Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-21 / 30. szám
RENDELET A GYAKORLATBAN igen vagy nem? Ai utóbbi években o világ tudósait, kutatóintézeteinek dolgozóit sokat foglalkoztatja az emberiség további fejlődésének kérdése. Feltételezik, hogy o következő 33 év alatt a Föld lakossága megkétszereződik, s a 2000. év körül eléri a 6—7 milliórdot. Már most nem kis gondot okoz a jövő nemzedékének élelmiszerellátása és az ezzel felmerülő problémák. Főleg a vegyi- és műanyagok gyors elterjedése s ezeknek a közvetlen vagy közvetett hatása az élelmiszerekre — áll a kutatóintézetek dolgozói érdeklődésének homlokterében, Szokolay Sándor mérnök, a vegyi tudományok kandidátusa, a Bratislavai Higiéniai Kutatóintézet igazgatóhelyettese már 15 éve foglalkozik ezzel a kérdéssel. öt kértük meg, tájékoztassa olvasóinkat, melyek azok az anyagok, amelyek már jelenleg is, de a jövőben még inkább káros hatással lehetnek az élelmiszerekre. — A mezőgazdasági termelés növelése érdekében elkerülhetetlen a különböző vegyi anyagok használata. Gondolok itt elsősorban a permetező anyagokra, műtrágyára, az állatok hizlalásához használt hormonokra — amelyek kihatnak az élelmiszerre is. A műtrágya szükségessége mezőgazdasági üzemeinkben ma mór vltathotatlan. Növeli a föld tápértékét, hektórhozamát. Negatív hatását először a nitrogén tartalmú műtrágyák túlzott alkalmazásánál figyelték meg. Némelyik növényi eredetű élelmiszernél, pl. a spenótnál a nitrát- és nitrittartalom olyan emelkedését idézheti elő, amely például a csecsemő közismert hasmenéses megbetegedésének egyik okozója. A műtrágya túlzott adagolása már többet árthat, mint használ. Éppen ezért meg kell találni azt a legkedvezőbb mennyiséget, amely előnyös hatású, Nyugat-Németországban megfigyelték, hogy azok o nitrogén tartalmú műtrágyák, amelyek egy hektáron 80 kgnál több tiszta nitrogént tartalmaznak, mór kóros hatással lehetnek például a spenóttermesztésnél. Nálunk ez a veszély pillanatnyilag még nem áll fenn, de a műtrágyák használatának gyors növekedése miatt hamar bekövetkezhet. Sokat hallottunk már a DDT vegyszer előnyös és káros hatásárál is. Önnek mi ezzel kapcsolatban a tapasztalata és mi a véleményei — A második világháború végén A laboratóriumban a vizsgálatok eredményeit értékelik ki. A műszerek a DDT és más permetezőanyagok maradványait mutatják ki az emberi test zsirszövoteiben Müller svájci vegyész Nobel-dfjat kapott a DDT feltalálásáért. Ezzel megmentette az emberiséget a rovarok okozta nagy Járványos betegségektől, melyeknek főleg a fejlődésben levő országok voltak kitéve. Ennek az akkor új anyagnak óriási előnye az volt, hogy az eddig alkalmazott rovarirtó szereknél kevésbé mérgező. A DDT sokoldalú alkalmazásakor senki sem gondolt arra, hogy ez az aránylag ártalmatlan szer káros hatással is lehet az emberre. Az 1960-as évek ele-Bn a tudósok megállapították, hogy a DT nem tűnik el nyomtalanul, ellenkezőleg, a környezet minden anyagában: a talajban, vízben, élelmiszerben és az emberi szervezetben is jelen van: Elég, ha a DDT-ből egy parányi mennyiség kerül o talajba, ez a növényi és állati eredetű élelmiszerekkel bejut az ember szervezetébe is, ahol felhalmozódhat. Főleg a zsírszövetekben halmozódik fel és innen belekerül az anyatejbe is. Magában a megzotban is megfigyeltek lerakódást. A zsír anyagcseréjét a szervezetben ez az idegen anyag kíséri és károsan befolyásolhatja. Például állandóan fennáll az a veszély, hogy más vegyi anyagokkal együtt hatva, esetleg rákos megbetegedéseket Is okozhat. A fejlődés azt mutatja, hogy az emberiség Inkább olyan rovarirtó anyagokat fog alkalmazni, melyek ha mérgezőbbek Is, de a talajban rövid időn belül ártalmatlan anyagokra bomlanak fel és nem halmozódnak fel, mint o DDT, melynek hatása a földben csak öt év múlva válik ártalmatlanná. Az ilyen mérgező anya-Sok használatakor elég a dolgozót véeni, aki a permetezést végzi, de nincsenek veszélyeztetve az élelmiszerek fogyasztói. A DDT használatának kérdése jelenleg világprobléma, mert hiába korlátozzuk, esetleg szüntetjük be használatát, visszakerülhet olyan élelmiszerekkel, amelyeket nem nálunk állítottak elő, viszont mi is fogyasztunk. A tudósok kiszámították, hogy a tengeri halakban 11 év múlva is megtalálható a DDT- feiholmozódás még akkor is, ha használatát azonnal megszüntetnénk. A nagyfokú iparosítás, a gépesítés, a ssemélyautók számának gyors növekedése — mind-mind elősegíti a levegő és Ivóvíz szennyeződést. Mennyire van ez befolyással az élelmiszerekre, az emberiség egészségére? — A nagy gyárak és városok környékének sokszor legnagyobb problémája 0 levegő és ivóvíz szennyeződése. A természetbe — levegőbe, ivóvízbe — kerülő idegen anyagok hatása egy-egy gyár gyártási jellegétől függően, a legkülönbözőbb lehet. Szlovákiában például* ezt a problémát 2iar nad Hronom környékén a fluor-szennyeződés, Nováky környékén pedig az arzén-szennyeződés okozza. A levegőben és ivóvízben előforduló fémnyomok növekedése szintén közismert. Nemrég a tudósok egy érdekes felfedezésre jutottak az ólomtartalom emelkedésével kapcsolatban. Grönland különböző jégrétegeit vizsgálva, sikerült letérképezniük az álom jelenlétének emelkedését a XVIII. századtál mostanáig. Az eredmény meglepő volt. Az utolsó években több mint tízszeresére emelkedett az álomtartalom, s ez csupán a levegő szennyeződése által kerülhetett ide. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a tengeri só és a calciumtartalom ugyanebben a mintábon ez alatt az idő alatt egyáltalán nem változott meg. A tenger szennyeződése folytán a víz oxigéntartalma is rohamosan csökken. Például o Balti tenger vizének oxigéntortolma az utóbbi 50 év alatt 200—300 százalékkal csökkent. Ezt elsősorban a tengerparti területek nagyméretű iparosítása eredményezte. Elgondolkoztató ez a tény már azért is, mert az oxigéntartalom csökkenése veszélyezteti a tenger állat- és növényvilágának életét, ami végeredményben szorosan összefügg az emberiség élelmiszerellátásával is. Az élelmiszerekbe olyan vegyi anyagok is kerülnek, amelyek nem feltétlen szükségesek, ám nélkülük nem lenne teljes értékű az élelmiszer minősége. Gondolok itt például a színeket, izeket adó anyagokra. Mi a helyzet ezekkel kapcsolatban? — A nagyüzemi gyártásnál elkerülhetetlen ezeknek a szín, szag, íz javítására szolgáló anyagoknak, valamint a tartósító anyagoknak az alkalmazása. Ez az a »nélkülözhetetlen rossz", melyet sokszor nem lehet kihagyni. Például a fogyasztó éveken keresztül hozzászokott egy bizonyos színű és ízű cukorkához. Tehát a gyártási módnak egyformának kell lennie. S ezt csak egy bizonyos anyog rendszeres adagolásával lehet elérni. Vagy vegyük az uborkát. Ha otthon rakjuk el, minden tartósító anyag nélkül, vagy sikerül, vagy nem. Ám, ha vagonszámra tartósítjuk, már nem kockáztathatjuk meg, hogy esetleg elromolják, sőt még az ízének, színének is minden évben ugyanolyannak kell lennie. Tehát elkerülhetetlen a tartósító anyagok hozzáadása. A lényeg mindig a legkedvezőbb mennyiség eltalálása: csak annyit adni belőle, amennyi a tartósításhoz feltétlenül szükséges, s emellett ne legyen káros hatása. A tartósító anyagok használatánál még az is fontos, hogy a gyártásnál ne ezeknek az anyagoknak, a hozzáadásával igyekezzenek az esetleges tlsztátalanságot leplezni. Az idegen anyagok hatása az élelmiszerekre ma már nagyon fontos és lényeges kérdés, s világszerte nagyon sok tudós foglalkozik vele. Beszélgetett: H. ZSEBIK SAROLTA ■ Kérem a panaszkönyvet! Szeretnék mindjárt a bevezetőben két fogalmat tisztázni. Az egyik: a panaszkönyv. A lexikon szerint: szolgáltató intézményben, üzletben: a vevők, vendégek stb. rendelkezésére álló füzet, amelybe kifogásaikat, észrevételeiket beírhatják. A másik: elárusító. Ugyancsak a lexikon szerint: az árusítást végző bolti alkalmazott. Köztudomású, hogy az elárusítók nem mindenkor tartották (és tartják) be a szocialista kereskedelmi erkölcs írott és íratlan szabályait, tehát a panaszkönyv a vásárlók, a fogyasztók érdekeit hivatott védeni. A Belkereskedelmi Minisztérium 244/54 sz. rendelete értelmében a panaszkönyvet minden üzletben (eladással, szolgáltatással foglalkozó létesítményben) jól látható és könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni és a vásárlót senki nem akadályozhatja abban, hogy kifogásait, észrevételeit bejegyezze. Ez a rendelet, vagyis az érem egyik oldala. De az éremnek két oldala van! Színhely: cipőbolt a bratislavai Obchodná utcában. A vevő reklamál, az üzletvezetőnő tiltakozik. A vevő kéri a panaszkönyvet. Válasz: „Nincs panaszkönyvi Hagyjon nekem békét! A vevők olyanok, mint a piócák, a véremet szívják!“ A vevő is távozik. Természetesen: a panaszkönyvet nem is látta! I___________________ Színhely: hentesüzlet a bratislavai Duna utcában. Időpont: péntek délután. Az üzlet zsúfolva van. P. L. 50 esztendős családanya, az egyik bratislavai nagyvállalat könyvelőnője kacsát vásárol. Hatvan fillérrel többet számolnak. Reklamál. Hiába. A panaszkönyvet kéri. Hiába. Nem adják. Az eladók inkább vallatják: — Most jött faluról?! — Talán ingyen adjukl? Akkor elviszi?! A várakozók között valóban akad egy-két türelmetlen ember, tehát a jogait követelő asszonyt onnan is figyelmeztetik: „Mit vacakol azért a nyomorult hatvan fillérért?!“ Persze ez szemlélet kérdése: aki a hatvan fillért becsületei munkával keresi meg, annak még ez a csekély összeg sem „nyomorult*! A vevő távozik. Természetesen a panaszkönyvet ő sem 14tta! E sorok Írója harmincnégy bratislavai üzletben kereste a panaszkönyvet. Hiába! Talán megváltozott a rendelet? V. Sedláfová mérnöknő, a Bratislavai Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság dolgozója: — A rendelet nem változott meg! A panaszkönyvnek minden üzletben ott kell lenni és a vásárló bármikor és bármit bejegyezhet, az üzlet dolgozói egy szóval sem akadályozhatják! M. Drdoi, a Potraviny-Bratislava 08-14-es üzemének igazgatója; — Körlratokban és gyűléseken rendszeresen utasítjuk üzlethálózatunk dolgozóit arra, hogy függesszék ki a panaszkönyvet és minden vita nélkül bocsássák a vevők rendelkezésére. Ján Kostolansky mérnök, az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának dolgozója: — A 244/54-es számú rendeletet többször kiegészítettük, szigorítottuk. A panaszkönyv minden üzlet kötelező tartozéka. Nem szabad elrejteni, a vevőt nem szabad gátolni abban, hogy beírja a panaszait! Az illetékesek szerint van egy érvényes rendelet (tehát: főhatóság által kibocsátott jogszabály!), amelynek értelmében a megkárosított vásárló minden korlátozás nélkül beírhatja a panaszkönyvbe mindazt, amit sérelmesnek tart. A kereskedelmi dolgozók jelentős része (az üzletvezetők egyetértésével!) a panaszkönyvet elrejti és a vevő ilyen irányú kérésére gúnyolódással, sértegetéssel válaszol! Az újságíró szerencsés helyzetben van. Igazolványa van, tolla van, megírhatja panaszait, tudja hol és kinek kell jelenteni a szabálysértéseket. A cérnagyári munkásnő, a tanítónő, a könyvelőnő és a jegykezelőnő nem ér rá hatóságokat, igazgatókat felkeresni, csak az idegei remegnek, csak fejfájást kap, mert megkárosították. A rendelet helyes, de ideje lenne gyakorlatilag Is érvényesíteni! Ha kell: az eddiginél jóval szigorúbb intézkedésekkel! A fogyasztók — tehát a többség — érdekében! PÉTERFI GYULA
