Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-04 / 32. szám
tartogatom azokat a könyveket, amelyekre máskor nem jut idő. Jankó szereti a verseket. Édesapja, aki most gyógykezelésen van, a polgári aktíva elnöke. Az aktíva rendezvényein Jankó is szerepelni szokott egy-két szavalattal. Az emlékkönyvbe a névadásnál még nem is olyan régen jegyezték be a nevét, ma pedig már az ünnepi akciók szereplőjeként kerül be a neve a krónikába. A polgári aktíva figyelme ki kell hogy terjedjen az idősebb polgártársakra, köztük a kommunista párt és a munkásmozgalom régi harcosaira. Ezek egyike Patolcs Boldizsár elvtárs, akit a tikkasztó hőségben a nagy meggyfa kellemes árnyát adó menedékében kényelmes székben üldögélve találtunk életpárja társaságában. A váratlan látogatásnak mindketten nagyon megörültek. Jólesik a születésnapi jókívánság, ha kissé megkésve érkezik is. A néhány szál virág a vázába kerül. — Hozd ki fiam az ajándékot, amit a hatvanötödik születésnapomra kaptam a pártszervezettől — szólt Patolcs elvtárs a feleségéhez. Patolcs elvtárs 1931 óta a kommunista párt tagja. Politikai meggyőződéséért, tevékenységéért letartóztatták, elhurcolták, üldözték. A felszabadulás után a közös gazdálkodás szervezője lett és tizennnyolc éven keresztül munkálkodott az egységes földművesszövetkezet fejlesztésén. Most csendes megelégedettséggel éli napjait, csak az a nagy bánata, hogy már nem vehet részt a pártszervezet taggyűlésein, nem távozhat a portáról, mert elromlott a látása. De a hangok körülfogják. Gyakran csendülnek fel a hangszóróban a házasságkötőket köszöntő dallamok, s néha az utolsó üdvözletét küldő harangszó, Ilyenkor eltűnődik múlton, jelenen, jövőn. Ebben a községben tehát — ha az új határozat egyes pontjait áttanulmányozzák — bizonyára szép esélyekkel vehetnek részt a versenyben. Különösen akkor, ha igénybe veszik minden társadalmi szervezet — a pionírszervezet, SZISZ, nőszervezet segítségét és gondoskodásuk kiterjed az emberekre valóban a — bölcsőtől a koporsóig. GÁL ETA ÖLCSÖTŐL QZ OPORSOIG Kedves vendégek Patolcséknál Zója már sokat segít édesanyjának Burgonyaszedés Brachna Palkó: — Jövőre több időt fordítok a tanulásra Antal Jankó kedvencével Öllé Marián felvételei idegfeszültséget, ami egy házépítéssel jár? — Sokszor még a fiataloknak is nagy megterhelést jelent a házépítés. Hát még ha ez mind egy hatvanéves asszonyra vár! S micsoda meglepetés! Légen (Lehnicén) korszerű, szép nagy ház fogad. Vaskerítés, vaskapu, rengeteg virág, szebbnél szebb rózsabokrok és díszfák övezik. S Nagy Júliát már alig ismerem meg — úgy megfiatalodott! ... A kimerültségnek, fáradtságnak nyoma sincs. Ellenkezőleg. Csak úgy sugárzik róla a boldogság I — Hát ez az én birodalmam! — fogad mosolyogva, s én szívből örülök, hogy mindaz, amiről hét évvel ezelőtt álmodozott, valósággá vált. Napos, két szoba, konyha és mellékhelyiségek. A nappaliban korszerű szép bútor, ízléses képek, kézimunkadíszítések és sok-sok élőviróg. Hangulatos, barátságos szoba. Itt igazán nyugodtan lehet pihenni. — Elértem, amit akartam. Mindenem megvan, amire vágytam. Most már lassan a pihenésre is gondolhatok — mondja, a szavaiból kiérezni az igazi elégedettséget. A pihenést már valóban megérdemelné. Egész életén át keményen dolgozott. Fiatal korában nem sok örömét lelte az életben. Férje ittas, goromba ember volt. Csak hét évig bírta ki vele. Két gyermekét egyedül nevelte, s bizony abban az időben ez nem volt könnyű. Az új házról, bútorról, szép ruháról csak álmodozhatott. Valahol a tudató legmélyén élt az elhatározás, egyszer ennek is meg kell lennie. A konkrét tervek, a vágyak valóraváltására csak sokkal később került sor, amikor a gyerekek már önállóak lettek, s már nem szorultak többé az édesanyjuk segítségére. Akkor minden csepp erejével nekifogott, s az elhatározás, akaraterő olyan nagyra nőtt benne, hogy ennek semmi sem állhotta útját. Voltak nagyon nehéz órái is. Két év alatt három, szívéhez nagyon közelálló hozzátartozóját vesztette el. Édesanyját, testvérét és kilencéves kis unokáját. A fájdalom mély, de az élniakarás, az alkotnivógyás győzött mindezek felett. Az egyedülléttől fél a legjobban. A munkahelyétől is ezért válik meg ilyen nagyon nehezen. A szabad idejét a kertben tölti. A rózsák, virágok között. Féltő szeretettel ápolja őket, s azok hálásan illatoznak. — És a méhekkel vajon foglalkozik-e még? —• kérdem kíváncsian. — Jaj, nagyon nehéz ma a méhekkel dolgozniI... A vegyszerek elterjedése a mezőgazdaságban rengeteg kárt okoz a méhészetben. Nemcsak kevesebb a mézelő, de a méhek si fogynak. A vegyszeres permezetés röptében pusztítja a méhet. Én már igazán csak kedvtelésből tartom őket, meg azért, mert szeretem a méheket, — hasznom nincs belőlük. 35 éve bajlódok velük — nem tudok róluk lemondani . .. A méhek és a virágok. Ezek is szerves részei az életének: munkát és kikapcsolódást jelentenek. S mintha őt jelképeznék; a méhek szorgos, igyekvő munkáját, a rózsák tiszta, érzékeny lelkivilágát. H. ZSEBIK SAROLTA
