Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-04 / 32. szám
ideológiai szerepük van. A nők társadalmi építésére való mozgósításának, barátságunk megszilárdításának eszköze. A szocialista női sajtó nevelő és példaadó. A kapitalista országok asszonyai számára reményt, biztatást, erőt jelent, hogy megvalósítható a nők felszabadítása, ha felszámolják a társadalmi igazságtalanságokat. Nemcsak a mi számukra fontos tehát, hogy hogyan írunk, hanem az egész emberiség fejlődése szempontjából lényeges. Ez a találkozás jó lehetőség a véleménycserére. örömmel adom át a Szovjet Nőtanács meghívását: nézzenek körül országunkban, érezzék jól magukat nálunk! MEGISMERTÜK EGYMÁST Nguen Thi Niu-t, a „Vietnami asszonyok" törékeny szerkesztőjét, a „Mongol asszonyok“-at szerkesztő méltóságteljes, mindig mosolygó Dolzsint, az őszhajú Balodé Szilvia Janovát, a lett nőlap főszerkesztőjét — sok lenne felsorolni harmincnyolc ország negyvenhárom résztvevőjét — még azokat is, akik felszólaltak. Ami mégis különösképpen megragadott, az a vietnami elvtársnő felszólalása. A „Vietnami asszonyok“ tartalmának ismertetése a vietnami nép hősi harcának hű képe volt: Tömeges hőstettek, hazaszeretet. Hála a szocialista országok népeinek segítségéért. A szocialista országok nőlapjainak segítségéért, amellyel tömegeket mozgósítottak, hogy erkölcsi és anyagi támogatásukkal győzelemre segítsék e sokat szenvedett nép küzdelmét. Ez a lap — hangsúlyozta — a néptömegek fóruma, a forradalmi harc eszköze. Harcokban edződött lap a „Vietnami asszonyok“, de az építő munka értékelése, és bírálata is helyet kap benne — mondotta a főszerkesztő. És így sorolhatnék minden felszólalást. A Für Dich főszerkesztőjéét, aki a nők részvételéről beszélt a tudományos műszaki forradalomban. Tanulásuk feltételeiről, szakmai képzésük, anyai szerepük, társadalmi munkájuk összehangolásáról. Németi Irénét, aki a Nők Lapja olvasói struktúrájáról készült felmérést ismertette és felhívta a figyelmet arra, milyen fontos, hogy a nőlapok az új társadalmi tennivalókat tükrözzék, bemutassák a fejlődés folyamatosságát. összehasonlította a szocialista és a kapitalista országok nőlapjainak helyzetét, küldetését. Azt az óriási előnyt, amivel mi a társadalommal összhangban a nők teljes egyenjogúsáért küzdünk, míg a kapitalista társadalom nőlapjai a társadalmi ellentétek elkendőzésével nem képesek feltárni, orvosolni a nők hátrányos megkülönböztetésének okalt. A „Kresztyanka“ főszerkesztőjéét, aki a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetéről, a mezőgazdasági gépek kezeléséről, a falusi asszonyok életéről beszélt, a bolgár „Zsenata dnes“ főszerkesztőjének átfogó, szakmai alapossággal összeállított beszámolóját arról, hogyan szolgálhatja legméltóbban egy lap a nevelést, hogyan lehet részese annak a forradalmi változásnak, amely országainkban végbemegy. A lengyel nőlapok főszerkesztői figyelmének, viszgálatának középpontjában a család, a családi nevelés, a második műszak megkönnyítése, a házimunka korszerűsítése, a gyermeknevelés áll. Erről beszéltek érdekesen, szemléletesen, lapjuk ankétjait, vitáit, rovatait ismertetve. Vlasta Koánárová, a „Vlasta“ főszerkesztője mindannyiunk elképzelésének, véleményének adott kifejezést, amikor arról beszélt, hogy feladatunk a kapcsolatok széleskörű megteremtése. Hogy még több közös eszközt kell keresnünk az eszmei nevelés, ráhatás fokozására. Továbbra is egységesen kell küzdenünk minden hidegháborús törekvés ellen. Érvelnünk kell eredményeinkkel, amelyek mind azt bizonyítják, hogy társadalmunk a nők egyenjogúságának biztosításával a gyermekek boldogságát, jövőjét, az emberiség holnapját építi. Az egészségügyi gondoskodás, fizetett anyasági szabadság, jobb munkafeltételek, szolgáltatások, a nők részvétele a közéletben, tanulási lehetőségeik — mind példa, amelyre az egész világ figyel. Még jobban meg kell tehát ismernünk egymást, írnunk kell egymásról, anyagokat cserélni, írni a szocialista országok asszonyainak életéről, életmódjáról. VÉGEZETÜL A háromnapos szeminárium zárószavát Libuáa Mináéová, a Slovenka főszerkesztője mondta, aki annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a tanulságos találkozás hagyománnyá válik, s rendszeresen találkozunk majd, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, megbeszéljük tennivalóinkat. Mindannyiunk érdeke ez — mondotta. És megköszönte Valentyína Nyikolajeva Tyereskovának, a Szovjet Nőtanácsnak, Valentyina Fedotovának a „Szovjet Asszonyok“ főszerkesztőjének, vendéglátóinknak azt a sok szeretetet, figyelmességet, amelylyel elhalmoztak bennünket, ötletekkel, tapasztalatokkal — sok-sok jó baráttal — gazdagabban búcsúztunk el egymástól. Valóban úgy, ahogyan barátok szoktak. „írok majd — írjatok ti is, gyertek el hozzánk, elmegyünk mi is.“ Hogy aztán sétát tegyünk még a Csillagvárosban, majd kisebb csoportokban ellátogassunk a Szovjetunió egy-egy szövetségi köztársaságába. De erről majd a legközelebb. h. mészáros Erzsébet 1. Valentyina Nyikolajeva Tyereskova a Szovjet Nötanács elnöke köszöntötte a szeminárium résztvevőit 2. Marta Zacharova Jánosuk, a Szovjetszkaja zsenscsina főszerkesztőhelyettese a kubai „Mujeres" főszerkesztőjével Karolina Agiliarral beszélget 3. A csehszlovák küldöttség (jobbról) Libuia Mináéová, a Slovenka; Vlasta KoSnárová a Vlasta; Harasztiné Mészáros Erzsébet, a Nő főszerkesztője AZ EMBEREK BOLDOGSÁGÁÉRT
