Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-21 / 30. szám
— Nem kétséges — nyilatkozott —, hogy mind a nemzetiségek kulturális fejlődése, mind a proletár nemíeköziség szemponjából nagyon fontos ez a gomboszögl akció. A jó hagyományok ápolása dicséretes dolog és a tapasztalat azt mutatja: az igény is megvan ró. Az ünnepélyen fellépő együttesek jó példaként szolgálnak nemcsak a magyar, de a szlovák együttesek számára is. A fesztivál vendége volt IVAN PROKIPCAK elvtárs, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének elnöke, — Gombaszögön is láthatjuk, mennyi érték, alkotó készség rejlik a népben — mondotta, — Soha azelőtt nem adtak ennyi lehetőséget ezeknek o képességeknek az érvényesítésére, a folklór megőrzésére, őombaszög egyúttol nemzeteink és nemzetiségeink szép együttélésének is bizonyítéka. Igozolja, hogy a kapitalisták és rendszerük csökevényei mesterségesen oltottak ellentéteket az egyes nemzetiségek fiaiba. * * * — Évek óta gyűjtöm a benyomásaimat, mégis, szinte meghatott, ahogyan a szombat esti közönség az esőben kitartott, Olyan érzésem volt, hogy Gombaszög közönsége, szlovákok, magyarok, ukránok és más nemzetiségek valójában egy nagy család. Nagyon fontos dolog ez a ml vegyes lakosságú járásunkban, hiszen szoros barátságot tartunk fenn a köztünk élő szovjet testvéreinkkel és a magyarországi Edelény járás dolgozóival Is. így sok lehetőségünk van a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság gyakorlati kinyilvánítására. Gombaszög kulturális jelentőségét abban láttam, hogy a nézők és a szereplők is tapasztalatokat szereznek egymástól. Vidám táncaikkal, dalaikkal az életükkel való elégedettségüket fejezik ki. * * * Mit tehetnénk pontként a gombaszögi tudósítás végére? Legyen az egy friss vers Csontos Vilmos költőnk tollából, hiszen szinte nyilvánvalóan Gombaszög gondolata ihlette: TÁNC Tánc hevét lobbantom, Dobbantok. Roppanjatok, rozsdás Abroncsok. öreg hordó, borod Loccsanjon, Add a derekadat, Szépasszony! Cifrázd, cigány, fizet A legény! Szaporázom a kör Közepén. Sistergő csizmatalp Szakadjon, Bomoljon a hajad, Szépasszony! Pattanjon a húr is, Ha únja, Csak te, szívem, unszolj, Hogy újra! Kell a tánc — a vérem Akarja, Cifrázd cigány — sose Hagyd abba! A gombaszögi fesztivál Magyarországról érkezett vendégei közül KŐVÁGÓ LÁSZLÓ elvtársnak, a Művelődésügyi Minisztérium önálló nemzetiségi osztálya vezetőjének véleményét kérdeztük, — Számomra nagy élmény, amit itt Gombaszögön láttam és hallottam — mondotta. — Látszik, hogy a szlovákiai magyaroknak megvan a lehetőségük nemzeti kultúrájuk ápolására. Jó, hogy ez nem szeparált, befelé forduló kulturális élet, hanem internacionalista olapon történik, a szlovákokkal, ukránokkal és más nemzetiségekkel együtt, szabad kapcsolatban a magyarországi kultúrmunkásokkal és művészegyüttesekkel is. A régi nemzetiségi súrlódások okai, illetőleg ürügyei így feloldódnak és a születő barátság a szocialista integráció fejlesztésének eszközévé válik. * * * Kitűnően, hangulatkeltőén szerepelt a műsoron a Silica és Silickó Brezová (Szilice és Borzova) községek idősebb CSEMADOK tagjaiból alakult táncos-dalos együttes. Hogyan látjo a fesztivált SZABÓ LÁSZLÓ elvtárs, a szilicei HNB elnöke? — Gombaszögre általában szeretnek eljönni az emberek. Kelet-Szlovákiától a nyugati és déli járásokig szinte minden község megmozdul és aktív részese ennek a találkozónak. Ilyenek a mi szilicei és borzovai öregjeink is. Közülük nem egy már hetven éven felüli, .ezek az őrzői és továbbadói a régi daloknak, verbunkosoknak. Aki szereti a népdalt, a népi táncot, az mind eljön Gombaszögre, mint valami szocialista búcsújáróhelyre ... És mit mond KOREN ÁRPÁD elvtárs, az SZLKP roznovai (Rozsnyó) Járási Bizottságának titkára? Körülbelül 30 méter mélységben előbb durvább szemcséjű a homok, majd fokozatosan a legfinomabb föveny után itt, a csönd birodalmában az iszap következik. Ez persze nem szabály, más partokon megint mások az alakulatok. Az Adriai tenger partja Jugoszlávia mentén inkább sziklás, és nem mindenütt olyan tipikus, mint ahogy az imént leírtam. Mljetában — elfelejtett éden! — például egyenes sziklafal hatol egészen 65 méteres mélységbe. Ezt a helyet leginkább egy természetrajzi szertárhoz hasonlíthatnám. Itt jóformán minden egyes méretnek megvan a maga sajátos állat- és növényvilága. Az Adriának ez a „világkiállftása“ a búvárfényképezők valóságos paradicsoma, szinte „kézikönyv“, amely kitűnő áttekintést nyújt a Földközi-tenger e beltengerének flórájáról és faunájáról. A sziklás partoknak még más előnye is van: a víz az ilyen helyeken valósággal kristálytiszta. Jó helyzetben és jó időben, amikor a tenger teljesen nyugodt, nem is nehéz észrevenni a 40 méteres mélységű szurdokokban azokat a kis alakokat, amelyek, mintha állandóan szorgosan kotorásznának. Ezek a nyugtalanul sürgő tengeri bogarak ritmikusan lélegzenek s egy-egy lélegzetvételnél rendszeres időközökben szállnak fel a kisebb-nagyobb buborékok. A sziklafal után fokozatosan lejtő föveny következik, itt persze már egészen más a helyzet: az élőlények és a növényzet kisebb-nagyobb, egymástól elkülönült telepeket alkotnak — mindegyiknek megvan a saját mélysége. Persze egy-két méter plusz-minusz átmenet is van. Hogy milyen mélységben mi tenyészik, azt sokféle tényező határozza meg: a víz áramlása. a hőfoka, különböző ásványok jelenléte vagy hiánya és így tovább. De más szempontokból is rendkívül különböző a tengeralatti élet: északon, mondjuk Istriánál teljesen különböző, mint 600 kilométerrel lejjebb, délebbre. Mintha az ember egy más világba érne. Itt délen az északi fajtája az élőlényeknek teljesen különböző, mintha teljesen eltűnt volna, és viszont: az itteni, a déli fajták közül a hidegebb vizekben még csak mutatóba sem lehet találni, Délen még a színek is mások, bujábbak, csillogóbbak, izgalmasabbak, feltűnőbbek. Mintha a bécsi keringőt hasonlítanánk az argentin tangóhoz. A mélységmérő mutatója süllyed. Finom zúgást hallok. Talán a fülem cseng? Oldalra pillantok a társamra, ám ő is engem néz. Nem, nincs semmi baj, az a zúgás biztosan egy motorcsónaktól eredt, ami felettünk húzott el. Már megint csönd van. És mégis, valami nincs rendben. Gyenge fájdalmat érzek a fülemben. Tulajdonképpen fájdalmas nyomást. Sok előző kellemetlen tapasztalat után tudtam, mit kell teniiem: az orrból a levegőt a középfülbe kell nyomni. Az álarcon keresztül addig nyomogatom szorgalmasan az orromat, amíg egy kis pukkanást nem érzek a fülemben. Most már rendben van. Még egy méter és megszakadt volna a dobhártyám. Tehát miután Így rendbehoztam magam, észrevettem, hogy a társam is ugyancsak most fejezte be az orrnyomogatást. Kellemes félhomály vesz körül bennünket. A mélységmérő 30 métert mutat. A homok szürkés színétől szinte lehangoló a környezet. De azért mégsem, mert lám, a föveny teli van nyüzsgő élettel. Itt vannak a keresett Spirografusok és a gyönyörű tengeri csillagok. A mélység 35 — 40 méter. Egyenesen fejjel lefelé közelítem meg a tengerfenéket. Ezt persze nem lett volna szabad. Annak ellenére, hogy kezdetben szabályszerűen fokozatosan ereszkedtem le az ólomsúlyok segítségével, csak éppenhogy lebegjek, most pedig egyenesen zuhanok! A neoprén nevű gumiszerű műanyagból készült búváröltönyben bizony nem hat Archimedes törvénye, a nyomás ellenállhatatlan. Ügy segítek magamon, hogy jóval több oxigént fogyasztok és sebesen mozgatom uszonyaimat. Nos, legközelebb csak egyensúlyozó mellénnyel szállók alá. — folytatjuk — 1. Az „Axinella eannalino" szivacsos növény vérvörös színét még a harminc-negyven méteres mélységben is észre lehet venni. 2. 25 méteres mélységben „lobogó hajú'' a korállféle élőlényekkel rokon „Ceriantus membranaceus" gyönyörködteti a szemet. 3. A „Sparidae" családhoz tartozó ezüstös halacskák kíváncsian kísérnek bennünket. 4. Még egy utolsó mosoly a felszállás előtt...
