Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-19 / 51-52. szám
választani. Tehetségesnek születtem, ez mindéit és ez nem oz én személyes érdemem. De nem a tehetség a lényeges, hanem az, hogy mit kezdünk vele. A spanyol polgárháború bukása óta nem lépett hazája földjére. A határ francio oldalán, Prades-ben telepedett meg, ahol csellóiskolát alapított. Az ő tanítványa többek között Gáspár Cassado és o legifjabbak közül Perényi Miklós, aki oly örömmel jár Csehszlová-Az ősz Mester és az az örökös pipa B& * 'A a| . fi J2 -2 s-s ss Üi SS KERESZTESHADJÁRAT A BÉKÉÉRT Mire ezek a sorok napvilágot látnok, az embernek és muzsikusnak egyaránt óriás, a kilencvenhét éves Pablo Casals spanyol gordonkaművész és zeneszerző földi maradványai fölött fájdalmasan friss hantok domborodnak. Majd tíz esztendeje, ugyanaz nap kétszer szívhattam vele egy levegőt a Budapesti Zenei Hetek alkalmával. Délelőtt az Újságíróklubban találkoztam vele sajtófogadáson (ahol ezek a fényképek készültek) és este az Erkel Színházban Joan Alavedra emigráns, hazátlan katalán költő versére írt háromrészes oratóriumának előadásán, amelyet maga vezényelt. önmagáról keveset beszélt, szűkszavúbban, mint amennyit a lexikonok írnak. Négyéves korában már zongorázik, hétesztendős, amikor hegedűt vett a kezébe. Nyolcesztendős korában már szólista. — A munkám tart fiatalon — mondotta. — A munkám az én életem, a kettőt nem tudom egymástól el-GYURKOVICS MÁRIA 1913-1973 Tüneményes művészpálya zárult le ezzel a két évszámmal. Három és fél évtizedes volt a budapesti opera messze földön megbecsült csillaga Gyurkovics Mária, akinek szopránhangját nemcsak azok ismerték, akik bekapcsolták rádiókészüléküket. A Déryné című világot járt magyar filmben például ő keltette életre a színészet hősi korszaka nagyszerű énekesnőjének hangját. UŐéOl o 5' KOIAUSE Gyakran és szívesen járt Bratislavába és Prágába, sok sikere fűzte ehhez a két fővároshoz. 1937-ben először az Opera színpadára, Gildaként. Felejthetetlen alakítások egész sora vallott tévedhetetlen zenei biztonságáról. Egyaránt kedvence volt színházjáróknak és szigorú zenekritikusoknak. Ahány fellépés — annyiszor ünnepelték kristálytiszta, érzelmileg fűtött hangját. Nem egyszerűen szép hang volt, hanem több annál. Nagy művész, a legnagyobbak közül való. Bármit énekelt, Mozartot vagy Verdit, Donizettit vagy Erkelt, Rossinit vagy Kacsóh muzsikáját, oratóriumot, vagy népdalt, mindig a nagy, az újra alkotó művész és a megálmo-Egyik szobájának falán falragaszok hirdették nevét Rómától Moszkváig. Ez a sarok prágai és bratislavai fellépéseikre emlékeztették a nagy művésznőt. dott költői alkotás találkozott egymással. Kossuth-dijas, kiváló művész korában volt, mikor elmondta, hogy az éneklés neki ünnepi cselekedet, akár egyszerű népdalt énekel, akár Violettát, Verdi aranyból és ezüstből font hires nőszerepét. „Kevesebbet háborúznának az. emberek, ha inkább énekelnének. ..“ mondta akkor, amikor budai otthonában ez a néhány felvétel készült. Erkel Hunyadi Gyászindulójának hangjai mellett helyezték örök nyugalomra a testét. Hangját; alkotásait nemcsak rajongói őrzik emlékezetükben, hanem lemezek, hangszalagok és filmek. És ez a néhány felvétel, amelyet itt talál a kedves Olvasó. Ezen a felvételen férjével, Forral Miklós karnaggyal egyik lemezének, Kacsóh János vitézének lejátszásához készülődnek. A lemez azóta immár klasszikussá vált. A CIGÁNYBÁRÓTÓL A JÁNOS VITÉZIG Kacsóh Pongrác 1873 -1923 Jókai Cigánybárójának meséjére Johann Strauss zenéje szólalt meg először a színpadon magyarul a daljáték műfajában. Öt követte Kacsóh Pongrác daljátéka, a kolozsvári doktoré, majd fehértemplomi és kecskeméti, végül pesti matematika-fizika szakos tanáré, aki száz esztendeje (1873. december 15.) született és ötven éve (1923. december 16.) hunyta le örök álomra a szemét. Harmincesztendős korában Bakonyi Károly szövegére és Heltui Jenő verseire megkomponálta a mindmáig hasonlíthatatlan János vitéz melódiáját. Kacsóh muzsikája már akkor népszerű volt, mielőtt 1904. november 18-án, az egykori Király Színházban bemutatása előtt felgördült volna a függöny. Sokan dúdolták a fővárosban az: Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam, Egy rózsaszál szebben beszél, A fuszulyka szára fő' futott a fára, Kék tó, tiszta tó, Udvaromon három vályú, abból iszik három nyáj juh, Megálmodtam réges-régen, Én vagyok a bojtárgyerek, Óh, csak ne volnék gyönge leányka ... fülbemászó dallamait. És a magyar fővárosban felbukkanó dallamokhoz sokat tettek hozzá a bemutató művészei. Például az éppen szárnyalni kezdő ifjú Medgyaszay Vilma (lluska), a híres Fedák Sári (János vitéz — Kukorica f-fcDAK 5ARI És MtUOYÖbZAY VILMA. „JÁNOS VITÉZ"
