Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-19 / 51-52. szám

ábrázolni, hogy világos, érthe­tő kompozícióban tiszta, a kör­nyezeti elemeket maga köré csoportosítva, atmoszférate­remtő ereje is legyen? — Sti­lizálás útján. Csongor esetében egy ősi honfoglaláskor előtti, az idő korlátáit végtelenségig tágító jelmeztervet igyekez­tünk komponálni. Tünde esetében a költő sze­rint nem földi lényről van szó, hiszen a megjelenése is démo­­nikus lényre vall: „Hattyú szállá távol égből, Lassú dal volt suhogása, Boldog álom láthatása, S most, mint ébredő leány, Ringató szél lágy karján, Ügy közelget andalogva“ — mondja Csongor. Csongor több helyen „fény leányának“ nevezi Tündét. Tünde figuráját gyakran öltöz­tették krinolin hatású, tüllös halványdrapp, fehér, vagy ró­zsaszín „habkönnyű mesebeli ruhákba. Ez az elképzelés ösz­­szeegyeztethetetlen volt mind a rendezői koncepciónkkal, mind a mondáinkkal és meséinkkel kapcsolatos magyar hitvilág­gal. A magyar nép mítoszte­remtő fantáziájában ugyanis az istenek sem öltözködésük­ben, sem viselkedésükben nem különböznek az őket szerető és szolgáló földiektől, az embe­rektől. Ha viszont elfogadtuk azt a tényt, hogy meséink cse-Tünde esetében még azt a hitelességi pillanatot is keres­tük, ami közel hozhatja őt a XX. század emberéhez. A ruha vonalvezetése, az ízléses fém­díszítés a maga ritmikus jelle­gével emberközelséget vará­zsol a szereplő köré. — Ugyan­akkor a vörösréz állandó játé­ka a fénnyel, szűnni nem aka­­róan jelezte Tünde planetikus eredetét. A kosztüm további előnye az volt, hogy „emberi­vé“ formálta Tündét és nem elvonttá. Az embernek druk­koltunk és nem a tündérnek és így lett számunkra tündé­­ribb, költőibb, akiért érdemes a szférákat is megjárni, hogy egyszer a miénknek tudhassuk. Munkánk folyamán nem kis fejtörést okozott pl. az a tény, hogy a szerző Nemtőket jelenít meg a darabban. Tünde hívja őket segítségül az utolsó felvo­násban. „Lég kicsinded szellemi, Gyenge Nemtök, szánjatok, Legyetek jám őrei. Minden bűnös, minden ártót Tőle messze tilthatok" Ezek a Nemtők (tündérek) majdnem minden előadásban fehér vagy rózsaszín tüll és selyemruhácskákban jelentek meg. Furcsa angyalszárnnyal a vállukon, mert hogyan is re­pülhettek volna alá az égből. 40 4. Autentikus magyar viselet a XIX. századból 5. Európai viselet az 1830-as évekből 6. Tünde jelmezterve a Thália előadásából. A búza­szőke haj nyersbőrrel van összefonva és vörösréz lemezek közé van szorítva. A hasított ruhaujjak részeit szintén vörösréz lemezek tartják össze. A nyersszínű jerseyen szépen mutat a fémlemez öv lekménye az égigérő fa alatt kezdődve, majd annak régiói­ban folytatódva játszódik míg végül hőseink ismét a földre térnek vissza; nem hagyhatjuk figyelmen kívül Tünde szere­pét és történetét sem. És főleg nem azt a tényt, hogy az égig­érő fát maga Tünde ültette. Tünde esetében kosztüm szempontjából tehát a követ­kező tényezők voltak döntőek. Eredetét tekintve a Napisten leánya. A földi szerelem vonz­za őt, és nem az égi lét. (Hi­szen vállalja, hogy az Éj király­nője száműzze őt a földre.) így Tünde nem lehet más, mint az időtlen idők (népünk) női ideáljának megtestesítője. Ruházata is ezt kell, hogy tük­rözze. — a rendező szemével — A megoldást olyan irányban kerestük tehát, hogy először is ne legyen szárny. Ez a tény különösebb erőszakoltság nél­kül indokolható volt és rövid keresés után bukkantunk rá a motívumokra, hiszen a monda­világunkban a táltoslónak sincs szárnya, mégis képes ré­gióból régióba repülni, sőt végigvágtatni időnként a Tej­­úton is. Miket is mondanak? „Hopp leszálltam, itt vagyok És az illat én vagyok.“ „Ah! Leszálltam, itt vagyok, A sóhajtás én vagyok.“ A szöveg törékenységét fel­tevésünk szerint csak úgy lehe­tett megőrizni, ha még töréke­nyebb, még költőibb lényekkel mondatjuk el. így jött az az öt­letünk, hogy a Nemtők legye-7. Búzavir i jelmeztí a Thálii sában nek ember alakú virágok. A virágok közül a legtipikusabb népi virágokat választottuk, így a következő viráglényeink lettek: Tulipán, Hajnalka, Bú­zavirág, Margaréta és Estike. Elképzelésünk helyességét ab­ban js igazolva véltük látni, hogy népmeséinkben gyakran találkozunk mesélő virággal, vagy ^zenélő virággal. BEKÉ SÁNDOR nemto rve előadá-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom