Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-19 / 51-52. szám
kiába. A mogyor zenei élethez sok kapcsolat fűzte, Kodály Zoltán például a legjobb barátja volt. Elmondta, hogy amíg hazájában a fasiszta diktátor uralma tart, nem ad koncertet. Ezzel a minden idők legnagyobb gordonkaművésze a böjtnél és éhségsztrájknál is keményebb penitenciát vállalt magára. „Az én kötelességem" — mondta — „hogy minden percben készen álljak a hangversenyre." A jászol (El Pessebre) című oratóriuma ezt az alcímet viseli: Croisade pour lo Paix — Kereszteshadjárat a békéért. Először a választott új hazájában Puetro Rico fővárosában, San Jüanban került közönség elé 1962- ben. Ott, ahol örök álomra hunyta le szemét. Élete utolsó tíz esztendejében ezzel járta a világot, innen készült Varsóba és Moszkvába. 1964. október 12-én forró siker hangulatát árasztotta a budapesti Erkel Színház. Nem a világhír, vagy a Mester varázsa ragadta magával azokat a szerencséseket, akik erre az estre bejutottak. Mikor a pódiumra lépett, a szeretet, a jóság és a szerénység sugárzott róla. És apró, öreges, óvatos lépései után micsoda meglepetés volt energiája, amellyel többszólamú ódáját a zenekor és a kórus élén megszólaltatta. A jászol Krisztus születéséről szól, de világos, szinte áttetsző zenei nyelven, katalán népzenei motívumokkal díszített stílusban a megbékélésről, a szeretetről vallott. Az Erkel Színház felállva ünnepelte az akkor nyolcvannyolc éves, örökifjú mestert, a zenészek hangszereiken ütemesen tapsolva, csattogva tüntettek mellette, ö meghatottan, könnyes szemmel hárította el a szokatlanul meleg tetszésnyilvánítást, Élete utolsó tíz esztendejében A jószol-lal bejárta a világot. Szabad idejében felhívásokat, manifesztumokat fogalmazott a fasizmus ellen, a béke érdekében. Vele századunk egyik legnagyobb egyénisége szállt a sírba. ZETÉVEL Az ősz élmúlást lehelő, szoröfígató hangulata a villanegyed csendjében lepi njeg igazán az embert, ^hová nem ér el a vKújqs zajos lüktetése. Miközben Euk^jn SŰchofi nemzeti művész kertjének . kapuján belépünk, arra gondolunk, mennyire hasonlatos az alkotó művész tevékenysége a terrpészet |örökös megújulásához: a lezárult befejezet mjávet tyapjj^és újabb követi, rrjih ögymiít-p' évszakolíf és megegyeznek ma»,adandó&£ s»Kban 4s,--A hátóitrt élórm gyermekcsacsogás hallatszik egy helyit ég6öl~ —~‘áz egyik ^Jg unoka hangja — miközben a háziszőttes szőnyegekkel letakart lépcsőn tartunk fölfelé a sok-sok szép modrai kerámia-dísz között. A művész természetessége, közvetlensége teremti meg a légkört a beszélgetéshez. Bár kevés az ideje, mostanában sokan felkeresték jókívánságaikkal is, hiszen nemrég volt 65. születésnapja — azért szakit időt mindenki számára. Emlékeit idézi, azokat, amikor még Pezinokon — ahol született — kis házi hangversenyeket rögtönöztek. Nagyapja is, apja' is tanító volt, orgonista és karvezető. Otthon szerette meg a zenét, ott ismerkedett meg a klasszikus és a romantikus zenével. Természetesnek tűnik, hogy ilyen előzmények után a Bratislavában elvégzett gimnázium mellett a zeneiskolában zongorázni tanult, később pedig a Zene-Drámai Akadémián Frico Kafendánál, a nagy zenepedagógusnál zeneszerzést. Ezt követte Prágában az Állami Konzervatóriumban kétéves stúdium Vítézslav Nováknál. Közben Pezinokon szervezte a zenei életet. A helybeli műkedvelőkből szalonzenekart alakított, melyet alkalomszerűen szimfonikus zenekarrá bővített. A helyi szükségleteknek megfelelően kisebb műveket is szerzett. Tehetsége itt kezdett kibontakozni. A legjelentősebb művei abból az időből a Sládkovii költeményére vegyeskarra írt VeTky post (Nagyböjt), és négy szimfonikus költemény MereskoVszkíj: Leonardo de Vinci életregényének részletére. így indult a mester pályafutása, amelyről most beszél. — Különböző zenei irányzatok hatása után a népzenei elemek kerültek nálam előtérbe, hiszen Pezinokon volt alkalmam tanulmányozni a népdalokat. — Műveinek keletkezése bizonyos eseményekhez kapcsolódik? — Fő műveim kezdettől a mai napig szoros összefüggésben állnak a szlovák nép jelenével és múltjával. Svätopluk c. operám, amelyet megváltoztatott koncepciójú Stodola drámája Jancsi), vagy Papp Mihály (Bagó), akinek 1915-ben bekövetkezett elhunytakor koporsójánál a kiskeszi születésű híres énekes, Király Ernő Is ezt énekelte; „Egy rózsaszál szebben beszél .. ." A János vitéz példátlan sikerére nem szükséges sok példálózás. Elég ideírni, hogy a századik előadást már 1905. február 17-én megérte, a kétszázadlkat június 10-én, aztán már diadalútján nem lehetett megállítani. Még ugyanebben az esztendőben túl voltak a miskolci, a soproni, a pécsi, a szatmári, a temesvári és a debreceni bemutatókon. Kacsóh szőkébb pátriájának, Kolozsvárnak első János vitéz előadását maga vezényelte. Ugyanekkor a pesti utca népe daloskönyv formájában egymillió példányban vásárolta meg a János vitéz dalait, a Király Színház együttese pedig a háború után jutott el a hatszázötvenedlk előadásig, melyre a komponista már nagybetegen, a János kórházból küldött virágokat. Még Kacsóh életében bemutatták Bécsben, Rómában, Helsinkiben és New Yorkban. Az Operaház 1931-ben vette fel műsoróra Palló Imrével, Orosz Júliával, Laurisin Lajossal és Halász Gittával. 1936 óta többször — tavaly is — felvillant előtte a fényfüggöny Szegeden, ahol együltében tízezer ember látta. Soha magyar mű ekkora sikert nem ért meg; megigézően szép melódiái ma is hódítanak, 1905-ben például János vitéz versenyt is rendeztek a vidéki színházak címszereplői között, ezt Parlaghy Kornélia temesvári színésznő nyerte. Kukorica Jancsi első férfiénekese a jó hangú Horváth Kálmán nagyváradi színész volt, őt olyanok követték, mint a felejthetetlen Sárdy János, de Jávor Pál Is volt János vitéz és a ma is népszerű Dayka Margit is lluska. Ady Endre rajongott érte. „És kicsi homályosságok, vajúdások és zajongások közt Is látjuk ml már, mint veszi birtokába a magyar tehetség végre a színpadot is" — írta a Budapesti Naplóban, és a nagy költő jó jósnak bizonyult. Elég erre a korra utalva Molnár Ferenc, Heltal Jenő, Szomory Dezső vagy Huszka Jenő, Kálmán Imre, a komáromi Lehár Ferenc, de legfőképp Bartók és Kodály nevét említenünk. Kocsóhnak még arra is volt gondja, hogy az általa szerkesztett Zenevilágban felhívja Bartók muzsikájára a figyelmet. Kacsóh fél évszázadot élt és számos, érdemtelenül mellőzött dalművet írt. Keveset játsszák a Csipkerózslkát, a Rákóczit, a Mary Ann című dalműveit, a most kétszáz esztendős Csokonai Dorottyájából írt vígoperáját. Két Molnár Ferenc komédiához is írt kísérőzenét, édesanyja emlékére misét, katonanótákat. Dalokat komponált Ady Endre, Endrődi Sándor, Heltai Jenő, Szép Ernő verseire és ne felejtsük el, hogy gyermekdalok is születtek zongorája fölött. irtó és fényképezte: SZŰTS ISTAN alapjan szereztem, a 9. század idejéből, a Nagy- Morva Birodalom korának harcait érzékelteti. Krútftava (örvény) operámban nemcsak a szlovák falut akartam bemutatni, de magasabb erkölcsi kérdésekre is felfigyeltetni. — A Kárpáti bércek zsolozsmája kantátám az elmúlt évszázadok szenvedéseit, a nép nyomorát és a szebb jövőbe vetett hitét dokumentálja. — Hol adták eddig elő a műveit? — Lengyelországban, a Szovjetunióban, Magyarországon, Romániában, az NSZK-ban, Ausztriában, Hollandiában. — Ügy tudjuk, több külföldi zenei szervezetnek is tagja, amellett, hogy a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetségének az elnöke. — A CISAC világszervezetének alelnöke vagyok és a Zenei Nevelés Világszervezetének tagja. De sok lenne felsorolni a többi funkciót is, itt elsősorban az itthoniakra gondolok. — Nemzetgyűlési képviselőként is közéleti tevékenységet fejt ki, bizonyosan pedagógiai munkássága is erősen leköti a Mestert? — Több évtizede folytatok ilyen jellegű munkát. 1933-tól a Zene-Drámai Akadémián tanítottam zongorát és zeneszerzést, később az Állami Konzervatóriumban és 1948-tól a KomenskY Egyetem Zenepedagógiai tanszékén elméleti oktatást végzek. — Általánosságban milyennek látja a fiatalok zenei nevelését? — Sajnos, lemaradtunk. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha az általános iskolákban nagyobb teret engednének ennek, és olyan eredményt érhetnénk el, mint a szomszédos szocialista államokban, különösen Magyarországon. Még sok munka vár ránk. Szerintem a racionális és az érzelmi nevelésnek teljes egyensúlyban kell állnia. A fiataloknál az utóbbi is rendkívül fontos. A művészetek közül a zenét, mint az érzelmi nevelés eszközét nagyon alkalmasnak tartom erre. De azt nagy örömmel figyelem, hogy koncerttermeink és operánk ma már tele vannak zenerajongó fiatalokkal. Ez nagyon jó jel, és remélem, hogy ezt a jelenséget a közeljövőben sikerül majd pedagógiai eszközökkel felkarolni. A zenéről a családra terelődik a szó. A feleségére, aki valamikor a tanítványa volt és akinek szintén voltak művészi ambíciói. Zenepedagógusként is működött, de fiuk és lányuk születése után otthon maradt, hogy kialakítsa azt a nyugodt családi légkört, amelyben művész-férje alkothatott. Olyan műveket, mint a Metamorfózisok nagy zenekarra, a Ján Smrek Az emberről c. költeményére írt vegyeskari ciklus, a Kaleidoszkóp-ciklus, hegedű- és zongoramüvek, gyermekkórus-művek, amelyek sok hangversenydobogón elhangzottak azokkal a népdal-feldolgozásokkal együtt, amelyeknek alapját ugyancsak a népzene szolgáltatta. És amelyet művészi elkötelezettséggel népének művészi fokon visszaad. BERTHÁNÉ S. ILONA