Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-19 / 51-52. szám
IflROSLflV HftSEK VlGjATEKA a MATESZ SZÍNPADÁN A komáméi (komáromi) MATESZ november 23-án Jaroslav Hasek Svejkjének bemutatásával a világirodalom egyik legismertebb regényalakját állította színpadára. Mór magábayi véve ez a tény is magasfokú igényességet támaszt rendezővel és színésszel szemben. Ami Hasekot, mint szatíraírót és halhatatlan Svejkjét egyedülállóvá tette, az éppen a „derék polgárból" lett „derék katona" jellemének bonyolultsága. Ez a jellem azáltal bonyolult, hogy a jólelkű, ártatlan mosolyú, bőbeszédű Svejk butácska ábrázata és nyugalma mögött éppen az erre a nyugalomra intő bölcsesség sejlik. Svejk a naivitás már abszurd fokán olyan igazságokat mond ki és olyan logikus következtetéseket von le és teszi nevetségessé az egész K. u K. hadsereget. Mindazokat a személyeket, akik az első világháborút gombnyomásként elindító trónörökös-gyilkosság révén a hadigépezet állkapcsai közé kerültek. A dolgok alakulását lojálisán elfogadó Svejk — a Lada rajzok, a piscatori, a buriani színpadok Svejkje már típust képvisel. Ezért kíváncsiság is vegyült a komáromi bemutató iránti érdeklődésünkbe — mit kapunk a Dráfy Mátyás által életre keltett Svejktől. Dráfy fizikai alkata és eddigi szerepköre eddig másfajta színészi egyéniségről vallott, de nyilvánvaló, hogy a „beskatulyázás" helytelen dolog lenne. Dráfy a bemutatón bebizonyította, hogy érti és érzi Svejk alakját. Igyekszik is kihámozni és felmutatni a sajátságos humorú cseh „kisember" lényegét, sokszor nyújt valódi haseki figurát, de néhány esetben adósunk marad. Különösen akkor érezhető ez, amikor kiesik szerény „kisemberl" modorából és túl harsánnyá válik. Kiváló Bugár Gáspár , altisztje, akinek szavait ugyan a hatalmas bajusz alatt néha nehezen érteni, de ez sem zavarja a figura kacagtatóan karikaturisztikus telitalálatát. Hasonlóképpen nagyon jó Palotás Gabi . bárónője, Udvardi Anna Müllernéje (eltekintve néhány helyzetkomlkumi túlzástól), kitűnő Bittó Eszter az aggszűz Klotild szerepében. A Katz tábori lelkészt játszó Tóth Lászlótól az utóbbi években egyre érettebb jellemábrázolást kapunk. Most is mély átéléssel tolmácsolja a részeges lezüllött pap alakját, de helyenkénti túlzásaival eltér a haseki ábrázolástól. Hasek és a nagy színészelődök azt a papot formálták meg, aki kifelé igyekszik józannak látszani, de a nagy erőlködés mögül „kilóg a lóláb". A Lukas főhadnagyot alakító Ropog József csak néha éri el más szerepeiben felállított métáit. Reagálásai a „tébolyítóan" bőbeszédű és túlbuzgóságában sokszor alapos bakot lövő Svejkre eléggé meredek. Ferenczy Anna a nála érezhetően gátlásokat okozó és tulajdonképpen fölösleges sztriptíztől eltekintve temperamentumos, hiteles Katy volt. Kiemelném még Pőthe István egészen artisztikus „tetvészkedő" jelenetét, Fazekas Imre meggyőző Polivecét és Varsányi Marika üde, lendületes rikkancsát. A Svejk-előadás egészében véve jó volt, amit a megfelelő és dinamikusan váltott díszletezés is elősegített. Konrád József vendégként megrendezte már a Svejket a győri Kisfaludy Színháznál is. Most — mint arról a műsorkönyvben is olvashatunk — új koncepcióban vitte színre Komáromban. Rendezői elképzelése valóban nem követi a sémát, de ez nem minden esetben egyenlő o- pozitívummal. Különösen érezhető a ritmus fellazulása a pap lakásán lejátszódó kártyaparti folyamán, a Katy férjével folytatott beszélgetésben és a Ferenczy Annát zavarba hozó említett sztriptízjelenetben. Mivel a Svejk olyan mű, amely — bár az első világháború körülhatárolt időszaká-Dráfy Mátyás — Svejk, it derék katona Svejk mint Lukas főhadnagy tisztiszolgája és Katy (Dráfy Mátyás és Ferenczy Anna) ban játszódik le — páratlan jellemábrázolásával és humorával, szatirikus társadalombírálatával a kortól és a tudat fejlődésétől függetlenül a bárhol, bármikor felbukkanni képes emberi korlátoltság ellen szól— vitába szállnék a műsorkönyvvel nem rögzített „szentenciával", hogy a Svejk „aktuális mű mindaddig, amíg a múlt gyászos öröksége az emberek tudatából el nem múlik . .." Ma már a „derék katona" története számos világnyelvre lefordítva elfoglalta helyét a klasszikus irodalomban és értéke örök. L. GÁLY OLGA A rendező mielőtt még találkozna a díszlet és a jelmeztervezővel a drámával kapcsolatban több lényeges kérdésre keresi a megfelelő választ. Kosztümkeresés szempontjából az első ilyen a hitelesség — művészeti minőség kérdése. Hogy a mű típusai megfeleljenek a valóságból ábrázolt, kiragadott típusoknak. További lényeges kérdés a jellem tisztázása. Az öltözet, a jelmez ugyanis meghatározóan járul hozzá egy-egy figura jellemének és drámai funkciójának felismeréséhez. Nagyon sok esetben azt gondoljuk, elég ha pusztán a kor szellemisége hatja át a viselenadrógot adnak és köpenyt. Dt Vörösmarty szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a mű cselekménye a pogány kunok idejében játszódik. Ezzel az egyszerű ténnyel a rendező támpontok segítségével sem tud bizonyos kérdéseket tisztázni. Melyik évszázadtól számítva nem pogány ok a kunok? Attól az időtől fogva, hogy felvetették velük a kereszténységet. Nem marad más választás, mint fellapozni a népvándorlás kora művészetének történetét, sőt még a korábbit is, és támpontokat, motívumokat keresni a viselettel kapcsolatban. De a viselet nagyon kevés lehetőséget kínál, nem beszél-1. Kun viselet a XIV. századbeli székelyföldi falfestmény nyomán ez a minimum, aminek tükröződnie kell. Ahhoz, hogy a drámában hitelesen tudjunk „cselekedni“ egy-egy szereplőnek határozott, „karakterisztikus“ jellemvonásokkal kell bírnia. A kosztüm az, ami leghatározottabban, a legbeszédesebben képes elárulni viselője jellemét, lelkiségét és gondolkodásmódját. A jó kosztüm esetében meg sem kell szólalni egy szereplőnek ahhoz, hogy különösebb találgatások után tudjuk meg, milyen - típusú emberrel van dolgunk. A legjobb kosztüm az, amelyik legkevesebb kétséget hagy maga után a viselője „énjével“ kapcsolatban. A rendező munkája csak látszólag könnyű. Talán mindenki úgy vélné, hogy a Csongor és Tünde esetében úgy kell eljárni, hogy megnézzük mikor írta Vörösmarty a művet. A dátum 1830. Ebben az időben Magyarországon a ruhaviseletben a biedermaier, a krinolin és a kürtőkalap a divat. A művészet többi ágát romantika néven regisztrálja a művészettörténet. Ha tüzetesebben megnézzük a romantika viseletét, megdöbbenünk. Nehéz elképzelni Csongort, de Tündét is romantikus öltözetben. A rendezők többsége rendszerint különböző kompromisszumokhoz folyamodik, mondván: meséről van szó így a gótikus vagy reneszánsz kosztümaplikációt érvényesít. Az érthetőség kedvéért : Csongorra harisnyave arról, hogy a viselettörténettel kapcsolatos nézetek eléggé ellentmondóak ezzel a korral kapcsolatban. Végül is ahhoz a végső megoldáshoz jutottunk, hogy a cselekmény színhelye nem más, mint az Égigérő fa és annak különböző régiói. Vörösmarty művéből elég csupán pár sort felidézni ahhoz, hogy meggyőződhessünk: Csongorék kertjében a Tünde által elültetett fa: égigérő. „Földben állasz mély gyököddel, égbe nyúlsz magas fejeddel, s rajtad csillagok teremnek.“ Ha tehát alapdíszletünket az égigérő fát és annak régióit fogadtuk el, hogyan lehet úgy
