Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-19 / 51-52. szám

MÁNDY STEFÁNIA Hópihe karácsony Időtlei DONÁSZY MAGDA Apu s anyu délután sétálgatni megy csupán. Milyen furcsa, hazatérve a sok csomag alig fér be. Jut pincébe, fáskam­rába, nem is tudják hamarjába: hova dugják? Hová tegyék? Hej! Mert a hely sem elég. Rejtegetik, cserélgetik, míg csak be nem esteledik. Ha már alszik a ház népe, nincs a szónak hossza-vége. Anyu egyre sugdos-dugdos. Apuka papucsban futkos. Fejét fogja, kulcsokat hoz. Las­san illeszti a zárhoz. Mi tagadás, kicsit álmos. Ami még sincs zár alatt, arra másnap ráakad polc felett és polc alatt más, ki ott keres helyet. S tanakodik: — Mi le­het? — Tűnődik egy darabig: — Kié lehet? Mi van itt? Hogy lehetne bele­látni, papíron át kukucskálni? — Fo­­gadkozik: — Legyen bármi, a karácsonyt meg kell várni! Lári-fári! Hány nap van még? Már nem is sok. Kilenc, nyolc, hét majd meglátja, ha szabad, a csillogó fa alatt. Hanem éjjel álma nehéz, a fogadalma semmibe vész. Hiszen kicsiség az egész. Mért töltené heteken át álmatlanul az éjszakát? Nyugodtabb lesz éje, álma, ha meglátja, mit tett oda nénje, bátyja. Dehogyis vár karácsonyig. Lassan oda­lopakodik. Lábujjhegyen, észrevétlen. Jó, hogy senki más nincs ébren. De lám! Csodák csodájára, már csak hűlt helyét találja! Visszasompolyog az ágyba. Ő is mindent rejtekhelyre tesz, hogy senki meg ne lelje. Végül ki-ki alig tud­ja, féltett titkát hová dugta. Utolsó nap gondot ad, hol is az a sok csomag? Mert a napok folyvást fogynak. Mind kevesebb lesz a sok nap. Egyik fut a másik után, s holnapután egyet kell aludni csupán. — Már egyet sem? Csen­­gős szánon — hipp-hopp! — itt van a karácsony. Kinézel a rácson hópihe karácsony, benézel a rácson fehérke gyerek, rágcsál egy kalácson, kékszemű gyerek majszol egy kalácson, a kalács kerek. •n múlása, hófehér hullása, meg senki ne lássa, ha könnye pereg. Alig ment el a Télapóka, még a nyo­ma itt a hóba', kezdődik a sürgés-forgás. Lótás-futás, csomaghordás. Minden bolt­ban, áruházban hangos vásárlási láz van. Oda se a hónak, szélnek, még a hidegtől se félnek. Virradattól esteiig tér és utca megtelik kicsinyekkel és nagyokkal, so­kasodó csomagokkal. Míg künn a hópihe rebben, odabenn a kis kezekben malacpersely ontja kin­csét. Egyik-másik tele sincs még. No de mindegy. Hull a fényes tízfilléres, húsz­filléres. Fiúk, lányok, jó barátok elmesélik, ki mit látott. Ki mit venne, mit szeretne, hogyha sok-sok pénze lenne. Néha nem is pénz kell ehhez. Elég a nagy szeretethez egy-egy ötlet, szorgalom. Az asztalon nagy halom színes papír, tarkabarka. Tomi adja jobbra-balra. Misi nyírja, Zsuzsi hajtja, Pál tekeri, Ferike meleg enyvvel keni be, és a végén a kis Teri, mint egy mesebeli törpe, leragasztja szé­pen körbe, Klára fűzi selyemszálra, s el is készül nemsokára anyunak a meglepe­tés. Nem is drága, nem is nehéz! Lám, reggeltől délutánig a papiros gyönggyé válik. Igazgyöngy lesz anyu nyakán, s jobban örül talán-talán, mintha pén­zért vették volna a csillogó ékszerboltba'. Hát nagyanyó mit csinál? A két keze meg nem áll. Öt kötőtű körbe-körbe, horgolótű föl-le, föl-le ugrándozik, ver­senyt szalad. Sietteti a fonalat. A gom­bolyag nesztelenül futkároz a lába körül. Kanyarodik, csavarodik, amíg be nem alkonyodik. Dehogy pihen! Soha ilyen lóti-futi kedve nem volt, míg egy hely­ben búsan kuksolt. Unatkozott épp ele­get, rozmaringos ruhák megett nagy­anyóka szekrényébe’. De most kimegy végre-végre az utcára, játszótérre. Hóba. fagyba, ha kis sapka lesz Sárika feje búbján, elkíséri minden útján. Melegíti, vigyáz rája, s vele megy az iskolába. Alighogy elkészült, máris nőttön-nő a gyapjúsál is. S a varrótű? Az se rest. A cérnával futni kezd. Bújócskázik be-ki, be-ki, ha nagyanyó öltögeti. Nincs a táncnak hossza-vége, míg a fodros kis kötényke, ruha, cipő, új kabátka rá nem kerül a babákra, S nem tudja más, csak a kályha, hogy ameddig melegedik, nem szunyókál, pedig-pedig nap nap után ez a látszat, míg mellette dudorászgat. Gyöngye a göröngyre elpattan a gyönge, bámul a kisgyerek, árnya se rezeg. Könnyei függönyét széthúzza mosolya, hóarcán suhan a vidámság sugara, meleg. Kékszemü, zöldszemű, víg gyerek, pille szív, hópihe táncba hiv, tavaszba vezet. Benézel a rácson, barnácska, kerek, zöldszemű kisgyerek, rágcsál egy kalácson, lesi a telet. Kinézel, benézel, hópihe telek szállónak, mállónak, szempillád remeg. WEÖRES SÁNDOR SZÁNCSENGŐ Ej-mélyből lölzengő — c sing-ling-ling — száncsengő. Száncsengö — c sing-ling-ling — tél öblén halkan ring. Földobban két nagy ló — kop-kop-kop — nyolc p Nyolc patkó — kop-kop-kr csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő — csing-ling-ling — száncsengő. Száncsengö — csing-ling-ling — tél öblén távol ring. 1. Milyen ajándékot kapott karácsonykor Péter? 2. Melyik halat vásárolta meg Ildikó az ünnepi vacsorára? 3. Az itt látható rajzok közül kettő a karácsonyi hangulathoz tartozik Melyik az? REJTVÉNYEK A megfejtéseket küldjétek be címünkre: Nő szer kesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyerme keknek. tt*******«***********.************************* ****************************************** ******** ************************************************ *********;

Next

/
Oldalképek
Tartalom