Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-28 / 31. szám
Hála, tisztelet és köszönet Cierna nad Tisou (Tiszacsernőn) ünnepélyes keretek között zajlott le az ingyenes véradás. A Vöröskereszt járási szervezete ebből az alkalomból ünnepi aktívát hívott össze, amelyre meghívta a járás valamennyi véradóját, valamint azok szervezőit. A véradás után dr. Veres László, a Vöröskereszt járási elnöke mondott ünnepi beszédet, majd átnyújtotta a többszörös véradóknak az elismerő oklevelet és jelvényeket. Külön köszönetét mondott Hatrók Józsefnek, aki már 32-szeres véradó, továbbá Magyar Sándornak, Fodor Istvánnak és még sokaknak, akik sokszor ajándékozták vérüket. Külön említést érdemel, hogy a két testvérfalu, Maié és Veiké Trakany (Kis- és Nagytárkány) véradói mindig tömegesen jönnek a véradásra. Ez jó szervező munkáról tanúskodik, amelyet Köszönjük a helyi nőszervezet tagjainak, hogy gondoltak ránk, és lehetővé tették számunkra a szép kirándulást. Ignác Anna, Stós (Stósz) Illatos rózsabál Nyílik a rózsa, illatozik, pompázik kertjeinkben és parkjainkban. A Stúrovo-Nána-i (párkánynánai) asszonyok szokatlan helyen varázsoltak rózsakertet — a helyi kultúrotthonban. A nőszervezet rózsabált rendezett. Rózsaillat árasztotta el a termet és rózsadalokat énekelt a nőszövetség éneklő csoporja is. Az asszonyok sokat fáradoztak az est sikeréért, megküzdöttek a szúrós tövisekkel. Megérte, mert jól érezte magát minden kedves vendégünk az idei rózsabálon. Hajlman Béláné Aranylakodalmak Megható ünnepség zajlott le a közelmúltban Veiké Olanyn (Nagyfödémesen). A polgári ügyek bizottságának szervezésével tizennyolc házaspárt köszöntöttek, akik ötven vagy ennél több éve járják már közösen az élet útját. A köszöntő beszédet Kérdő Pál elvtárs, a hnb elnöke és Kapronay Gyula, a NF helyi elnöke mondták, akik méltatták a házastársak példamutató életét. Hangsúlyozták, hogy mennyire értékelik szocialista társadalmunkban a rendezett házaséletet. Az ünnepély sikeres lezajlását több tömegszervezet segítette elő, de elsősorban a nősíövetség helyi szervezetét kell kiemelni. A pionírok és a SZISZ tagjai kulturális műsorral köszöntötték a jubilánsokat, akik minden bizonnyal még sokáig fognak emlékezni erre a szép ünnepélyre. Manczal Erzsébet, Veiké Otany (Nagyfödémes ) Tárcy Anna és Gabriella, valamint Kridla Mária szervezők és véradók biztosítanak. Tisztelet és köszönet azoknak, akik vérükkel életet mentenek. Dobó Gáborné Foto: dr. Sivák Tisztelt Szerkesztőségi A stószi nyugdíjasok nevében írok Önöknek, ha szíveskednének levelemet lapjuk hasábjain közölni. Egy nagyon szép és feledhetetlen kiránduláson vettünk részt, amelyet a stószi nőszervezet rendezett a duklai harcok színhelyére. Most személyesen is megismerhettük a vérrel átitatott duklai vidéket. Megismerkedtünk az ott élő emberekkel is, aki szemtanúi voltak a fasizmus feletti győzelemnek. Néprajzi kiállítás Tvrdosovcén A tvrdosovcei (tardoskeddi) kilencéves alapiskolában, Sebestyén József tanító elvtárs egy évvel ezelőtt megalakította a honismereti kört. Az iskola diákjai lelkesen láttak hozzá a gyűjtéshez és ennek eredményeként nemrég sikeres néprajzi kiállítást rendeztek. Előkerültek a padlásokról a rokkák, díszes korsók, köcsögök, régi kardok és mákörlő mozsarak, de nagyon mutatósak voltak a cserépkorsók is, amelyek különféle alakjukkal vonták magukra a szemlélők figyelmét. Nem maradtak el a mindennapi munka szerszámai sem: cséphadaró, csuszaszaggató, régi vasalók, kaszakőtartók, a kukoricamorzsolószék és még sok más. A ruházati cikkek közül nagy tetszést arattak a díszes főkötők és a lajbik. A kiállított tárgyak mellett feltüntették a tanulók nevét is. akik a tárgyakat begyűjtötték. Bogdány Géza A virágárus néni Van Lucenecen (Losoncon), a mindig forgalmas Marx utcán egy kis üzlet, ahová az év minden szakában szívesen térnek be az emberek. A helyi szolgáltatási vállalat 114-es számú, alig pár négyzetméteres kis boltjában bármilyen is az időjárás, örökös a tavasz. Változatlanul pompáznak, nyílnak és illatoznak a különböző virágok. A vevők pedig jönnek-mennek, egymásnak adják a kilincset. Ez azt bizonyítja, hogy a városban és környékén sok a jó ember. Mert — mint a szólás tartja — aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. — Sok igazság van ebben — mondja az üzlet vezetője, Lukács Lászlóné, vagy ahogy hívják — Lenke néni. De aki például a város parkjainak virágaiból szedett csokorral akar kedveskedni valakinek, az már nem nevezhető jónak. Szerencsére ők vannak kevesebben és mind többen azok, akik felkeresik virágüzletünket, A forgalmunk egyre növekszik. Átlagban naponta 5 — 6 ezer korona értékű virágot adunk el. Kiemelkedő ünnepek előtt — nők napja, ballagás, névnapok — 80—100 ezer koronát is forgalmazunk, mert életünk nélkülözhetetlen tartozéka lett a virág. Valóban, a virág egész életünkön elkísér bennünket. Lakásunk kedvelt díszét képezi. Például nemrég készítettünk ötven szál piros szekfűből egy szép csokrot. Neves festőművészünk halálának évfordulójára, az özvegye rendelte meg a hála és emlékezés virágait — jegyzi meg Etela Malatincová, aki már nyugdíjas, de fél napra bejár segíteni az üzletbe. Korábban Lenke nénivel együtt dolgoztak egy szocialista brigádban, ezért most is itt érzi legjobban magát. ■ ' — Jelenleg a vágott virág, szekfű és rózsa a kelendő — szól csokorkészítés közben Lenke néni, Még Rimavská Sobotáról (Rimaszombatból) is jönnek hozzánk vevők. Mindig van elegendő virágunk, naponta friss árut kapunk vállalatunktól. Nagyon keresett lett még a gerbera nevű japán virág, bár nem tartozik a legolcsóbbak közé. Kedvelik, mert nagyon szép, lakásdíszítésre is megfelelő. Lenke néni a hivatását szerető ember lelkesedésével, nagy-nagy hozzáértéssel beszél virágairól. Virágszeretetét édesanyjától örökölte, akinek egy kis üzlete volt a városban. A virágok gondozását is tőle leste el, tanulta meg. Már huszonnégy éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. Hogy jól, azt a szocialista brigádban elért „Kiváló munkás" cím elnyeréséről szóló és az üzlet falán látható oklevelek is bizonyítják. Lenke nénit sokan ismerik a városban, mint nőszövetségi és CSEMADOK-tagot. — Versenyben is vagyunk — árulja el — Roznava (Rozsnyó) virágüzleteivel. Augusztusban csokorkötésben öszszemérjük erőnket. Az már természetes, hogy Lenke néninek odahaza — ahol munka után megértő férje várja — szintén sok szép virágja van. Talán ezért is árad belőle a kedvesség, a jó kedély, a derűs optimizmus és az emberszeretet. Kanizsa István Hol van az öregek helye a világban? Az atomkorszak, a tudományosműszáki forradalom rohanó modern világában? Abban a világban, amelynek orvostudománya nemcsak a csecsemőhalandóságot csökkenti, hanem eredményesen meghosszabbítja az életkort is. (A századfordulóhoz viszonyítva ez mintegy huszonöt év!) Világszerte egyre növekszik az un. produktív életkort messze meghaladott idős emberek száma, és életük, jólétük problémája már túlnőtt a család keretén, már nemcsak az egyes ember, az utód gondja, hanem az egész nagy közösségé. Simone de Beauvoire, a világhírű francia írónő az öregségről írt 604 oldalas könyvében — különböző sikon, más-más oldalról megvilágítva az öregek helyzetét -*■ megrázó vádiratot szerkesztett a modern társadalom ellen. Itt hangsúlyoznom kell, hogy a vád súlya elsősorban a nyugati, kapitalista társadalmat illeti, ám némely vonatkozásban sajnos, mi s magunkra ismerünk. Ma még ugyan érvényes az előítélet, miszerint az öregeket tisztelnünk, becsülnünk kell, mert bölcsek és tapasztaltak, akiktől az ifjúság tanulhat és tanulnia is kellene — szögezi le többek között Beauvoire, majd folytatja: — De a másik oldalon legalább ilyen mértékben az a fiatalok véleménye, hogy az öregek már nem tudnak semmit, szenilisek, betegek, nevetségesek, kisebbrendűk. És a gyermekek az elsők, akik ezt a kétségbeejtő ítéletet kimondják és magukra hagyják megöregedett szüleiket. Az HELYÜK A VILÁGBAN iránő rámutat az egyetlen megoldásra: csakis az egész társadalom változtathat az öregek helyzetén. ANYAGI BIZTONSÁG Nálunk a felszabadulás óta az öregekről történő gondoskodás oroszlánrészét átvette a társadalom, az állam. Mérföldkövekként emlithetnők meg egy-egy rendelkezést, törvényerőre emelt intézkedést, amely az öregek anyagi biztonságát erősítette meg — például a szövetkezeti tagok nyugdíjrendszerének kiépítését, a nyugdíjak és a különféle járadékok összegének a felemelését és így tovább. Ezen felül a nyugdíjasok anyagi jólétének emeléséhez a maguk módján és lehetőségeikhez mérten hozzájárulnak az üzemek, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek is. Az előbbiek lehetővé teszik többek között volt alkalmazottaik üdülését, az utóbbiak különféle szolgáltatásokkal segítik az öregeket — mint például a Vöröskereszt bratislavai szervezete, ahol megnyitották a nyugdíjasok jogi tanácsadóját. Egy falu, egy nemzeti bizottság tükrében bízvást lemérhetjük ennek az anyagi gondoskodásnak az terjedelmét. A galantai (galántai) járásbeli Kajal község 1700 lakosa közül 335 a nyugdíjos (mintegy 20 százalék), s a helyi nemzeti bizottság költségvetésében a róluk való gondoskodásra
