Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-01 / 49. szám
éma szigeten Nem is olyan régen történt, hogy a zilinai Slovena textilgyárban 127 munkásnő 12 kollektívába tömörült. Minden egyes kollektíva versenyben áll egymással, a cél: melyik ér el jobb munkaeredményt? A feldolgozásra váró anyagot először az előkészítő műhelyekben veszik kezelésbe, a nyüstölőben, a csévelőben, az osztólyozóban. Tulajdonképpen itt kezd alakulni az új Ipari termék — valóságos csoda, ezernyi műszálból szőtt mű-szivárvány. Aztán ezt a ragyogó káprázatot elemeire, azaz alapszíneire kell bontani, különválasztani az egyes fonalakat. A gyár dolgozóinak ez a munkája, amiben különösen a szocialista munkabrigádok tűnnek ki. A kitűzött feladat megoldása egyre jobb munkateljesítményekre ösztönzi a dolgozókat. Ezernyi éber szempár figyeli a szálakat, nehogy átcsúszszon egy parányi hiba, amely csökkentené a minőséget. .. Az ember nem élhet csak önmagának, nem létezhet „csak úgy", mint vízcsepp a tengerben. A szocialista munkabrigádban végzett munka növeli az emberek önbizalmát, mert tudják, hogy másokért is tettek valamit. Ezek közül az asszonyok közül sokan még mint fiatal lányok jöttek a gyárba. Ma már régi jó ismerősként üdvözlik a gépüket, tudják, mit ér a gép és a saját munkájuk. Tud-Avén Toomas nem beszél. Páncélba burkolt alakja némán fordul egyet, ha a tengerpartról megérkezik barátja, az északi szél. Tallinban, Európa legrégibb városházának tornyán őrködik már ötszáz éve szélkakasként a város derűs védnökének tisztségében. Éberen lesi, honnan kerekedik a szél. S ha már vállalta ezt az őrséget, nem állja meg, hogy ne figyelje az idők változásait is. Meg a tallini asszonyokét. Jól ismeri őket. Többségük a háború nehéz évei után iskolásként rótta a macskaköves utcákat. A kislányokból nagylányok lettek azóta, meg asszonyok; csak a szűk kis utcák maradtak a régiek. Néhányat még mindig megles reggelenként; ki egyedül, ki gyerekkel, ki a férjjel siet a munkába. A legtöbbjét nehezen fedezi fel a robogó villamos ablakában. Oívit is csak nagy ritkán látja. Pedig diáklány korában — pontosan emlékszik, hat évig járta a főiskolát — hányszor kacsintottak egymásra ... A Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, erre járt el naponta. Azután divattervező lett. Férjével járta a falvakat, szigeteket, csakhogy minél többet gyűjthessen Esztónia asszonyai ősi öltözködése kincsesládájából. Oivi Varé, most a Népművészeti Üzem textilosztályának képzőművészeti vezetője. Karcsú, elegáns asszony. Modern keretű szemüvege mögül az északi ember tiszta tekintetével néz ránk. Halk szava a jó szakember magabiztosságával kísér. — Kezdjük talán a többieknél — ajánlja, és közben telefonon lemond egy délutáni találko■"ZER SZÍNES SZÁLBÓL Stefánia Radolcová, nyüstölő SZÖVIK A SZIVÁRVÁNYT
