Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-24 / 9. szám
DARINA CERNOVA. A SZLOVÁKIÁI NŰSZŰVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK VEZETŐ TITKÁRA SZILÁRD ALAPOKON Az a fejlődés, amelyet asszonyaink eddig elértek, szorosan kapcsolódik 1949 Februárjához. A Februári Győzelem nyitotta meg azt az utat, amelyen eljutottunk a nőkérdés következetes marxista-leninista megoldásának lehetőségéhez. Vitathatatlan tény, hogy ettől kezdve Csehszlovákia Kommunista Pártja megteremtette a nők teljes felszabadulásának feltételeit. Szlovákia iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása, az iskoláskor előtti gyermekgondozási létesítmények kiépítése, a szolgáltatások fejlesztése, a kereskedelmi hálózat megteremtése, az asszonyok és leányok szakképzettségének széleskörű lehetőségei — mindez a nőket is mint alkotókat vonta be a társadalmi javak termelésének folyamatába, ami egyúttal saját átalakulásuk folyamatát is megindította. Míg korábban ennek a feladatnak a mennyiségi mutatója állt előtérben, addig ma már, főleg a XIV. pártkongresszus után, a nők tényleges egyenjogúságának minőségi oldaláról beszéltünk elsősorban. Tulajdonképpen ez volt a lényege a haladás útjára lépett nők 1948 Februárjában vívott politikai harcának is. Akkor, amikor a szocialista Csehszlovákiáért, a munkásosztály végső győzelméért folyt a küzdelem, a nők a férfiakkal vállvetve harcoltak. A haladó szellemű nőket ekkor a saját politikai és osztályöntudatuk szólította harcba, sokat közülük viszont élettapasztalataik késztették arra, hogy részt vegyenek ebben a küzdelemben. Szlovákiában egy évvel azután, hogy az 1946-os választásokban a kapitalizmus felé orientálódó Demokrata Párt győzött, a nők többsége — akik a választások idején még hittek ebben a pártban — a választások után mindinkább elfordult a demokratáktól. A Demokrata Párt politikája ugyanis egészen konkrét vonatkozásokban érintette a nőket. A megbízotti hivatalok, amelyeket ennek a pártnak a vezető emberei igazgattak, destruktív politikát folytatva, megzavarták az élet normális menetét, a közellátást, és megnehezítették az életkörülményeket. Például az akkori Élelmezés- és Mezőgazdaságügyi Minisztérium, amelynek élén a Demokrata Párt egyik ismert vezére állt, szándékosan akadályozta a piac ellátását gyümölccsel, zöldséggel és olyan élelmiszerekkel, amelyek a gyermekek egészséges fejlődésének szempontjából feltétlenül szükségesek. Már ez a jelenség is ahhoz vezetett, hogy az asszonyok, akik magukon viselik a háztartás, a gyermeknevelés és egyáltalán a család gondját, semmiképpen sem érthettek egyet ilyen politikával s nem is támogathattak ilyen vezetőket. 1947 őszén, amikor az ellátást különösen megnehezítette az aszályos nyár és a nehézségeket a Demokrata Párt ki akarta használni saját népellenes politikája érdekében, a nők már aktivizálódni kezdtek. Csehszlovákia Kommunista Pártja és harci osztaga, Szlovákia Kommunista Pártja, a nagygyűléseken és a pártsajtó hasábjain lerántották a leplet a Demokrata Párt népellenes politikájáról. A társadalmi szervezetek haladó szellemű tagjai élőszóval és a lapjaikban megjelenő cikkeikben igazságuk lelkes tudatában magyarázták a CSKP politikáját és a pártnak a munkásosztály teljes győzelméhez vezető útját. Ebbe a politikai küzdelembe napról napra egyre több nő kapcsolódott be. A szlovákiai asszonyok jelentős része tulajdonképpen azt a harcot folytatta, amelyet fegyverrel a kezében annak idején a Szlovák Nemzeti Felkelésben kezdett meg. A partizánnők az 1947—48-as válságos években tovább harcoltak, ezúttal a szó fegyverével győzve meg azokat, akik még nem értették a helyzetet, s így egyre több nőt nyertek meg a politikai küzdelemnek. A kommunista nők, akárcsak férfi bajtársaik, nem sajnáltak semmilyen fáradságot, s ha szükséges volt, akár naponta föláldozták az estéiket is, hogy a politikai helyzetről a pártonkívülieket is fölvilágosítsák. A nőknek akkor is megvolt a saját szervezetük. És éppen a nőszövetség volt az, amely ebben az időszakban hozzájárult a Demokrata Pórt mesterkedéseinek a leleplezéséhez és sikerült megnyernie az asszonyokat a CSKP politikájának támogatására. Ilyenformán nálunk a gyakorlatban is megvalósult Vlagyimir lljics Lenin elve, miszerint a forradalom sikere attól függ, milyen mértékben vesznek benne részt a nők. A februári napokban a haladó szellemű nők helytálltak. Jelentős szerepet játszottak Bratislavában is, ahol több száz nő a régi Városháza előtt tüntetéssel követelte a Demokrata Párt vezetőinek lemondását. Amikor ez néhány óra múlva megtörtént, a nők lelkes örömmel fogadták a bejelentést, hogy Bratislava városi tanácsának élére a CSKP tagjai kerültek. A partizánnők ezekben a napokban harci felkészültségben voltak. Közülük, s velük együtt az üzemekben dolgozó nők közül is sokan beléptek a népi milícia kötelékébe. A szlovákiai nők, mint ezer és ezer társnőjük Csehszlovákiában, nem zárkóztak el és nem álltak félre népünk történelmének e sorsdöntő napjaiban. A Nemzeti Front csaknem valamennyi akciós bizottságában képviselve voltak, és konkrét tettekkel, aktív politikai munkával, jelentős mértékben támogatták Csehszlovákia Kommunista Pártját a szocialista országépítésért folytatott harcban. A Szlovákiai Nőszövetség büszkén vallja magát harcos, forradalmi elődje, a Szlovák Nőszövetség hagyományai folytatójának.
