Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-20 / 4. szám
izmos, nagyerejű mester, akinek kezében olyan engedelmesen hajlott az izzó vas, mintha tésztából gyúrták volna. Négy évig tanulta a mesterségét, majd mikor felszabadult, nekivágott a világnak. Akkoriban gyéren volt munkalehetőség, de egy jó kovácssegéd nem halt éhen. Napi tizennégy-tizenhat órát is dolgozott. Sokszor elgondolta, ha egyszer megházasodik, nagy családja lesz, és ha csak krumplira meg káposztára telik is, minél többen ülnek majd az asztalnál, ő annál boldogabb lesz... Szőllősy Katalin szép, kékszemű lány volt. Tiszta, jószagú vasalt ruhában járt. A kovácslegény hamar megérezte, hogy gondos feleség lesz belőle. Az első gyereküket várták, amikor tizennégyben kitört a világháború. Behívták katonának, gyalog hajtották őket az olasz frontra. Jugoszláviában érte utol a hír, hogy fia született. Boldog és szomorú volt egyszerre. Akkor megfogadta, hogy nem emel kezet emberre, őmiatta ne árvuljon el senki. A lövészárokban egyszerre hatalmas ütést érzett a fején. A tábori kórház ágyán tudta meg, hogy repeszdarab fúródott a fejébe. Megoperálták, a repeszt kivették, de a sérülés nyomát ma is viseli. Ismét megsebesült, hastífuszt kapott, a lábain fagyást szenvedett, de túlélte a nagy világégést. Hazatérte után beteljesült régi vágya: megismerte az otthon melegét. Hét gyermekük született. Feleségével együtt sokat dolgozott értük, de örömmel tették. Kontuly néni egy nap sírva futott a kovácsműhelybe és elmondta a férjének, hogy meghalt a nővére, a hét árvát meg magukra hagyta az apjuk, éhesen, mosdatlanul kószálnak a faluban. Nem szólt egy szót sem, hanem azonnal lovat és szekeret kért kölcsön szomszédjától, friss szénát tett a kocsi derekába és elhajtott. Este a hét árvával együtt tért haza. A felesége ismerte férjét, így természetesnek tartotta eljárását. „Sok dolog volt eddig is, ezután még több lesz“ — mondta. Azóta sok évtized telt el. Nagyapó már letette a kalapácsot, ma már csak a ház körül tesz-vesz, a porta rendjére ügyel. Hűséges életpártját néhány évvel ezelőtt kísérte ki a temetőbe. Azóta minden vasárnap felkeresi a sírt és gondolatban felidézi az együtt töltött napok emlékét. A tizennégy gyerekből három már nem él. Az unokákat még számon tartja a nagyapó, de a dédunokák számának gyarapodását már nem tudja figyelemmel követni. Boldog ember, mert volt kivel megosztania munkájának gyümölcsét. Amilyen gondját viselte egykor gyermekeinek, most olyan gondoskodással veszi körül legfiatalabb lánya. GÁL ETA ZEMÜNK FÉNYE Nagyon sok nő elhízik a terhesség után. Ennek leggyakrabban két oka von. 1. A terhes nő túl sokat eszik („Terhes vagyok, tehát kettő helyett kell ennem!" — mondja. Természetesen ez az állítás nem állja meg a helyét.) 2. A szülés után teljesen indokolatlanul megtagadja az újszülött szoptatását. A terhességi étrendnek az adagok tekintetében majdnem azonosnak kell lennie a terhesség előttivel! Nagyon fontos, hogy naponta tartalmazzon 1 liter tejet, azonban ez — ha a terhes nő a tejet nem szereti — más tejtermékekkel is pótolható. Mégpedig: Turmix-itallal, amelyet úgy készítenek el, hogy a tejet olyan anyagokkal keverik össze, amelyek megváltoztatják az ízét, továbbá joghurttal, forralatlan, pasztőrözött tejjel, jégbehűtött tejjel, amelynek alig van íze. Sót nem szabad fogyasztania, ugyanis az elősegíti o víz felhalmozódását a szervezetben, és ettől megdagadhatnak a bokák és a lábak. Leghelyesebb, ha a terhes nő minél kevesebb sót fogyaszt már a terhesség elejétől kezdve. A terhes nő napi kosztjában az alábbiak szerepeljenek: 1 liter tej, egy vagy két tojás, három-négy szelet kenyér, kevés vaj vagy margarin, egy adag gabonaféleség (rizs, búzadara, liszt), egy adag hús, hal vagy szárnyas, hetente egyszer borjúhús, két adag főzelék vagy saláta, három adag friss gyümölcs, főként paradicsom, citrom, narancs stb. Mit tegyen a terhes nő, ha szenved az éhségtől? Próbáljon uralkodni magán és főként zöldségfélét egyen, aminek kevés a kalóriaértéke. Ha az említettek szerint étkezik a terhes, s inkább többször keveset, mint egyszerre sokat, akkor a sok kis étkezés csillapítja az éhséget és sokkal jobb, mintha csak kétszer enne naponta, de akkor nagyon sokat. Vannak úgynevezett étvágycsökkentő tabletták is, ezeknek az alkalmazása azonban nem teljesen veszélytelen. Ilyen gyógyszer csak akkor szedhető, ha az orvos javasolja és akkor is csak a pontos utasítások betartásával! (folytatjuk) A NO KÉRDEZ ff a pedagógus válaszol A gyermek tevékenységének teljes folyamatában nevelődik. Tehát a tanulásban, játékban egyaránt. Szabad idejének felhasználása hogyan függ össze a fiatal kedvező irányú fejlődésével? — A fejlődésben levő gyermekekre nemcsak a tanulás, a munka gyakorol hatást, hanem a szabad idejükben folytatott tevékenység is formálja őket. A gyermek szabad idejének egy részét alvásra, étkezésre, tisztálkodásra, közlekedésre fordítja, jelentős részét pedig kedve szerint tölti el. A szabad idő szerepe kettős: pihenteti a fiatalt, helyreállítja munkaképességét, másrészt pedig okosodik, ügyesedik, növekszik aktivitása, kezdeményezőképessége, alakul a jelleme. Ki és hogyan szervezze meg a gyermek szabad idejét? — A gyermek szabad idejének megszervezése — legalábbis kezdetben, a szülő és a pedagógus feladata. A fiatal ugyanis nem képes az idejével gazdálkodni, arra éppen úgy meg kell tanítani, mint bármi másra. Helyes, ha a szülő a következőket tartja szem előtt: biztosítsa a gyermek életkorának megfelelő mennyiségű szabad időt, ügyelve arra, hogy ez ne menjen az alvásidő kárára. Kísérje figyelemmel azt, hogy gyermeke a szabad időt lehetőleg változatos tartalommal töltse meg. Kapjon abban helyet a játék, mellette az olvasás, a barkácsolás, a házi munka, a sportolás: nyáron az úszás, biciklizés, télen a korcsolyázás, sízés és hasonlók. Az egyéni foglalatosság mellett azonban jusson idő a társas tevékenységre is, kapják meg a szülők, testvérek, barátok az őket megillető helyet a szabad időben folytatott tevékenységben. Az iskola milyen segítséget nyújt ebben a kérdésben? — Az iskola számol azzal, hogy a szabad idővel való gazdálkodás megszervezése nagy gondot okoz a szülőknek. Főleg a dolgozó anyáknak szeretnénk segíteni azzal, hogy az iskola mind nagyobb részt vállal a gyermek szabad idejének megszervezéséből is. A tanulókat önkéntes jelentkezés alapján kisebb vagy nagyobb csoportokban előre átgondolt terv szerint foglalkoztatja. Hogy csak néhány ilyen szakkört említsünk: barkácsolás, gyűjtések, fényképezés, játék, kirándulás, rajzolás, festés, mintázás, olvasás, természetjárás, szakkörök, sportkörök és hasonlók. A szülőknek és pedagógusoknak segítségükkel arra kell törekedniük, hogy a fiatal legyen mindinkább gazdájává szabad idejének, de tartsa szívesen vállalt kötelességének, hogy annak beosztását szüleivel megbeszélje, minden tevékenységéről beszámoljon. Kedves Bori! Amit utolsó leveledben a háztartásvezetés problémáiról írtál, mind igaz, az én tapasztalatom mégis az, hogy nem vagyunk mindig olyan korszerűek, amilyenek lehetnénk. Nem a háztartás gépesítéséről beszélek — abban a mai háziasszonyok szinte a maximumra törekszenek. A jól kereső és a keresetüket ügyesen beosztó családok háztartásában a mosógép, porszívó, mixer mellett a komplex munkákat elvégző robotgépek sem ritkák. A kérdés az, hogy az élelmiszerek beszerzésénél, az étrend összeállításánál is ilyen korszerűek vagyunk-e? Nézzünk például a ma valóban kiválóan előállított és csomagolt félkész áruk kérdését. A ma háziasszonya, aki többnyire dolgozó, alkalmazásban levő nő is, csak üdvözölheti ezt az élelmiszeripari újítást — gondolnánk mi. De általánosan ez nem így van! Nagyon sok még az előítélet, a megszokás, a ragaszkodás, az „a nagyanyám, az anyám is így csinálta" elmélethez. És azután csodálkozunk, hogy a háztartást vezető dolgozó nők többsége agyonhajszolt, keze burgonyatisztítástól repedezett, tésztagyúrástól eres. Az időt és energiát igénylő munkát választja, ahelyett, hogy elmenne az üzletbe és ott félkész ételt, tartósított ételeket, száraz tésztafélét vásárolna és így a vacsorakészítésre fordított idő órák helyett percekre csökkenne. A múltkoriban mélyhűtött félkész szalmaburgonyát vásároltam az üzletben. A pénztárnál egy idős, botra támaszkodó néniké került mögém, aki megkérdezte mit vettem abban a dobozban. Amikor megmondtam, sóhajtott egyet, hogy milyen jó dolguk van a mai asszonyoknak, nem lesz olyan reumás, repedezett bőrű a kezük, mint neki. Ajánlottam, hogy próbálja meg ő is, milyen egyszerű elkészíteni a mélyhűtött szalmaburgonyát. Rámmosolygott, aztán csendesen, mintegy szégyenkezve, csak annyit mondott, hogy ő már csak úgy tudja, régi módon, az ilyen modern dolgok már nem neki valók, de ha ő most fiatalasszony lehetne . . . Biztosan nem úgy tenne, mint te, hogy agyondolgozod magad a konyhában, hanem az ésszerűbb háztartásvezetést választaná! Üdvözöl
