mi a higiénia, a jó Ízlés, a jó modor, az udvarias­ság stb. Őszintén bevallom, ezek­nek az ismereteknek a birtokában csak télig vagyok boldog — gyak­ran inkább boldogtalan. Mindez pedig a környezetem miatt van. Amíg otthon laktam, a szüleimnél, különcnek tartottak és gúny cél­táblája voltam „úriaskodó" szoká­saim miatt. Amióta pedig dolgo­zom és önállóan élek, a munka­társaim között akad nem egy, aki célba vesz. Hogy milyen nyilakat lövöldöz­nek rám? Éppen ez az! Számomra érthetetlen, hogy a mai modern időkben, amikor a velem egykorú fiatalok előtt egyformán nyitva áll a művelődés útja, olyasmiért gú­nyolnak, hogy: udvarias vagyok az idősebbekkel, ha úgy adódik, fel­segítem a kabátjukat, ha valamit leejtenek, felemelem. Amikor az üzemi étkezdében valamelyikük a késről nyalta le a mártást és én ezért rászóltam, kijelentették, hogy kispolgár vagyok. És kispolgárnak neveztek azért is, mert nem fogad­tam el egy új fiúismerősöm aján­latát, aki kétszemélyes sátorba hi­vott meg egy nyári hétvégére a Szenei tóhoz. Igazán sokat gondolkodtam eze­ken a dolgokon. Nem szeretek kü­lönbözni a társaimtól, hiszen én is mai fiatal vagyok. A társnőimtől külsőleg nem sok különböztet meg: modern frizurát hordok, festem a szemem, az öltözködésem is diva­tos, ha nem is szeretem a feltűnőt, a kezem manikűrözött, a lábam pedikűrözött, szeretem a beat­zenét — mégis megjelöltnek érzem magam, mintha belülről más len­nék, mint a többiek. Talán tényleg kispolgár vagyok és az én életfelfogásom már „el­avult csökevény"? Vagy éppen megfordítva: a társnőim szemléle­tében van a hiba? Szeretnék erre választ kapni önöktől, amit előre is köszönök Szőke Magdolna Kedves kislány Ügy érzem válaszolnom kell le­veledre, melyben tanácsot kérsz. Megértem helyzetedet; a Te látó­köröd sokkal szélesebb, felfogásod élesebb, mintsem hogy egyköny­­nyen bele tudnál törődni szüleid akaratába, hogy rendszeresen láto­gasd a vasárnapi „istentiszteletet". Szüleid egy egészen más, szelle­mi és anyagi környezetben nevel­kedtek, így az ő nézetük máskép­pen is formálódott. Bizonyára dol­gos, becsületes emberek, akik mindent megadtak ahhoz, hogy Te már másképpen nézhesd a világot, mint ők nézhették. Jóllehet őszintén már ők sem hisznek a templomba­­járás szükségességében, de még nem tudták magukban teljesen le­győzni azt a sok éven át beléjük rögződött szokást és nézetet, me­lyet kiskoruk óta magukban hor­doznak, s tőled is követelnek. Ne vádold őket ezért kispolgárisággal I Inkább ülj le velük egy nyugodt vasárnap délután és beszéljetek ezekről a dolgokról nyíltan és őszintén. Lehet, éppen a Te hatá­rozott és értelmes érveid lesznek azok, melyek bennük is leiébresztik avagy megerősítik azokat a gon­dolatokat, amelyek alapján meg­változtatják nézeteiket. Üdvözlettel Kiss Lászlóné, Bratislava Hozzászólásomban először is tisztázni szeretném a fogalmat, mit is jelent valójában az, hogy kis­polgár, kispolgári mentalitás. Ehhez, ha dióhéjban is, egy kis történelmi visszapillantás szüksé­ges. A polgári társadalom korá­ban a kisiparosokból, kiskereske­dőkből, kishivatalnokokból, a „kis­emberekből" álló réteg jelentette a kispolgárságot, melynek élet­színvonala alig volt valamivel ma­gasabb, mint a csak saját munká­jukból élőké, mert hiszen egyál­talában nem, vagy csak kis mérték­ben használtak bérmunkát. Nyil­vánvalóan kialakult sajátos élet­­szemléletük, amely meglehetősen korlátolt, szűk látókörű volt, hiszen nem rendelkeztek kellő műveltség­gel sem és saját problémájuk, munkájuk bűvkörében éltek. Nehe­zen szerzett keresetük kicsinyessé, önzővé tette őket, kevéske anyagi javukat zsugorgatták, gyarapítot­ták, bezárkóztak szűk körükbe, elő­ítéletek alakultak ki közöttük. Ki­alakult a jellegzetes kispolgári né­zet, szokások, amelyeknek rabjává váltak. Az említetteken kívül az ön­zés, érzelgősség, az ízlés hiánya, az önelégültség, a gyűjtés, hará­­csolás a jellemzői ennek a réteg­nek; ezek a tulajdonságok kit job­ban, kit kevésbé kerítettek hatal­mukba. A szocialista társadalmi rendben ezekhez a megmaradt szokásokhoz, nézethez való ragasz­kodásnak a logalinát értjük a kis­polgári gondolkodásmódon és élet­formán. Idejétmúlt és helytelen menta­litás ez, amely gátolja a társada­lom egészséges fejlődését. Egyelőre csak ennyit kívántam hozzászólni a kérdéshez. Nagy Erzsébet pedagógus A nagyvárosok bérhózainak lakói nem nagyon ismerik egymást közelebbről, leg­följebb látásból, s egy udvarias köszönés­nél nem is jutnak tovább. Nem ismerik egy­más gondját, baját, bezárják maguk mö­gött az ajtót, s csak $ ő kis családi körük­kel törődnek. Azt mondják, a kivétel erősíti a szabályt. Nos, Aksamiték kivételt képez­nek. A bratislavai bérházban, ahol laknak, mindenki ismeri őket, a hatodik emelet la­kói pedig úgy vannak velük, mintha testvéri kapcsolat lenne közöttük. Aksamiték ajtaja mindig tárva van a ven­dég előtt, s szívesen is jönnek ide a szom­szédok, ismerősök, mert náluk mindenki jól érzi magát. Az a meleg és őszinte kapcso­lat, amit csak a kiegyensúlyozott családi légkör tud megteremteni, itt mindig meg­található. Ha a szomszédok, ismerősök kö­zött valakinek a családban vagy a munka­helyen problémája akad, az egész biztosan A NO KÉRDEZ Napjaink irama, az idegrendszer megterhe­lése, a nők fokozott ütemű foglalkoztatottsága következtében egyre több nő nyúl a cigarettá­hoz, hogy egy pillanatra „megnyugodjék“. Nemcsak a tudósok kísérletei, hanem úgy­szólván a mindennapi gyakorlat is világosan bizonyítja, hogy a dohányzás veszélyezteti: a légzőszerveket nemcsak tüdőcsúcshuruttal, hanem tüdőrákkal is, a szívét és az érrendszert infarktussal, bürgerrel, s az utóbbi időben az is bebizonyosodott, hogy a női szerveket is veszélyezteti. — Veszélyesebb-e a nőkre nézve a dohány­zás, mint a férfiakra? — A dohányzás a nőknek sokkal többet árt, s a belső elválasztású szervek különféle za­varait idézi elő. A nőknek például semmilyen körülmények között sem lenne szabad a ser­dülőkorban és a terhesség, illetve a szoptatás ideje alatt dohányozniuk, mert a nikotin az anya vérkeringésébe jutva, a magzatnak és a gyermeknek egyaránt árt. — „Magánügy“-e a nők dohányzása? Az ízlésesen csomagolt és átkötött aján­dék kétszeres örömet okoz, még akkor is, ha valami csekélységet ajándékozunk. A csomagolás és az ajándékozó névjegye el-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom