Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-19 / 51-52. szám
yorsobb végrehajtására és ai egész eruházási folyamat jobb lebonyolító* sára összpontosítsa. Ennek érdekében minőségileg tovább kell növelni az irányító és a szervező munka színvonalát, fokozni a dolgozók részvételét az irányításban, és javítani a káderek nevelésén, kiválogatásán és elhelyezésén. Az SZLKP Központi Bizottsága elvárja, hogy az igényes feladatok teljesítéséhez jelentős mértékben hozzájárul a Szlovák Nemzeti Felkelés és Csehszlovákia felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére indult felajánlási és kötelezettségvállalási mozgalom. A pihenés, a családi öröm békés órái, napjai után a munkahelyén mindenki úgy végezze tovább a munkáját, hogy a következő esztendő még gazdagabb legyen eredményekben. Lelkiismeretes, jó munkánk nyomán így lesz rendünk még szilárdabb, holnapunk biztosabb, békénk tartás — jövőnk, távlataink szebbek és hamarább elérhetők ... működő „Szocialista Ifjúsági Szövetség I. kongresszusa" nevű ifjúsági munkabrigád, amely az idei év feladatait december 23-ig 118 százalékra teljesítette. 2. A preiovi (eperjesi) Autobrzdy n. v. dolgozói felajánlásaikban összesen 800 ezer korona értékű árutermeléssel teljesítették túl tervüket. Az üzem dolgozóinak nagy százaléka nő, akik az autóalkatrészt, nagyrészt fékeket gyártó üzemben is példásan megállják helyüket. Anna Sőepánková már mester az autófékhenger működésének ellenőrzésében. 3. A Banská Bystricai-i Slovenka n. v. kötöttáruinak nagy részét a Szovjetunióba exportáljuk. Az üzem dolgozóinak köszönhetjük, hogy készítményeik idő előtt kerültek üzleteink polcaira, és gazdagítják karácsonyi piacunkat. A 38 tagú „A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség" szocialista munkabrigád dolgozói Anna Belková vezetésével tervüket 108 százalékra, a termékek minőségét pedig 166 százalékra teljesítették. 4. 215 ezer korona értékű felajánlást teljesítettek a Szovjetunió 50 éves fennállásának és a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapjának tiszteletére a V. I. Lenin textilgyár levicei (lévai) üzemének dolgozói. Az üzem dolgozóinak 80 százaléka a szocialista munkabrigádok tagja. Felvételünkön a „CSKP XIV. kongresszusa" munkabrigád vezetője, Mária Janciková és brigádjának néhány tagja. 5. A partizánskei „Augusztus 29" cipőgyár ebben az évben 11,7 százalékkal növelte a Szovjetunióba exportált termékek mennyiségét. Ez évben 6,3 millió pár cipőt exportáltak. tíAHÁ az igazsághoz Ügy emlékszem, karácsonykor kezdődött... A karácsonyt mindig nagyon szerettem. Fehér, csillogó varázsa, gyertyafényes melege mindig várakozással töltött el. Akkor — ötéves lehettem — azt kértem a Jézuskától, hogy édesapámat küldje haza a háborúból. Ígértem, hogy jó leszek, csak teljesítse a kívánságomat. De hiába, — sejtelmes piros volt az ég, titokzatos neszek keltek a szobában — apámat mégsem hozta haza a karácsonyi Jézuska. Nem hallgatott meg. Ettől kezdve nem vártam tőle semmit. Ahogyan nőttem, egyre nagyobb gyanakvással figyeltem. Idegenkedve néztem a fejkendős asszonyok megadó hallgatásba merevült arcát. Mennyivel közelebbiek voltak, amikor meséltek, daloltak. Vajon ők biztosak benne, hogy amit kérnek, teljesül?... A templomban vettem észre először, hogy az emberek között különbséget tesznek. Van, aki az első padokba ülhet, van, akinek egészen hátul a helye. Csodálkoztam — nem fáj ez nekik? Nem látszott rajtuk... Csak éppen a hátul ülők köszöntek előre az első padokban büszkélkedőknek, s azok kegyesen fogadták ... Osztálykülönbségről, osztályharcról nem tudhattam még akkor, de ha osztályokat elválasztó korlátokról van szó, még ma is a merev és komor, templomi pad rémlik fel előttem. Az iskola. A munka dala és az Udvözlégy ... Az Egy a jelszónk, a béke és a „Mennyből az angyal“. Tanítónk, aki arról beszélt, hogy a földet nem isten termetette, és vasárnap templomba ment és a tiszteletes, aki az atomról és madame Curie-ről mesélt ... A szövetkezetalakítás, a pioníravatás ... Mi az, ami a legtöbbet jelentette. Talán mindez együttvéve, e forrongó, születő új világ, a felnőttek őszinte vívódása, hangos töprengései. Lázas viták és lelkes májusi felvonulások hangulata. De megint és újra a karácsony. Mert minden zárt vallási formánál, egyházi szertartásnál, titokzatos szónál több, örömadóbb és biztosabb volt az a karácsonyi köszöntő, amellyel falunkban — Alsószeliben — a felszabadulás előtti évek kommunista hagyományaként — a felszabadulás után is még sokáig — jártak ilyenkor „új igét hirdetve“ házról házra: „Dicső Oroszország, szovjet- Oroszország, dolgozók hazája ... Bárcsak a csillagod, szép vörös csillagod hozzánk is elszállna, hozzánk is elszállna!“ Ezek az „igék“ kísértek az igazság megismerése felé. Édesanyám szavai tették széppé őket, aki mindenhez hozzáfűzte saját tapasztalatait, élményeit, gyermekkora emlékeit. És segített eligazodni az emberek világában. Ki az, aki igaz, becsületes, akinek hinni lehet... Falun könnyen nyílnak a kapuk, közel vannak egymáshoz a házak. Nem tudom, mikor jutottam el azokhoz az emberekhez, akik egész életükben e születő új világot akarták, akik hitték, hogy ez az igazság — hogy van, létezik, megteremthető a dolgozók országa, ahol nem ültetik hátsó padba a munkásembert, s elsőbe azt, akinek sok földje van ... Még ma is őrzöm Kajos Sándor bácsi ajándékát, Solohov „Űj barázdát szánt az eke“ című könyvét, a „Kommunista Kiáltvány“ egy régi példányát, amit Pintér Zsiga bácsitól kaptam ... És Virág Dezső bácsi okos szavait, halk emlékezéseit arról, hogyan is kezdődött, ők hogyan keresték az utat... Éreztem, mit kell tennem, de nem tudtam, hogyan. Olvastam, ami a kezembe került. Materialista világnézet, Elmélet és gyakorlat, Politikai gazdaságtan, az SZKP története ... Vitáztam és nem voltak helyes érveim. Éreztem, mi nem igaz, mi nem helyes, de nem volt elég meggyőző a magyarázatom. Ketten-hárman, egy egész osztálynyi, vallásos szellemben nevelt osztálytárssal szemben ... Nem is szemben, dehogy! Értük, hogy megértsék. Hogy merjenek önmagukban bízni, elég erősek lenni, hogy ne lebegjen felettük a félelem valami Ismeretlentől. Hogy lássák be a holnap széles perspektíváit, ahová eljutunk — hogy emberbe, önmagukba vetett bizalommal tegyék, higgyék ami igaz, jó, helyes. És ami szép lesz. Sokáig tartott, amíg megfelelő szakirodalmat szereztem, amíg a marxizmus-leninizmus tanulmányozásával rendszereztem mindazt, ami értelmileg a tudományos világnézet lényege, alapja. Diákkoromban azt gondoltam, az én gyermekeimnek már sokkal könynyebb lesz, hogy ők már „belenőnek“ azokba az igazságokba, amelyeket nekünk a szocialista társadalom építésének első időszakában a tudat, az öntudat kialakításának minden összetevőjével kellett építenünk. De még ma sem ilyen „ideális“ a helyzet. És azt hiszem, a mai fiatal sem kap még elég értelmes és jó szakirodalmat, útbaigazítást útkereséséhez. Tény, hogy a felnőttek személyes példája a döntő, de aki szereti a könyveket, az őszinte és szép írott szót, annak sokat segíthetne az irodalom. A szépirodalom éppúgy, mint a tudományos munkák és a materialista világnézetet népszerű formában fejtegető kiadványok egyaránt. És még valamit: ateista vagyok, kommunista. Ezt sosem tagadtam. De azt sem, hogy szeretem a karácsonyt. Gyertyafényét, fenyőillatát, a harangszót is ... Miért ne? Jogunk — és kötelességünk — megőrizni, ápolni mindent, ami szép, ami kedves. De e hangulat, varázs olyan tartalommal telik meg, amilyent mi adunk neki. És adjunk olyat neki, hogy szép legyen tőle és vonzó az igazságunk, ami által szocialista társadalmunk épül és erősödik. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET
