Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-02 / 23. szám
„Ez aztán a jó dolog!" „Ha egyest kapok, játszhatunk délután." (Földes Csaba, VII. o.) aö w „Anyukám vett nekem iskolatáskát, mert én már nemsokára iskolás leszek." (Lelkes Hajnalka, hatéves) A legszebb ruhájába öltöztetjük, kézenfogjuk és elvisszük a cukrászdába. az állatkertbe vagy sétálni. Megszervezzük nekik ezt a napot, hogy érezzék: az ő ünnepük. Ügyességi verseny, rajzverseny, sportvetélkedő . . . Szurkolunk nekik, most*ők a nap „hősei“. Minden szavukat meghalljuk, s minden kérdésükre van időnk, — vagy inkább türelmünk válaszolni. — Anyu, miért nem jön közelebb a kerítéshez az őzike? Ez is olyan, mint amilyen a mesében van? És az öreg néne is itt lakik? Miért nem jön ide az őzikét megetetni? És ilyenkor szívesen mesélünk, magyarázunk a kis emberkének. Ilyenkor, az év egy napján: a gyermeknapon. De vajon csak ezen az egy napon jut ennyire kifejezésre az anyai gondoskodás, a szeretet? Korántsem. Hiszen az édesanyák reggel korán kelnek, friss reggeli várja az ébredő gyermekeket. Bölcsődébe, óvodába sietnek az apróságokkal, siettükben is elmondják a gondozónőnek: nyugtalanul aludt az éjszaka, tessék szemmel tartani ... Napközben, a munkában hányszor megállnak egy pillanatra és gondolatban velük vannak: most csengetnek be az iskolába, kihívják-e Ilyen egy virágzó fa, aminek Anikó (négyéves) örül. földrajzból felelni, elvitte-e a tízóraiját? Délután megint csak telefonszolgálat a munkahely és az otthon között: ebédelj és játszhatsz egy órát! A levest is edd meg, tegnap is meghagytad... És este, ha együtt a család, újra ő a központ: mutasd a tanulókönyvecskédet; kinőtted ezt a nadrágot, újat kellene venni, megint a rádiót csavargatod, fogj inkább egy könyvet a kezedbe; ki segít a holnapi bevásárlásnál?!... Tehát nemcsak az év egyetlen napján, hanem minden percben szétválaszthatatlan közösség a család. De mégis, ilyenkor, ünnepnapon megértőbbek, kedvesebbek vagyunk, mondhatnám úgy is: emberszámba vesszük a gyermeket is. Mindig így kellene! A gyermekek fogékonyak a jóra, a szépre, az év minden napján, minden órájában igénylik azt! Érzékeny lelkűk mint a szeizmográf fogja fel a külső hatásokat és táplálja belőle fejlődő érzésvilágukat. Micsoda meglepő eredményt kapunk, ha szokatlan kérdéseket teszünk fel nekik és ezekre rajzban felelhetnek. Óvodás korban csodálatos dolog vízfestékkel, színes ceruzával rajzolni. Nemcsak az alakok, a színek is vallanak!