Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-19 / 21. szám
Bartók Béla plakettje, Herczeg Klára Munkácsy-dijas szobrászmüvésznő alkotása Egyhamar aligha lehet eldönteni, hogy a színpad-e, vagy a vetítővászon az opera és a balett végső megfogalmazása. A színházi néző együtt játszik a művésszel, ott van a mű megszületésé- • nek pillanatában. A filmrendező viszont a legjobb látószöget választhatja ki, addig ismételhet, míg megkapja a legtisztábban csengő énekhangot, a legsikerültebb mozdulatot. És a legnagyobb előny, hogy a filmszalagot a világ bármely vetítőgépébe fűzve, minden előkészület nélkül megkezdődhet az előadás. A Bratislavának oly sokat köszönhető Bartók Béla (itt tanult Erkel fiánál) világszerte játszott három egyfelvonásosát — megkerülve a filmszínházakat — a képernyőre vetítették és az ország tízmilliónyi lakosa közül hárommillió látta. Húsz évvel ezelőtt például a Kékszakállú herceg várát alig merte műsorára tűzni a budapesti Opera, ma a zenés színházak sikerdarabjának számít mindhárom. Ez a meg nem álmodott siker aligha véletlen. A Fából faragott királyfit a filmtudós Balázs Béla magyar népmesét követő szövegre komponálta. A Csodálatos mandarin útja sem volt könnyű, pedig librettóját színpadi mester, annyi forgatókönyv és színmű írója, az egykori koáicei (kassai) újságíró, a most kilencvenhárom esztendős Lengyel Menyhért nyújtotta át Bartók Bélának, mégpedig 1919-ben, a proletárdiktatúra idején. Amikor végre 1926-ban Kölnben felgördülhetett előtte az ősbemutató függönye, az akkori polgármester, Konrad Adenauer betiltatta. Zenei értékei ellenére soknak találta a főszerepet táncoló könnyű lányt, a sóvárgást mozdulataiban hordozó mandarint, a szerelmet kolduló diákot. A tízmilliós ország hárommillió nézője alaposan módosíthatja majd a bevezetőben említett vitát. A budapesti Állami Operaház Bartókelőadásai megszaporodtak. Mégpedig örvendetesen. A példa azt mutatja, hogy az operákat, baletteket, zenés remekműveket meg kell filmesíteni, le kell fordítani a képernyő formanyelvére és játszani kell. Operaházakban, filmszínházakban, képernyőkön. A legtöbb hasznát a kíváncsi közönség látja. Goethe mondatát egy kissé módosítva állítom, hogy a jó zenét is ismételni kell, mert a rossz zenét is állandóan ismétlik. SZÜTS ISTVÁN A Csodálatos mandarin címszereplője (Eck Imre) és a lány csábtánca (Bretus Mária) A Hungarofilm felvételei ség középpontjában a mozdulatlan Nap áll, körülötte keringenek kör alakú pályán az egyenletes ritmusú bolygók. nagy lengyel csillagásznak még nem voltak bizonyítékai a heliocentrikus rendszer igazolására — csak bizonyos érvekre támaszkodott, mégpedig az egyszerűség és a harmónia mellett arra a logikus meggondolásra, hogy könnyebben keringhet a kis Föld az óriási Nap körül, mint megfordítva. Fizikai szempontból nem tudta kiforgatni azt az arisztoteleszi érvet sem, hogy ha a Föld a saját tengelye körül forogna, a felületén hatalmas erejű szél kerekedne, amely mindent lesöpörne a Föld színéről. Kopernikusz csak hasonló ellenérveléssel azt állítja, hogy a Földnél mérhetetlenül nagyobb csillagrendszernek, ha naponta megfordulna a Föld körül, a gyors mozgásnál keletkező erők következtében szét kellene hullnia. A heliocentrikus rendszer helyességét igazoló tények csak Kopernikusz halála után lettek ismertek és ezekkel egyidejűleg az ö tanításait is élítélte az egyház, mint eretnek tanokat. Ewa és Czeszlav Petelszkovszki rendezőházaspár harminc világhirű lengyel és NDK-beli színész szerepeltetésével életrajzi szuperfilmet forgatott Mikolaj Kopernikuszról. A forgatókönyvet Jerzy Broszkiewicz neves krakkói dramaturg irta, a főszerepet Jan Kopczinszki játssza, aki maszk nélkül is megdöbbentően hasonlít a nagy tudósra. Képünk a film egyik jelenetét ábrázolja. Mikolaj Kopernikusz a világmindenség felépítéséről kialakított alapvető elképzeléseit „Kis kommentár" című kéziratában ugyan már a század elején szétküldte Európa-szerte élő barátainak, de igazi nagy műve, a „De revolutionibus orbium coelestium" csak 1543-ban jelent meg. Első példányát állítólag a halálos ágyán kapta kezéhez. A mű kiadását barátai, elsősorban Johannes Rhaetikus, a luteránus wittembergi professzor segítették elő. Amikor Rhaetikusnak el kellett hagynia Lipcsét, a nyomtatás ellenőrzését Andrej Ossiander nevű munkatársára bízta. Művéhez Kopernikusz ajánlólevelet csatolt III. Pál pápa címére, ezt azonban Ossiander kicserélte egy saját maga által szerkesztett előszóra. Azt írja benne, hogy a heliocetrikus rendszert Kopernikusz az égitestek helyzetének és mozgásának könynyebb és pontosabb meghatározása céljából gondolta ki, azonban nincs valóságos alapja. A pápához intézett levelében viszont Kopernikusz éppen rendszerének alátámasztó igazságait elemezte. nnak, hogy a Földet kiszakították a világmindenség középpontjából és az addig legjelentősebbnek tartott égitestből egyszerű bolygóvá degradálták — óriási filozófiai és teológiai következményei voltak. Kopernikusz életében azonban senki nen értékelte eléggé ezeket a következményeket. Csak az 1548-tól 1600-ig élt Giordano Bruno hirdette szintén, hogy a világűr idő és tér szempontjából végtelen, hogy a csillagok napok, hogy több bolygórendszer és több benépesült világ létezik. Ezekből az állításokból I azonban az egyháznak problémái támadtak, így például: vajon az isten az embert csak ezen a Földön teremtette-e meg, vagy más bolygókon is el kellett-e végeznie a teremtés műveletét? Elkövették-e az emberek a halálos bűnt más bolygókon is? A heliocentrikus rendszer helyességét és igazságát csak Galileo Galilei bizonyította be (1564—1642), aki az első csillagászati távcsövek egyikével felfedezte a Vénusz valamennyi fázisát. Ezzel tanúsította, hogy a Vénusz a Föld pályáján kering a Nap körül; a Holdon hegyeket, síkságokat, „tengereket és folyókat", krátereket — szóval a miénkhez hasonló világot látott. Felfedezte továbbá a Jupiter négy kis holdját, ami által a Földünk a maga Holdjával elveszítette egyedülálló jellegét. gaz, hogy Kopernikusz elképzelése a világmindenség felépítéséről még nem volt hibátlan — mégis óriási, forradalmi lépést jelentett előre a világűr megismerésében. Külön ki kell emelni, hogy ő volt azon első tudományos dolgozók egyike, akik rájöttek, hogy a természetről szóló bibliai tanítások tévesek. A természettudományok, azoknak az élettelen és élő természetet tanulmányozó ágazatai túlhaladták az egyházi dogmákat. A világ elavult, ókori egyházi felfogás szerinti képét (beleértve az embert és az emberi társadalmat is) a tudomány azóta is folyamatosan igyekszik megszabadítani a hazugságok és tévedések csökevényeitől. A világ korszerű képe lényegesen különbözik az első elképzelésektől — mint ahogy az új kor emberi társadalma is minden szempontból eltér a legősibb társadalmi formától. Ezért tekintik Mikolaj Kopernikuszt a modern természettudomány megalapítójának. Ebben rejlik az ő óriási jelentősége és ezért vallja a lengyel népnek ezt a nagy fiát az egész világ magáénak. A fromborki katedrális Híres Kopernikusz-tornya, amelyben a nagy csillagász obszervatóriumot rendezett be.
