Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-04 / 32. szám

— A polgári aktíva tagjai figyelem­mel kísérik-e a krónikába bejegyzett újszülöttek további életét? — Ez csak természetes — mondotta Dobri elvtárs. — Minden fiatalról tud­juk, milyen körülmények között él, ho­gyan tanul az iskolában. A krónikát nézegetjük, a fényképe­ket és az illusztrált versikébe szedett bejegyzéseket. A fiatalok bármikor el­jöhetnek, belelapozgathatnak az emlék­könyvbe, ahol megtalálják a saját név­adójukról, vagy a szüleik esküvői ün­nepségéről szóló bejegyzést. Elindultunk a tizenévesek után, akiknek a nevét az elsők között jegyez­ték be a krónikába. A gyerekek közül sokan pionírtáborokban, a Balatonnál meg a bolgár és a román tengerpar­ton üdülnek vagy pedig a közeli dia­­kovcei (deáki) fürdő strandjának hűs vizében lubickolnak. Így hát a faluban próbáltunk sze­rencsét, hátha otthon találunk valakit. Szabó Zóját nagy munkában talál­tuk. Tizenhat éhes kacsa zajoskodott körülötte, sürgette az eledelt. A kis­lány szöszke hajú öccsével, Bandival ré­pát reszelt a hátsó udvaron. A diakovcei (deáki) strand­fürdő — Nagyon sokat segít a házi mun­kánál — dicsérte édesanyja. — Szó­fogadó, csendes természetű, jó kislány. — Az már igaz — bólint rá a nagy­mama. — A bevásárlásnál olyan meg­bízható, mint egy felnőtt, pedig még csak most múlt tízéves. Zója is kitüntetett tanuló. Nemsoká­ra táborozni megy Sklené Teplicére. Brachna Palkót ebédelés közben hív­tuk a fényképezőgép lencséje elé. A szülők szívélyesen hívnak, hogy kerül­jünk beljebb. A takaros családi ház­ban kellemes ételszag terjeng, az asz­talnál hatan ülnek. — Csak véletlen, hogy így együtt ebédelünk —• mondotta a családapa. — Éppen Galantára (Galántára) ké­szülünk a nyári békeünnepségre. Ezért jöttem haza korábban a munkából. Palkó olyan gyerek, akiről azt szok­ták mondani, hogy a jég hátán is megél. Élénk fiú, de az iskolában még soha nem volt vele baj. A pionírszer­vezet aktív tagja. A tizennégy éves Antal Jankó a szo­bában, könyvek mellett hűsöl. — Amikor iskolába járunk, nagyon be kell osztani az időt, ezért szünidőre helyzet a névadóknál és a temeté­seknél is. Nemrégen még elképzel­hetetlen volt, hogy az elhunytat a házon kívül ravatalozzák fel, de amió­ta elkészült a ravatalozó, ez lett ter­mészetes. — Legkedvesebb rendezvényeink a névadók, de nálunk nem csoportosan végezzük a névadást — tájékoztatott az anya könyvvezető. — Amikor haza­hozzák az újszülöttet a szülészeti kli­nikáról, az első szombaton vagy vasár­nap megtartjuk a névadót. Ennek kö­szönhetően szép szokássá vált nálunk, hogy az ünnepélyes névadó után össze­jönnek a hozzátartozók és együtt ün­nepük, köszöntik az új családtagot. A polgári temetések színvonala is egyre növekszik. Enyhíteni a bánatot nehezebb, mint fokozni az örömet. Ezt az igényes és nehéz feladatot a pe­dagógusokra bízták, de bármikor segít a nőszövetség helyi szervezetének ének­kara is, ha igénybe akarják venni a közreműködésüket. A temetéseknél a tiszteletes azonban nem egyezett be­le, hogy a polgári temetéseknél ha­rangozzanak. A község ezt úgy oldot­ta meg, hogy magnószalagra játszot­ták fel a harangszót, amelyet a helyi hangosbeszélő gyószbeszéd, zene kísé­retében közvetít, amikor a gyászkocsi elindul. cialista társadalmunkban egy­­jban növeljük az emberről va­­ndoskodást. Az anyagi juttatá­­lellett egyre szélesebb körű, át­fogóbb az erkölcsi támogatás is. A társadalom segít a gondok felszá­molásában, támogatást nyújt bána­tunkban, bajunkban és igyekszik örömtelibbé, emlékezetessé tenni a családi élet legnagyobb eseményeit. E gondoskodás további fejlesztését szolgálja az SZSZK kormányának határozata a polgári ügyek testü­letének továBBi munkájáról. És ezt a célt szolgálja a kormány által meghirdetett verseny is a polgári ügyek bizottságai, aktívái számára, amelybe máris sok járásban be­kapcsolódtak. Dőlné Salibyben (Alsószeliben) gazdag hagyománya van a polgári aktíva munkájának. Erről beszélge­tünk Dobri Jenővel, a hnb elnöké­vel és Judita Rimavská anyakönyv­vezetővel. A 2280 lakosú községben már csaknem tizenöt éve rendszeresek a polgári házasságkötések és a név­adó ünnepségek. Tavaly huszonhat házasságot kö­töttek, melyek többségénél csak pol­gári szertartást tartottak. Hasonló a Szó j° lo go rr I VIRÁGOK „1966 nyarán járt nálam, és akkor azzal búcsúztunk, hogy két év múlva újra meglátogat. Ha nem veszi rossz néven, én most ezt az ígéretet számon kérem. Ha érdekli, hogy egy 68 éves asszony hogyan védekezik az öregedés ellen és ho­gyan teszi elviselhetővé magányosságát, úgy kérem, látogasson meg. Ha lehet olyankor, amikor a rózsák nyílnak." Nagy Júlia Kevés hivatalos levélnek örültem úgy meg, mint e pár sornak, őszintén bevallom, én már régen meg­feledkeztem erről az ígéretemről, s Nagy Júliára is már csak úgy emlékeztem vissza, mint egy kedves nénire, aki nagy szakértelemmel és kedvteléssel fog­lalkozik a méhekkel, s aki olyan rendkívüli akarat­erővel rendelkezik, hogy azzal akár hegyeket is lehet­ne mozdítani. Nem veheti ezt rossz néven tőlem, hi­szen azóta már több mint hét év telt el. A meghívást örömmel fogadtam el. Magam is kí­váncsi voltam, vajon mit tudott ez az egyedülálló asszony megvalósítani mindabból, amit akkor, hét évvel ezelőtt tervezett. Mert akkor kételkedtem abban, hogy elképzeléseit valóra váltja. Nyolcvanéves édes­anyjával élt egy szerény falusi házban. Ottlétemkor rakták le egy komfortos nagy ház alapját. S akkor azt mondta: ő ezt felépíti, bebútorozza, hogy öregségére legyen hol nyugodtan és kényelmesen megpihennie. Szavaiból csak úgy áradt az elszántság, akarat. De vajon fogja e bírni azt a sok munkát, utánajárást, %

Next

/
Oldalképek
Tartalom