Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-24 / 9. szám

EGY GYÁR

Prágában kezdődött.. .

1948 februárjában az egész világ közvéleménye felfigyelt a csehszlovákiai eseményekre. A rádió híradásaiban egyre gyakrabban szerepelt Prága neve. De mi is történt Prágában?

Nyílt színen és a színfalak mögött a burzsoázia, a nyugati imperialisták ügynökei összeesküvést szőttek a fiatal demokratikus állam ellen. A hazai reakció és külföldi szövetségesei meg akarták szakítani a Szovjetunióval a kapcsolatot. Működésbe léptek a nemzeti szocialisták, a szlovák fasiszták, kitört a harc a szociáldemokrata párt jobb- és balszárnya között. A politikai síkon vívott harcból nem hiányoztak a szokásos burzsoá eszközök, a lazítás, a „pokolgép", a gyilkossági kísérletek sem.

Február 25-én pontosan déli tizenkét órakor megszólaltak a gyári szirénák, sípoltak a mozdonyok, és az élet hirtelen megdermedt. Elnémultak a gépek a

gyárakban és a bányákban, megszűnt a munka a hivatalokban, megálltak a vonotok, villamosok, sőt az autók is. Még a járókelők sem mozdultak. Két és félmillió dolgozó ezzel a rövid egyórás sztrájkkal küldte figyelmeztetését: — Teljesíteni kell az üzemi tanácsok kongresszusának követeléseit! A dolgozók összegyűltek az üzemi csarnokokban, az üléstermekben, vagy a szabad ég alatt, hogy meghallgassák küldöttjeik beszámolóját a vasárnapi kongresszusról és a Szakszervezetek Központi Tanácsa főtitkára, Antonín Zápotocky rádióbeszédét. Szavait kimondhatatlan lelkesedéssel fogadták a dolgozók milliói:

„Bocsássátok a nép rendelkezésére ezekben a sorsdöntő órákban minden erőtöket! Legyen minden üzem a becsületes munka nagy műhelye, de egyben az összefogás és a szocializmus védőbástyája is. Munkások, bennetek az erő, a nép reménye, a kezetekben a jövő!"

Ezrek a gyár udvarán .. .

A rybárpolei gyapotfonógyár is egyike