Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-14 / 3. szám
I Amikor Flórián Júliából Seres Lajosné lett, nem kapott hozományul szülőktől féltve őrzött ezüst evőeszközöket, sem ősöktől rámaradt családi ékszereket. Hiszen szüleit már régen elvesztette. S amíg éltek is, a mindennapi legszükségesebb előteremtése volt a gondjuk, nagy családjuk ellátása. Nem futotta gyűjtögetésre. Mégis összetartó, erős és jó volt a család, amelyből Julis kikerült. Egymást szerető, támogató, segítő sok testvér közössége. És ezért olyan hozománnyal kezdhette meg otthona megteremtését, amely többet ért, mint gazdag ősök családi kincsei. Gyermekkorától megtanulta, hogy mindenért meg kell dolgozni, s hogy a munkával előteremtett pénzt úgy kell beosztani, hogy abból minden napra jusson. Álmait keze erejével, szíve melegével mérte. És ezért lett olyan, amilyen akart is lenni: Gyermekeit szerető, férjét segítő feleség, édesanya. Hazudna, aki azt állítaná, hogy gyermekkori álma volt az autó. Mert ennél többre, szebbre vágyott: meleg otthonra, házra. Arra, hogy biztonságot adhasson, kaphasson. S hogy most mégis ott áll a kocsi szép, nagy családi házuk udvarán a garázsban — nincs benne semmi különös, örülni k neki, szükségük van rá. Mert Marika és Lajos — a gyerekek — szeretnek kirándulni. És ők is úgy érzik, nem elég a tévén keresztül nézni a világot, ami elérhető, fel kell keresni, meg kell ismerni. Még egészen „friss“ a vezetői jogosítványa. Elvégezte ő is — harmincöt más falubelijével együtt a gépkocsivezetői tanfolyamot, amikor a járásról Dőlné Saliby-be (Alsószeli) kihelyezték, s helyben kezdték meg az előadásokat. Rajta kívül még tizenhárom nő kapott jogosítványt Nincs ebben semmi különös. Jó az, ha hosszabb úton van a férj mellett „váltás“. A gyerekek már a nyarat tervezik. Tavaly Szlovákiát járták be, most a Balatonhoz készülnek. Hát így élnek ... mint annyi más ember ... Nem kérdeztem meg tőle, hogy boldogok-e... Gyermekei arcán, a ház meleg rendjén, rajtuk, ahogyan egymáshoz szóltak, látszott, benne volt a válasz ... — he — [MINDEN HÉTEN— EGYTANACs A teflon bevonatú edény- k előnyéről már nem kell külön meggyőzni azokat, akik szívósén főznek-sütnek, de örömet csak akkor lelünk benne, ha megfelelően bánunk vele. Egyetlen követelménye, hogy a teflonréteg ne sérüljön mi g. Ha ez a vékony réteg megkíircolódik, odaég benne az étel. Ezért különösen arra ügyeljünk, hová tesszük. Ne tegyük a többi edény közé, mert a bevonatot véletlenül felsérti egy másik edény. Legjobb, ha vékony falemezekből, az edény méreteinek megfelelő polcot és rekeszeket készítünk a konyhaszekrénybe. Kihez forduljunk A NEMZETI BIZOTTSÁGOK JOGKÖRE AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉBEN A nemzeti bizottságok a szülőkkel, az iskolával és a társadalmi szervezetekkel együttműködve saját körzetükben megfelelő feltételeket biztosítanak a kiskorú gyerekek nevelése, művelődése és minden irányú fejlődése számára, és védelmezik érdekeiket (a családról szóló törvény 43. §-a). A nemzeti bizottságok a szülőknek a gyermekek nevelésében azáltal is segítenek, hogy egyes esetekben a kiskorúak számára bizonyos tilalmakat állítanak (mulatságok és néhány rendezvény ‘látogatásának betiltása). Olyan nevelési intézkedést is elrendelhetnek kivételes esetekben, amelyek egyébként a bíróságok jogkörébe tartoznak. Például a gyermekek ideiglenes elhelyezése intézeti gondozásba, a bíróság döntése nélkül. KÖZÉPISKOLÁK Az ifjúság művelődése szempontjából nagy jelentőségűek a középiskolák. Középfokú műveltséget az ipari tanulók intézetei, iskolái, a szakiskolák, szakközépiskolák, az általános műveltséget nyújtó középiskolák, a gimnáziumok és a külön gondoskodást igénylő ifjúság iskolái nyújtják. Ezekre az iskolákra a jelentkezőlapokat a kilenc évfolyamos alapiskolák igazgatóságán a kilencedik évfolyam félévében kell benyújtani. A felvételről a felvételi bizottság dönt, amely előtt a tanuló leteszi a felvételi vizsgát. A tanulókat ezekbe az iskolákba képességeik és érdeklődésük alapján az iskola befogadóképességével és a népgazdaság, valamint a kultúra szükségleteivel összhangban, veszik fel. Ezekben az iskolákban való tanulás feltétele az alapműveltség. A középiskolákba való felvétel visszautasítása ellen Írásban lehet fellebbezni. A fellebbezésről külön bizottság dönt, és az eredményt Írásban tudatja az érdeklődővel. (folytatjuk) # ÉGYSZEMKÖZT u Kedves Mária! Utolsó találkozásunk óta sokat foglalkoztat a téma, amelyről beszélgettünk. Én nagyon örülök annak, hogy te most is olyan tevékeny vagy, mint két évtizeddel ezelőtt. Olyan ember vagy, aki sohasem elégszik meg azzal, amit elért, aki mindig lépést akar tartani a fejlődéssel, és aki úgy érzi, még többet tehet a társadalomért. Ez az a hajtóerő, amely előbbre visz a munkádban, s amit sokan megirigyelhetnének tőled. Hogyan is mondtad? „Nem könnyű ma faluhelyen sem funkcióban lenni. A fejlődés sokrétű feladat elé állítja a politikai munkást, s ha valami új és ismeretlen, az abból eredő problémák is azok, amelyeket nem szabad sablonosán kezelni.“ És itt úgy éreztem nem nekem, hanem inkább magadnak tetted fel a kérdést, amikor azt mondtad: — Vajon mi, akik húsz éve vezetünk egy-egy szervezetet és úgy érezzük, hogy a legjobb tudásunk szerint cselekszünk, teljes mértékben megfelelünk-e a mai követelményeknek? Menet közben a sok mindenféle tennivaló mellett jutott-e elég időnk arra, hogy kellőképpen műveljük önmagunkat, fejlesszük és mélyítsük tudásunkat? Mások szemében is jó-e amit és ahogyan csinálunk, nem róják-e majd fel egyszer, hogy nem adtunk másoknak lehetőséget az érvényesülésre? Nem érkeztünk-e el oda, hogy már kiadtuk magunkból a maximumot, elfáradtunk vagy kifogytunk az ötletekből és nem jövünk rá már oly rugalmasan a dolgok nyitjára, úgy mint azelőtt, de senki sem vállalja magára, hogy ezt őszintén elmondja nekünk, mert könnyebb valakit dicsérni vagy jutalmazni, mint esetleg bírálni. Én olyan embernek ismerlek, aki nem sokáig rágódik egy problémán. Beszélni fogsz a dologról ott a faluban ahol élsz és dolgozol, ahol azért választottak újra, mert bíztak benned, és ahol te oly sokat tettél a faludért, az emberekért. Amit eddig csináltál, nem pénzért tetted, csak köszönet azért, hogy évtizedeken keresztül feláldoztad az estéidet, a szabad idődet, ki merjük mondani: megrövidítetted a családodat. Nem tudom, mi adott okot arra, hogy kételkedj saját képességeidben. Ha ott az asszonyoknak is olyan őszintén elmondod mindazt, amit nekem, hamar megnyugszol majd, megtalálod a kiutat a bizonytalanságból. Üdvözöl:
