Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-19 / 51-52. szám
Ezúttal nem mi kopogtattunk be kedves olvasóink ajtaján, hogy elbeszélgessünk a kis család mindennapi gondjairól, örömeiről. Most mi láttuk vendégül régi, kedves ismerőseinket, hogy egy nagy családba tömörülve még jobban elmélyítsük „családi" kapcsolatunkat. Az elmúlt esztendőben, Családi kör c. rovatunkban sok-sok új ismeretséget kötöttünk, hétről hétre vártuk, hogy milyen új családdal bővül a rokonságunk, hazánk melyik vidékén élnek, mit dolgoznak, hogyan tudták kialakítani harmonikus családi életüket. Am nemcsak a szerkesztőségben vártuk az újabb és újabb találkozókat, hanem olvasóink is. Erről tanúskodnak a hozzánk intézett levelek, a személyes beszélgetések egész sora. Az utóbbi hónapokban egyre többen említették, kérték, hogy valamiféleképpen tegyük lehetővé a családok közötti találkozást, hiszen annyi közös vonást, úgy is mondhatnánk rokonságot, véltek felfedezni egymás életében . . . Es igy történt. A vendéglátó: szerkesztőségünk volt. A rokonság: a Családi kör c. rovatunkban bemutatott családok, az Ifjú Szemmel ankétok hozzászólói, rovataink legközelebbi és legaktívabb munkatársai. S mint az ünnepi találkozások alkalmával szokás: közös gondjainkról, terveinkről, munkánkról beszéltünk. Vélemények, elismerő szavak, javaslatok, ötletek, kérések, kívánságok egyaránt elhangzottak, úgy, akár egy nagy család őszinte beszélgetései során . . . A szép családi összejövetelek alkalmával meg is szokták örökíteni a találkozást, hogy a későbbi hetekben, hónapokban is felidézhessék azokat. Mi is ezt tettük: jegyzeteltünk, fényképeztünk, mindent gondosan megőriztünk. Azért, hogy további munkánkban is legyen miből meríteni. Puha Erzsébet, Blatná na Ostrove (Sárosfa): Nemrégiben alakítottuk meg falunkban az Ifjúsági szervezetet, Hasznos és értékes számunkra minden olyan vita, ankét, ahol szót kaphatunk, ahol munkánkhoz tapasztalatot szerezhetünk, erőt merit- 4 hetünk. Csintalan Miklós, pedagógus, Chotín (Hetény): Az ifjúság nevelése mlndannylunk ügye. Kétségtelen az iskola hatása, nevelő ereje, de egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a család és a társadalom nevelési hatása ugyanilyen döntő tényező az Hiúság személyiségének kialakulásában. Csakis együttesen, közös akarattal érhetünk célt. ◄ Rólunk van szó. A fiatal nemzedék tagjairól, akiknek munkájától, sikereitől, eredményeitől függ a társadalom további fejlődése . . . Kásánkká elvtársnő, a Nőszövetség Központi Bizottságának képviseletében elismerő szavakat mondott munkánkról, terveink, 4 ről. Mivel csak így levelekből Ismerjük egymást, gondoltam, most év végén felkeresem néhány állandó levelezőnket. Ám nehéz lenne a választás. Kiket keressek fel? Hiszen nemcsak a már említett több száz levélből kellene választani, hanem abból a több ezerből, amely év közben érkezett, és levéltárunkban pihen. Kit válasszunk, kivel Ismerkedjünk meg személyesen is? Lőrincz Lászlóval, Várfalvy Zsuzsával, akik rejtvényeket is küldenek be? Mojzes Ferivel, Farkas Bertivel, Pulay Renátával, Tóth Sándorral, Kóváry Péterrel . . . akik rendszeresen megfejtik rejtvényeinket? A Dőlné Janíky-i (alsójányoki), GYERMEKEKNEK! Asztalomon több száz levél fekszik. Az utóbbi hetek levelei. Apró, gömbölyű betűkkel teleírva, vagy csak néhány sor, kiáltó helyesírási hibával — mert ilyen korban ez Is megesik . . . Legkisebb olvasóink írják, a gyermekrovat levelezői . . . Alig érkezem olvasni őket, félretenni azonban egyet sem lehet, mert mindig találok bennük valami olyat, ami miatt megéri a fáradozást, ami mosolyra derít, s amit — így év végén kis csokorba köthetek, és továbbadhatok azoknak, akik szívesen olvassák a gyermekrovatot. . . Tamás Laci, régi kedves levelezőnk hosszú hónapok óta írogat nekünk, de valahányszor fölbontom a levelét, mindig mosolyra derülök a megszólításon. Laci ugyanis minduntalan „szerkesztő bácsinak" szólít engem ... Érkezett már olyan levél is, amelyben a hétéves Óváry Kati azt kérte: „Tessék megmondani a Hiú szarvas c. mese írójának, hogy ne járjon úgy pórul az a szegény szarvas" , . . Nos, szívesen teljesíteném Kati kérését, ha találkozhatnék a mese írójával, ö ugyanis La Fontaine, a 17. században élt, nagy francia meseíró volt. . .