Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-08 / 50. szám
HUSZÁR T. felvételei — Mit mondónak az orvosok? — Egy-másfél évi kezelésre lesz még szükségem: operáció, fürdő, Injekciózós, gyógytorno ... Dehát, Ho javul Is majd az állapotom, ezzel a karommal mór nem sokra megyek .. . Judito asszonynál o kereset és a táppénz közötti különbözet már néhány száz koronát tesz ki. De ennél Is nagyobb baj, hogy Ilyen állapotban nem tudja kellőképpen ellátni a háztartását. Idős édesanyja segít neki, de ő Is beteges ... És most nézzük meg az eset hivatalos oldalát. Erről Llkér Mátyás, a szövetkezet munkabiztonsági technikusa tájékoztatott : — A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a baleset oka a helytelen munkaszervezés volt, s okozója az a személy, aki puszta jószántából, helyt nem álló szívességből a dolgozókat a munkahelyre, a szőlőbe szállította. Vagyis Sörös Ernő bácsi, a szőlészeti csoport vezetője. A bíróság ki Is mondta a bűnösségét és 18 hónapi szabadságvesztésre ítélte feltételesen. Llkér elvtárs még arról Is tájékoztatott bennünket, hogy a balesetből származó anyagi kár a szövetkezeti tagok kollektív biztosítása révén megtérül. Minket azonban az Is érdekelt, hogy ez a szerencsétlenség milyen kihatással volt az emberi kapcsolatokra. Pontosabban: hogyan néznek ezután az asszonyok Sörös bácsira, haragszanak-e rá? A legsúlyosabban érintettek — Jakab Elvira néni és Judita Valachová határozottan kijelentették: — Nem „haragszunk". Sörös bácsi — Itt történt a szerencsétlenség — mutatja Likér Mátyás a helyszínen. — Még nagyobb lett volna a baj, ha az emberek a betonoszlopokra zuhannak I Jakab Elvira néni: „Nekünk is óvatosabbnak kellett volna lennünk!" ► Malinovics Rudolf: „A munkabiztonsági rendszabályok jók, a legapróbb részletre is kiterjednek... De rendszeres és szigorú ellenőrzés nélkül, aligha hatékonyak!" Jozef Vadkerty: „Megérzi bizony a család az anyagi károsodást. És ezenfelül számomra borzasztó ez a tétlenség!" Judita Valachová: „Nagyon rossz érzés, hogy segítségre szorulok. Az is nagyon bánt, hogy az orvosok még mindig nem tudnak semmi biztosat afelől, hogy micsak jót akart, és talán mi is hibásak vagyunk egy kicsit, mert kényelmesek voltunk, s ném szálltunk le a veszélyes lejtő előtt... Sokszor akarnak jót az emberek, de felületességből, meggondolatlanságból néha Ilyesmi sül ki belőle. Es ez mindenkivel megtörténhet. * * * A több mint sajnálatosan sok munkabaleset közül még egy súlyos esetet szeretnénk bemutatni. Nővé Zámky-ban (Ersekújvárott) a 42 éves Jozef Vadkertyt, a Brnól Gépgyár Klement Gottwald üzemének konstruktőr-szerelőjét kerestük fel otthonában. Azért az otthonában, mert a február 23-án történt munkabalesete óta mind a mai napig betegállományban van, s ez az állapot még ló néhány hónapig eltart. — A Trnován épülő erőmű egyik épületének lapos tetején szereltünk föl tartályokat. A tetőn kerek lyukak voltak, amit Uveqlappal fedtek be a beruházó vállalat munkásai. Ml szerelők már korábban szóltunk, hogy az üveg veszélyes, de hiába. Szerelés közben ráléptem egy ilyen üveglapra, ami természetesen betörött alattam, és én csaknem tízméteres mélyséqbe zuhantam le. Zuhanás közben eltörött az állkaacsom, aztán mire „földet értem" több helven eltörött a |obb karom és a |obb lábam. Azonnal meqooeráltak, két hónaolp voltam utána Pleifanyban, most Injekciókra és gyóaytornára Járok. Méa eav operáció vár rám, aztán mealnt fürdő, és így tovább. De én mindennek ellenére már januártól szeretnék Ismét munkába állni ... Tudják, nem Is annyira a pénz miatt, hanem azért, mert rettenetes ez a tétlenség .. — Es mint konstruktőr-szerelőnek milyen a fizetése és a táppénz közötti különbség? . . . — A fizetést az elvégzett munka után kaptam, ami havonta úgy átlag 4000 korona volt. A tóoaénz viszont az alapfizetés után iár, s íay alig üti mea az 1200-nt... Mondhatnám azt is, hoay ez a különbözet a család életszínvonalának a rovására megy .,. ♦ * * Konkrét esetek, omit felsoroltunk. De ezenkívül — félretéve táppénzt, kollektív és égvén! biztosítást, vizsgálatot, tárgyalást, bűnösséget, törvényszéki ítéletet — kétségkívül egyének és csalódok sorsáról Is van szó .., * * * Ezzel szemben arról Is meggyőződtünk, hogy ezen o téren, amit tenni lehet, nem Is csekély: meg lehet előzni a bajt. Minden munkahelyen. Igaz, hogy ezért valamit tenni Is kell ... és nemcsak perlódlkusan, hanem következetes folyamatossággal. Erről győzött meg bennünket beszélgetésünk Malinovics Rudolf, az érsekújvári Elektrosvlt gyár szakszervezeti üzemi tanácsa munkabiztonság! bizottságának az elnöke. Malinovics elvtárs arról tájékoztatott, hogy ők, mármint a gyár, mit tesz, hogyan szervezi a munkabalesetek megelőzését. — Nem elég fölállítani a munkabiztonsági rendszabályokat, még az sem elég, ha ezt többszörösen Is Ismertetjük a dolgozókkal. A megelőzés szempontjából talán a legfontosabb az ellenőrzés. Elsősorban azért, mert a munkabalesetek nagy részét a dolgozók saját elővigyázatlansága, hanyagsága okozza. Ml országos viszonylatban nem állunk rosszul ezen a téren. Noha az előző években oz ellenőrzés még nem volt olyan szigorú, mint ebben az évben, a statisztikai adatok örvendetes csökkenésről adnak számot: 1970-ben 161, 1971-ben 146 és 1972-ben 137 volt a munkabalesetek száma. Ebben az évben még kevesebb lesz, mert bevezettük a szigorított ellenőrzést. Például negyedévenként nyilvánosan értékeljük az egyes műhelyeket, munkahelyeket, névszerlnt tüntetjük fel a faliújságon és az üzemi újságban azokat, akik vétenek a rendszabályok ellen, és ugyancsak név szerint tüntetjük fel azokat a vezető dolgozókat, akik egy-egy munkaszakasz biztonságáért felelősek. Amint a számadatokból kitűnik, a szigorú ellenőrzésnek megvan a hatásai... * * * Ma a munkabaleseti jegyzőkönyvek lapjait forgatjuk, nem túlzás a cím: Balesetveszély — mindig és mlndenüttl A veszély kétségtelenül megvan minden egyes munkahelyen, minden munkafolyamatból adódóan. De rajtunk, embereken múlik elsősorban az, hogy kikerüljük, megelőzzük. Mert végső fokon nemcsak önmagunk, hanem egymás épségéért Is felelősek vagyunk! LANG ÉVA és LŰRINCZ KATÓ
