Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-04 / 32. szám
— A polgári aktíva tagjai figyelemmel kísérik-e a krónikába bejegyzett újszülöttek további életét? — Ez csak természetes — mondotta Dobri elvtárs. — Minden fiatalról tudjuk, milyen körülmények között él, hogyan tanul az iskolában. A krónikát nézegetjük, a fényképeket és az illusztrált versikébe szedett bejegyzéseket. A fiatalok bármikor eljöhetnek, belelapozgathatnak az emlékkönyvbe, ahol megtalálják a saját névadójukról, vagy a szüleik esküvői ünnepségéről szóló bejegyzést. Elindultunk a tizenévesek után, akiknek a nevét az elsők között jegyezték be a krónikába. A gyerekek közül sokan pionírtáborokban, a Balatonnál meg a bolgár és a román tengerparton üdülnek vagy pedig a közeli diakovcei (deáki) fürdő strandjának hűs vizében lubickolnak. Így hát a faluban próbáltunk szerencsét, hátha otthon találunk valakit. Szabó Zóját nagy munkában találtuk. Tizenhat éhes kacsa zajoskodott körülötte, sürgette az eledelt. A kislány szöszke hajú öccsével, Bandival répát reszelt a hátsó udvaron. A diakovcei (deáki) strandfürdő — Nagyon sokat segít a házi munkánál — dicsérte édesanyja. — Szófogadó, csendes természetű, jó kislány. — Az már igaz — bólint rá a nagymama. — A bevásárlásnál olyan megbízható, mint egy felnőtt, pedig még csak most múlt tízéves. Zója is kitüntetett tanuló. Nemsokára táborozni megy Sklené Teplicére. Brachna Palkót ebédelés közben hívtuk a fényképezőgép lencséje elé. A szülők szívélyesen hívnak, hogy kerüljünk beljebb. A takaros családi házban kellemes ételszag terjeng, az asztalnál hatan ülnek. — Csak véletlen, hogy így együtt ebédelünk —• mondotta a családapa. — Éppen Galantára (Galántára) készülünk a nyári békeünnepségre. Ezért jöttem haza korábban a munkából. Palkó olyan gyerek, akiről azt szokták mondani, hogy a jég hátán is megél. Élénk fiú, de az iskolában még soha nem volt vele baj. A pionírszervezet aktív tagja. A tizennégy éves Antal Jankó a szobában, könyvek mellett hűsöl. — Amikor iskolába járunk, nagyon be kell osztani az időt, ezért szünidőre helyzet a névadóknál és a temetéseknél is. Nemrégen még elképzelhetetlen volt, hogy az elhunytat a házon kívül ravatalozzák fel, de amióta elkészült a ravatalozó, ez lett természetes. — Legkedvesebb rendezvényeink a névadók, de nálunk nem csoportosan végezzük a névadást — tájékoztatott az anya könyvvezető. — Amikor hazahozzák az újszülöttet a szülészeti klinikáról, az első szombaton vagy vasárnap megtartjuk a névadót. Ennek köszönhetően szép szokássá vált nálunk, hogy az ünnepélyes névadó után összejönnek a hozzátartozók és együtt ünnepük, köszöntik az új családtagot. A polgári temetések színvonala is egyre növekszik. Enyhíteni a bánatot nehezebb, mint fokozni az örömet. Ezt az igényes és nehéz feladatot a pedagógusokra bízták, de bármikor segít a nőszövetség helyi szervezetének énekkara is, ha igénybe akarják venni a közreműködésüket. A temetéseknél a tiszteletes azonban nem egyezett bele, hogy a polgári temetéseknél harangozzanak. A község ezt úgy oldotta meg, hogy magnószalagra játszották fel a harangszót, amelyet a helyi hangosbeszélő gyószbeszéd, zene kíséretében közvetít, amikor a gyászkocsi elindul. cialista társadalmunkban egyjban növeljük az emberről vandoskodást. Az anyagi juttatálellett egyre szélesebb körű, átfogóbb az erkölcsi támogatás is. A társadalom segít a gondok felszámolásában, támogatást nyújt bánatunkban, bajunkban és igyekszik örömtelibbé, emlékezetessé tenni a családi élet legnagyobb eseményeit. E gondoskodás további fejlesztését szolgálja az SZSZK kormányának határozata a polgári ügyek testületének továBBi munkájáról. És ezt a célt szolgálja a kormány által meghirdetett verseny is a polgári ügyek bizottságai, aktívái számára, amelybe máris sok járásban bekapcsolódtak. Dőlné Salibyben (Alsószeliben) gazdag hagyománya van a polgári aktíva munkájának. Erről beszélgetünk Dobri Jenővel, a hnb elnökével és Judita Rimavská anyakönyvvezetővel. A 2280 lakosú községben már csaknem tizenöt éve rendszeresek a polgári házasságkötések és a névadó ünnepségek. Tavaly huszonhat házasságot kötöttek, melyek többségénél csak polgári szertartást tartottak. Hasonló a Szó j° lo go rr I VIRÁGOK „1966 nyarán járt nálam, és akkor azzal búcsúztunk, hogy két év múlva újra meglátogat. Ha nem veszi rossz néven, én most ezt az ígéretet számon kérem. Ha érdekli, hogy egy 68 éves asszony hogyan védekezik az öregedés ellen és hogyan teszi elviselhetővé magányosságát, úgy kérem, látogasson meg. Ha lehet olyankor, amikor a rózsák nyílnak." Nagy Júlia Kevés hivatalos levélnek örültem úgy meg, mint e pár sornak, őszintén bevallom, én már régen megfeledkeztem erről az ígéretemről, s Nagy Júliára is már csak úgy emlékeztem vissza, mint egy kedves nénire, aki nagy szakértelemmel és kedvteléssel foglalkozik a méhekkel, s aki olyan rendkívüli akaraterővel rendelkezik, hogy azzal akár hegyeket is lehetne mozdítani. Nem veheti ezt rossz néven tőlem, hiszen azóta már több mint hét év telt el. A meghívást örömmel fogadtam el. Magam is kíváncsi voltam, vajon mit tudott ez az egyedülálló asszony megvalósítani mindabból, amit akkor, hét évvel ezelőtt tervezett. Mert akkor kételkedtem abban, hogy elképzeléseit valóra váltja. Nyolcvanéves édesanyjával élt egy szerény falusi házban. Ottlétemkor rakták le egy komfortos nagy ház alapját. S akkor azt mondta: ő ezt felépíti, bebútorozza, hogy öregségére legyen hol nyugodtan és kényelmesen megpihennie. Szavaiból csak úgy áradt az elszántság, akarat. De vajon fogja e bírni azt a sok munkát, utánajárást, %
