Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-31 / 14. szám
LÁTOGATÓBAN DASA HMAKOVA MÉRNÖK, EGYETEMI DOCENSNÉL. A TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSÁNÁL (Heltai Jenő: Néma levente) nyok, vagy olyan műszaki tudományok felé forduljak-e, amelyeknél a fizika felhasználható. Végül is a gépészetet választottam. Elvégeztem a Műszaki Egyetemet, amelyen mint fiatal tanársegéd főleg a fémek elektrónos mikroszkópiájával kezdtem foglalkozni. — Ismétlem — folytatja komolyan a műszaki tudományoknak ez a megnyerő kandidátusa — én ebben, sem további fejlődésemben semmi rendkívülit nem látok. Soha nem éreztem annak a hátrányát, hogy nő vagyok. Egyszer egy újságíró faggatott, erővel azt akarta belőlem kihúzni, hogy rosszabb helyzetben vagyok, mint a férfiak. Hát ez nem igaz, és bizonyos, hogy a lányomban, vagyis a további nemzedék nőiben még kevésbé vetődik majd fel a különbség problémája. Egyetlen gátló körülményünk a gyermekszülés, de ez az élet rendje, mint ahogyan a thermodinamikában is a fluktuáció biztosítja a változatosság lehetőségeit. Ezzel már itt is vagyunk a docensnő fő „elemében“ — a tudománynál. — Mindig izgatott a megismerés élménye — magyarázza felélénkülve, csillogó szemmel. — Izgattak a fémek a maguk sajátos életükkel. Egyes tulajdonságaikat ismerjük és kihasználjuk, de tudjuk, hogy bizonyos mechanikai és fizikális technológiai behatásokra változnak, ami főleg a konstruktőrök számára fontos. Az izgalmas lehetőségek további kísérletezésekre ösztönöztek a fémöntvények megdolgozása területén. Módszerem a tömény oldatokból különböző fázisokban való kiválasztás (precipitálás). Ezt választottam a tudományos kandidatúrán habilitációs munkám témájául is. Bár kísérleti munkásságom nagy része elméleti, sokat már a gyakorlatban is alkalmaztunk belőle. Nélkülözhetetlen segítőtársam ez a nagy méretű, Tesla gyártmányú elektrónos mikroszkóp — mutat a csillogó, tiszteletet ébresztő műszerre. — A kísérleteket egyedül végzi a docensnő? Elmosolyodik, szép fehér fogai megvidámodnak a kérdéstől. — Archimedes még tehetett váratlan, egyedülálló felfedezéseket. Mi a rendkívül bonyolult kísérleti rendszereket kollektíván szervezzük meg. Jelenleg például az iskolánkban állami kísérleti problémán dolgozunk, amelynek még csak a kezdeti adatait készítjük elő. Az én részem az egészből: a mágnességnek ellenálló anyagok vizsgálata. Munkánkba fokozatosan bekapcsoljuk a főiskolánkon tanuló diákokat is. Lehetőséget akarunk nyújtani mindegyiküknek képességeik kifejtésére. És ezzel ott vagyunk Dá§a Hfivftáková egyetemi docens másik „elemében“, mert most már az emberi, társadalmi viszonylatokat fejtegeti. Azt, hogy amivel a gyermek otthonról elindul, az nagy plusz, vagy mínusz lehet az érvényesülésében. Nem mindegy, kit milyen szülő, milyen műveltségű és érdeklődésű család nevel. Egyforma lehetőséggel startolni, egyforma lehetőségeket kapni: ez lenne igazán demokratikus, gazdaságos és igazságos. Ezt kellene a jövőben elérni! Végül is milyen asszony Dááa Hfivftáková? Szó sincs róla, hogy egy pillanatra is megtagadná női mivoltát, nőiességét! Csinos, ápolt, jólöltözött negyven év körüli mai nő, aki magánéletében szívesen áldoz néhány hobby-jának is, így időmegtakarításból nyilvános hangversenyek helyett sztereomagnetofon útján a komoly zenének, azonkívül a fényképezésnek. Dolgozószobája falán saját művészi felvétele van a kislányáról, míg a laboratórium, sőt az oda vezető folyosó falain is nagyított mikroszkópos felvételei beszélnek a fémeknek a legcsodálatosabb formációkban mutatkozó szemcséiről, hasadási felületeinek fantasztikus absztrakt rajzokhoz hasonló titkairól. így keveredik ebben az aszszonyban egészséges arányban a családjához bizony gyakran csak az esti órákban hazajutó feleség és anya érzelmi és értelmi világa a huszadik század végének szellemi- és életritmusával, magától értetődően, természetesen, mert mint ő mondja — mindent lehet, csak akarni és merni kell! CÉH]
