Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-08 / 50. szám
MIELŐTT MONDANÉK... Amikor a vitaindító levelet olvastam, arra gondoltam, hogy én Is hasonló nehézségeken mentem keresztül, amikor az igen kimondása előtt álltam. Csaknem az iskolapadból mentem férjhez. Telve tervekkel, álmokkal, de gondokkal is. Az álmaim egy része megvalósult, más részük átalakult, formálódott. És persze később, ha a gyerekek kicsit felcseperednek, beiratkozom esti iskolába. Jelenlegi sok gondunk mellett is jut időnk kirándulásra, szórakozásra. A közös kirándulás szép élmény a család minden tagjának. Hogy ezután is ilyen szépen élünk-e? Nem tudom, de hiszem, hogy igen. Ezért, kedves Judit, ne félj a házassággal járó gondoktól, ha kölcsönösen szetervek helyett tervek születtek, mert enélkül nem lehet élni. A házasság valóban nagy és döntő fontosságú lépés a boldogság felé, nem játék, s főleg nem akkor, ha gyermekek Is vannak. Én két gyermek édesanyja vagyok. A férjem segítőkész, megértő, a házi munkákat együtt végezzük. Úgy érzem, mindkettőnktől egyformán függ, hogy a házasságunk mennyire boldog, Ilyen körülmények között még a tanulást is vállalhatjuk. Férjem most tanul, én meg rétitek egymást, minden megoldhatól Csemar Józselné, Poiuvalské jazero A ROSSZRA NEM KELL GONDOLNII Tiszteletreméltó, hogy elkezdett tanulmányaidat mindenáron be akarod fejezni. Hivatásod lesz, amelyre lelkiismeretesen készülsz. De nem értem azt, hogy miért gondolsz a rosszra. Miért félsz a férjhezmenéstől, a családalapítástól? Azt írod, évek óta ismered a vőlegényed. Ha pedig ismered, akkor tudnod kell, milyenek az elképzelései jövendő közös életetekről. Szerintem a sikerült, jó házasság nem akadályozhatja sem a férfit, sem a nőt abban, hogy tanulmányait befejezze, hogy hivatásának éljen. Ha megértő az élettársad, te is befejezheted a tanulmányaidat. Ma nagyon sok férj megérti, hogy mit jelent segítőkészsége a házasságban. Nem szégyen az, hogy a férj segít feleségének a háztartási munkában. S ha ti is így rendezitek közös életeteket, lesz időtök olvasásra, szórakozásra, utazásra, gondtalan nyaralásra. De ehhez a te igyekezetedre is szükség van. Ne csak a tanulásban, a munkádban akarj példamutató lenni, hanem otthon, a családban is tegyél meg mindent azért, hogy életetek harmonikus, szép és értelmes legyen I 2/fva Edit, Stúrovo Párkány ŐSZINTÉN, SZERÉNYEN, MEGFONTOLTAN ... Elnézem a fiatalokat: szépek, jólöltözöttek, ápoltak, szeretnek dolgozni. A többségük ilyen, és így van rendjén. Am minden fiatalnak tudnia kell azt is, hogy társadalmunk alapja a család. Miért félnek hát sokan kimondani az igent? Hiszen a nő legszebb hivatása: az anyaság. Ez pedig a házasságon belül válik valóra . . . Ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy akinek alkalma van, gondolkodás nélkül kössön házasságot, őszintén, nyíltan kell beszélgetni erről a kérdésről, és megfontoltan kell döntést hozni. Főleg a szerénységet nem szabad szem elől téveszteni. A szerénység azt jelenti, hogy a családalapításnál ne a kényelmes lakás, az autó, a divatos ruha legyen az első, hanem a család belső harmóniájának a kialakítása, a megértés, mert ez az igazi boldogság alapja. S ha ezt, kedves fiatalok, így fogjátok fel, nem érhet benneteket csalódás I Hajtman Béláné, Stúrovonána (Párkánynána) Foto: F. SPACIL A falu végén áll a péró, de lakóinak száma egyre kevesebb. Már több család beköltözött a faluba. Farkas Ferencék tizenkét gyermekükkel nyolc évvel ezelőtt mondtak búcsút a pérónak. Recán (Rétén) a falu főutcáján egy kertes házban él most együtt a tizenegy tagú család. Három gyerekük már kirepült a fészekből. — Férjemmel mindketten a pérón születtünk, ott nőttünk fel. Amikor összekerültünk, ő 19, én pedig 17 éves voltam. Igen szépen muzsikált és bizony, ha kezébe vette a hegedűt, minden búnkat, bánatunkat elfelejtettük. A környéken nem volt olyan lakodalom, vagy táncmulatság, amelyiken ne az ő bandájuk szolgáltatta volna a vígasságot. Menyecske koromban jómagam is elkísértem a mulatságokra és gyönyörködtem a játékában, hangjában, — emlékszik a mama. Várjon csak, melyik is a kedvenc nótája? De segítenek a gyerekek, akik körülállják a mamát és úgy hallgatják beszélgetésünket, közben dúdolni kezdik a családfő nótáját : „Hordd magaddal ezt a rózsát..." — és ezután egy régi cigánynótát énekelnek együtt a mamával, melyre ő tanította gyermekeit. Amikor a bölcsőben ringatta őket leginkább erre a dallamra szenderültek álomba. A legkisebbik, Józsika előveszi a sarokból a gitárt és azon kíséri a dalolókat. Még csak második osztályba jár, de a zenei tehetsége már most megmutatkozik. A hat fiú közül mindegyik több hangszeren játszik, Pista az ifjúsági zenekar tagja és énekese, minden vasárnap az ötórai teán ők szerepelnek a művelődési házban, ahová testvéreit is elviszi. — összetartásra, becsületességre nevelem őket. Az apjuk már huszonegy éve a bratislavai sörgyárban dolgozik megszakítás nélkül. Feri és Sándor is vele jár a gyárba, János pedig a darukezelőszakmót tanulta ki. Emmike a Palma üzemben helyezkedett el. Minden reggel négy órakor kelnek és együtt utaznak Bratislavába. Szonja, Milan, Erzsiké, Jóska még iskolások. Igen örülök, mert a tanulókönyvecskében mindig Jó jegyeket hoznak haza. Nagyon szeretnek az iskolai kulturális műsorokban szerepelni. Erzsiké ma este is énekel, szaval, táncol, színdarabban is szerepel. Éppen a
