Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-04 / 32. szám

tartogatom azokat a könyveket, ame­lyekre máskor nem jut idő. Jankó szereti a verseket. Édesapja, aki most gyógykezelésen van, a polgári aktíva elnöke. Az aktíva rendezvényein Jankó is szerepelni szokott egy-két sza­valattal. Az emlékkönyvbe a névadás­nál még nem is olyan régen jegyezték be a nevét, ma pedig már az ünnepi akciók szereplőjeként kerül be a neve a krónikába. A polgári aktíva figyelme ki kell hogy terjedjen az idősebb polgártársakra, köztük a kommunista párt és a mun­kásmozgalom régi harcosaira. Ezek egyike Patolcs Boldizsár elvtárs, akit a tikkasztó hőségben a nagy meggyfa kel­lemes árnyát adó menedékében kényel­mes székben üldögélve találtunk élet­párja társaságában. A váratlan látogatásnak mindketten nagyon megörültek. Jólesik a születés­­napi jókívánság, ha kissé megkésve ér­kezik is. A néhány szál virág a vázába kerül. — Hozd ki fiam az ajándékot, amit a hatvanötödik születésnapomra kap­tam a pártszervezettől — szólt Patolcs elvtárs a feleségéhez. Patolcs elvtárs 1931 óta a kommu­nista párt tagja. Politikai meggyőződé­séért, tevékenységéért letartóztatták, el­hurcolták, üldözték. A felszabadulás után a közös gazdálkodás szervezője lett és tizennnyolc éven keresztül mun­kálkodott az egységes földművesszö­vetkezet fejlesztésén. Most csendes megelégedettséggel éli napjait, csak az a nagy bánata, hogy már nem vehet részt a pártszervezet taggyűlésein, nem távozhat a portáról, mert elromlott a látása. De a hangok körülfogják. Gyak­ran csendülnek fel a hangszóróban a házasságkötőket köszöntő dallamok, s néha az utolsó üdvözletét küldő ha­rangszó, Ilyenkor eltűnődik múlton, je­lenen, jövőn. Ebben a községben tehát — ha az új határozat egyes pontjait áttanulmá­nyozzák — bizonyára szép esélyekkel vehetnek részt a versenyben. Különösen akkor, ha igénybe veszik minden társa­dalmi szervezet — a pionírszervezet, SZISZ, nőszervezet segítségét és gon­doskodásuk kiterjed az emberekre va­lóban a — bölcsőtől a koporsóig. GÁL ETA ÖLCSÖTŐL QZ OPORSOIG Kedves vendégek Patolcséknál Zója már sokat segít édes­anyjának Burgonyaszedés Brachna Palkó: — Jövőre több időt fordítok a tanulás­ra Antal Jankó kedvencével Öllé Marián felvételei idegfeszültséget, ami egy házépítéssel jár? — Sokszor még a fiataloknak is nagy megterhelést jelent a ház­építés. Hát még ha ez mind egy hatvanéves asszonyra vár! S micsoda meglepetés! Légen (Lehnicén) korszerű, szép nagy ház fogad. Vaskerítés, vaskapu, rengeteg virág, szebbnél szebb rózsabokrok és díszfák övezik. S Nagy Júliát már alig ismerem meg — úgy meg­fiatalodott! ... A kimerültségnek, fáradtságnak nyo­ma sincs. Ellenkezőleg. Csak úgy sugárzik róla a bol­dogság I — Hát ez az én birodalmam! — fogad mosolyogva, s én szívből örülök, hogy mindaz, amiről hét évvel ezelőtt álmodozott, valósággá vált. Napos, két szoba, konyha és mellékhelyiségek. A nappaliban korszerű szép bútor, ízléses képek, kézi­munkadíszítések és sok-sok élőviróg. Hangulatos, ba­rátságos szoba. Itt igazán nyugodtan lehet pihenni. — Elértem, amit akartam. Mindenem megvan, amire vágytam. Most már lassan a pihenésre is gon­dolhatok — mondja, a szavaiból kiérezni az igazi elégedettséget. A pihenést már valóban megérdemelné. Egész éle­tén át keményen dolgozott. Fiatal korában nem sok örömét lelte az életben. Férje ittas, goromba ember volt. Csak hét évig bírta ki vele. Két gyermekét egye­dül nevelte, s bizony abban az időben ez nem volt könnyű. Az új házról, bútorról, szép ruháról csak ál­modozhatott. Valahol a tudató legmélyén élt az el­határozás, egyszer ennek is meg kell lennie. A konk­rét tervek, a vágyak valóraváltására csak sokkal ké­sőbb került sor, amikor a gyerekek már önállóak let­tek, s már nem szorultak többé az édesanyjuk segít­ségére. Akkor minden csepp erejével nekifogott, s az elhatározás, akaraterő olyan nagyra nőtt benne, hogy ennek semmi sem állhotta útját. Voltak nagyon nehéz órái is. Két év alatt három, szívéhez nagyon közelálló hozzátartozóját vesztette el. Édesanyját, testvérét és kilencéves kis unokáját. A fájdalom mély, de az élni­­akarás, az alkotnivógyás győzött mindezek felett. Az egyedülléttől fél a legjobban. A munkahelyétől is ezért válik meg ilyen nagyon nehezen. A szabad idejét a kertben tölti. A rózsák, virágok között. Féltő szeretettel ápolja őket, s azok hálásan illatoznak. — És a méhekkel vajon foglalkozik-e még? —• kér­dem kíváncsian. — Jaj, nagyon nehéz ma a méhekkel dolgozniI... A vegyszerek elterjedése a mezőgazdaságban renge­teg kárt okoz a méhészetben. Nemcsak kevesebb a mézelő, de a méhek si fogynak. A vegyszeres perme­­zetés röptében pusztítja a méhet. Én már igazán csak kedvtelésből tartom őket, meg azért, mert szeretem a méheket, — hasznom nincs belőlük. 35 éve bajlódok velük — nem tudok róluk lemondani . .. A méhek és a virágok. Ezek is szerves részei az életének: munkát és kikapcsolódást jelentenek. S mint­ha őt jelképeznék; a méhek szorgos, igyekvő munká­ját, a rózsák tiszta, érzékeny lelkivilágát. H. ZSEBIK SAROLTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom