Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-08 / 50. szám
EGY NŐ- a Tzm&V KAPUJÁBAN Konstanca minden érdekessége mellett mégis csak a hosszú végtelen kikötő a város legérdekesebb, legismertebb része. A magas hullámgátról a városlátogatók hosszú sora reggeltől késő estig bámulja az elkópráztatóan szép látványt. Hajók, daruk, világítótornyok villognak a kék tenger tükrében. Sűrűn egymás mellett horgonyoznak a világ minden részéről ide érkező hajók. Az óriási emelődaruk szárnyai mint valami fantommadarak, lassú mozdulatokkal biztosítják az árurakodást. Mint minden kikötőben, itt is jönnek-mennek a matrózok, rakodó munkások, de görnyedező zsákhordók nincsenek. Ma a rakodás, szállítás minden munkafázisa gépesített. Míg 1945-ben csupán néhány országgal voltak kereskedelmi kapcsolataink, ma már 110 állomot mondhatunk partnerünknek a világ minden tájáról. Románia külkereskedelmének több mint 60 százaléka itt megy át. Kimondottan férfiaknak szánt munkaterület a kikötő. Ki gondolná, hogy lassacskán ezt is meghódítják a nők. Ruxandra Delegeanu mérnöknő még egyetemista korában került ide gyakorlatra. Megszerette a kikötőt, s ma úgy érzi, hogy sohasem tudna elszakadni tőle. Már 16 éve a műszaki kabinet munkatársa. Nála jobban kevesen ismerik a kikötőt. A széles ablak tárva: beáramlik a kikötő zaja-szaga. S itt bent a kis maketteken, rajzokon megelevenedik a külső kép. Találmányok, újítások kicsinyített másai sorakoznak a hosszú asztalon. A műszaki kabinetben oldják meg a bonyolult technikai kérdéseket, biztosítják, hogy minden felszerelés és gépezet teljes kapacitással működjék. A gépek alkatrészeit is igyekeznek pótolni, hiszen ez nagy megtakarítást jelent. Évente számos újítást és találmányt jegyez be a műszaki kabinet. Az alkotásra termett kezet, szellemet értékelik, megbecsülik itt, s ebben jelentős szerepe van Ruxandra Delegeanu mérnöknőnek. Maga is több újítás szerzője, ö oldotta meg az oly sok gondot okozó bádoglemezek rakodását. A női ügyesség és találékonyság még a kikötőben sem nélkülözhető: bár mint itt az első mérnöknőnek sok előítélettel, a női munkaerő iránti maradi magatartással kellett megküzdenie. Csak egy nőnek juthat eszébe, hogy a kikötői étkezde konyhájába egy „mindentudó" gépet tervezzen. Messziről ide hallatszik a nagy gépek zúgása. Mély járatú hajók rakodnak az új kikötőben. Csaknem 10 évvel ezelőtt kezdődött el az új kikötő építése. Az óriási építkezés gondjait átélte Ruxandra mérnöknő is, 500 hektáros részt kellett bekeríteni a tengerből 13 méter magas kőfallal. Grandiózus volt ez a terv. Megvalósításához el kellett hordani az ovidiui mészkőhegyet. 3 év alatt eltűnt a hegy s elkészült a gát. Ruxandra mérnöknő figyelemmel kíséri a láthatárt. Hajó távozik a kikötőből. A mérnöknő elégedetten pillant a fedélzetre. A javításokat s a rakodást a megszokott időben elvégezték. FABIAN MAGDA CHILEI___ BARÁTAINKRA EMLÉKEZÜNK... A Lúönica népművészeti együttes ez év augusztusában Latin-Amerikában turnézott. A szlovák folklór legszebb gyöngyszemeit mutatta be Chilében, Peruban, Mexicóban és Kubában. Enynyit árult el annak idején a szűkszavú újsághír. Gondoltam magamban, a „lúéhicások“ megint egy jó darabot láttak a világból... Amikor Chile dolgozó népe eredményeiért kellett aggódnunk, felhívtam a társulat egyik tagját, Nacfa Kríükovát, hogy mikor lenne ideje egy kis beszélgetésre chilei emlékeiről? így aztán rövidesen párolgó kávé fölött beszélgettünk. Nada bevezetőben a fellépésekről beszélt, amelyeknek jóformán se szeri, se száma nem volt. Negyven nap alatt harminc fellépés, közben az utak, így bizony alig marad idő valamire. — A legszebb élményeinket Chilében gyűjtöttük — folytatta elgondolkodva. És Nada beszélt Chiléről, az ottani diákokról, munkásokról, az új barátokról, akiket ott szereztek. Ugyanis itt jutott a legtöbb idejük arra, hogy kedvük szerint megismerkedjenek a fővárossal, Santiago de Chilével. így aztán alkalmuk adódott arra is, hogy elbeszélgessenek az emberekkel, kérdezősködjenek az épülő új rendről,
