Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-31 / 14. szám

L. GALY OLGA ÉSZ AZ EGÉSZBŐL „Ha a siker nem ölbe hullt ajándék: mérés jutalma — akkor szép a játék!“ Manapság nagyon divatos kife­jezés lett a: sikerélmény. Siker­élményre van szüksége az óvo­dás kisgyereknek épp úgy, mint a tudós professzornak ahhoz, hogy az életét boldognak, kitel­jesedettnek érezze. Nos, ez a kiteljesedettség, ez a „sikerélmény-bőség“ sugárzik Dása Hrivftákovának, a Műszaki Egyetem docensének lényéből. Amikor róla akarok írni, a sablon szerint így kezdhetném: Íme egy asszony, aki képes volt ugyanúgy, ugyanolyan képesítést és beosztást elérni, mint egy fér­fi... Ez ellen a sablon ellen azon­ban éppen a docensnő tiltakozik előre és energikusan: — Nem szeretem, ha megkü­lönböztetően kiemelik: „Nő lété­re elérte ..Ugyan miért ne érte volna el? A nőkön múlik, hogy csak munkát, vagy hivatást választanak-e? Vannak például nők, akik kifejezetten jól érzik magukat a háztartásban. Még azok is, akik az iskolában legalább olyan jól tanulnak, mint fiú osztálytársaik. — Hol keressük hát az impul­zust, amely egyes nőket — és egyre többet — a továbbtanulás, a magasabb képesítés elérésére ösztönöz? — teszem fel a kérdést. — Szerintem a nők kifejlődött öntudatában. Magamról tudom ezt — válaszolja a docensnő. — Egészen természetesen latolgat­tam, hogy — mivel az atomfizika érdekelt — a természettudomá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom