Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-27 / 5. szám
VOLTAM AZ ESTE... De vajon mese ez, vagy Igaz történet? Az én fülemnek úgy hangzik, mint a mese. En, aki az atomkorban születtem és élek, egy olyan korszakban, amelyben ifjú nemzedék még nem nőtt fel előttem, így kezdeném, a történetet: Egyszer volt, hol nem volt, talán Igaz sem volt... Pedig igaz lehetett, érzem, ha érdes asszonyt kezükre tekintek, barázdás arcukba, bánatos szemükbe nézek. Szóba kerül sok minden tollfosztás közben. A család, a bevásárlás, azok a gondok, örömök, amelyek a mai életben bukkantak fel. így folyik a beszéd. és telik az idő. Az óra mutatója tíz felé jár. Ekkor szokták abbahagyni a munkát és másnap este újra kezdeni a megszokott időben, amíg tart a toliból. S az utolsó este van az áldomás. Finomabbnál finomabb sütemények kerülnek a toll helyett az asztalra, mellé a frissen főzött párolgó tea, és a tea mellé a nótaszó. Ám az ajtón kopogtatás hallatszik. Jönnek a férjek a feleségükért. S Jön Irma néninek is a férje, Béni bácsi. Hóna alatt a citera. ö a falu híres citeraegyüttesének egyik tagja. Rázendít felesége kedvenc nótájára. A hangulat jó, s a tollfosztásból tollasbál lesz. A falusi esték csendes szépségét, hagyományát őrző tollfosztás igy ér véget. Pihen a csend, s ebben a békés esti pihenésben messzire hallik a citcraszó. Átélni ezt a szépséget vajon tud-, ja-e a képzelet? Ezt csak az tudja, aki itt születik és itt él. SZÁRAZ PÁL Karácsony előtt levflet kapott a képviselőnő, amelyből érdemes idézni: „önnek és a bizottság valamenynyi tagjának nagyon köszönöm, hogy oly sokat törődtek velünk. Az önök segítsége nélkül nehezen boldogultam volna. Elnézést, hogy oly sokat zavartam magukat, de úgy éreztem, segíteni akarnak nekünk. Éppen ezért kötelességemnek tartom, hogy elmondjam, hogyan alakult azóta az életünk. A férjem kezdetben bárhogy is haragudott azért, hogy elvitték, most ő is hálás, akárcsak én, mert otthonunkba ismét visszatért a nyugalom. Én mindent megbocsátottam neki és azt hiszem jól tettem." Egy eset, amely arra ösztönzi az embert, hogy segítsen. Mert érdemes bízni és tenni is érte. GÁL ETA UJ > A FUTÓSZALAGON ezért nagyon kell ügyelni arra, hogy minden a legnagyobb rendben, pontosan, tökéletesen, mint az óramutató menjen. A futószalagoknál mesternők irányítják a munkát. Egyikük Purger Ilona, kitanult bőrdíszműves, aki 12 éve dolgozik itt. örömmel újságolta, hogy az új üzemben 30 százalékkal növekedett a munkatermelékenység, a jobb munkakörülmény jobb termelési eredményeket biztosít. Fehér Zdenka elvtársnő a SZNT képviselője is ügyel arra, hogy a körzetébe tartozó munkahelyeken eleget tegyenek a szociális követelményeknek, hogy az új üzemnek tervezői, építői mindenre gondoljanak, ami megkönynyíti a dolgozók, a dolgozó nők helyzetét. Ami a somorjai Kozatex alkalmazottainak étkezését illeti, egyelőre egy büfében vásárolhatják meg a szükséges élelmiszereket, ahol bő választékot találnak sajtfélékből, salátákból, hentesáruból, üdítő italokból. A múlt hónapban megkezdték a félkészáruk eladását is, ami nagy segítséget jelent a háziasszonyoknak. A Jednota helyi üzeme rövidesen meleg ételt — levest vagy teljes menüt — is biztosít a Kozatex dolgozóinak. Bizonyára örömmel fogadják a Somorja környékén élő nők azt a hírt, hogy a Kozatex már ebben az évben további dolgozókat vesz fel és betanításuk után az üzem fokozatosan rátér a kétváltásos műszakra. Ez azt jelenti, hogy rövidesen kétszáz további nőnek nyújt érdekes, szép munkát és jó kereseti lehetőséget a Kozatex samoríni fióküzeme. J. N. A bőrárukon fityegő „K02ATEX" védjegyet sokan ismerik, de azt már kevesebben tudják, hogy a divatos és mutatós kézitáskák nagy része Csallóköz kisvárosában, Samorínban (Somorja) készül. Húsz évvel ezelőtt, 1953-ban egy huszonhat nővel dolgozó részleg kezdte meg működését Somorján, amely az évek során egyre több munkaerőt foglalkoztatott. Az elmúlt két évtized alatt ebben a fióküzemben dolgozó lányok és asszonyok ügyes keze, igyekezete is hozzájárult ahhoz, hogy a „KOZATEX" védjegyű bőrárú külföldön Is nagy elismerésnek örvend. A Kozatexben készült kézitáskákat hordanak a nők a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelország ban is, azokat a táskákat, amelyek éppen itt, a somorjai részlegben készülnek. Csak a múlt év folyamán 12 és fél millió korona értékben szállítottak innen különféle formájú, színű, nagyságú kézitáskákat a Szovjetunióba. És mivel az érdeklődés a szocialista országokban és a hazai piacon egyaránt nő a jó minőségű, divatos kézitáskák iránt, az üzemnek' terjeszkednie kellett, több munkaerőre és olyan munkahelyre volt szüksége, amely esztétikai és higiéniai szempontból is megfelel a dolgozóknak. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Járási Építővállalat jóvoltából tizennyolc hónap alatt felépült az új, korszerű üzem, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmával adtak át rendeltetésének. Ma a Kozatex samoríni részlegének 190 dolgozója van, közöttük 90 százalék a női munkaerő. Lányok, aszszonyok, akik egy éve még mezőgazdasági Idénymunkások, háziasszonyok voltak vagy lakóhelyüktől távol esett a munkahelyük, ingázó dolgozók voltak. A húszesztendős Jazam Júlia a lehnicei (Nagylég) efsz kertészetéből jött, ahol télidőben nem akadt munka számára. Hudec Erzsébet Veiké Pákáról (Nagypaka), aki a fővárosban dolgozót kisegítő munkaerőként, boldogan cserélte fel egy közelebbi munkahellyel a régit, hogy munka után gyorsabban hazaérjen és többet foglalkozhasson hároméves kisfiával. Futószalagon készülnek a táskák,
