Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-10 / 7. szám

tok, Hogy próbálkozzam a Zenemű­vészeti Főiskolán. Először nem sike­rült, eltanácsoltak. Bosszúsan újra próbálkoztam. Másodszor úgy ment minden, mint' a karikacsapás és azóta az öt esztendőre kiszabott tananyagot, két évre sűrítve végez­tem el. Most már az Operaház ösz­töndíjas magónénekesnője vagyok. Operaszerepem még alig volt. Megemlíteném a Carment, meg két Wagner operát. Nem tagadom, nehéz küzdelem, önsanyargatás idáig eljutni. De megérte. Nekem o mindennapos éneklés annyi, mint másnak a falat kenyér. Egyszerűen életszükséglet. Népdal, operaária — mindegy. Ha nem énekelhetnék, olyannak érez­­ném magam, mint akinek kezét­­lábát összekötötték. Mindenkinek csak ezt ta Tácsolhatom : énekeljen. A maga és barátai, rokonai örömé­re. A torok a legolcsóbb és a leg­szebb hangszer. Hogy is mondja Kodály? „Aki korán rákap a jóra, a szépre, azon később nem fog a rossz ..." A szép muzsika megszelí­dít, humanistává tesz, aki megtanul­ja az emberi tudás, a tehetség tisz­teletét. A muzsikában már megvaló­sult a nemzetközi békés együttmű­ködés. A zenész együtt tud működni egy határokon kívüli komponistával, még olyannal is, oki esetleg évszáza­dok óta örök álmát alussza. A mű­vész országhatárokon túl közönsé­gével is tarthat kapcsolatot, hiszen a rádió és a tévé világgá röpíti hangját. Az egyik pécsi kórusfeszti­válon például egy spanyol, német, csehszlovák és egy szovjet kórus működött együtt egy japán karmes­terrel. Nekem örökre szóló tanul­ság: a dal is elegendő, ha az em­ber tele van a szép utáni vágyako­zással, jószándékkal és emberség­gel. Irta és fényképezte: SZŰTS ISTVÁN EGY ASSZONY a forradalmi Kubában Vilma Espin, a Kubai Nőszö­vetség elnöke, aki 1964 óta a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség alelnöke is, a forra­dalmi Kuba asszonyainak leg­szebb jellemvonásait testesíti meg. 1930-ban született Oriente tartományban, mint jómódú család gyermeke, és élvezte mindazokat a kiváltságokat, amelyeket a forradalom előtti Kuba ennek a rétegnek biztosí­tott: az egyik legjobb iskolába járt, egyetemet végzett, ve­gyészmérnök lett. Ez a szakma akkor a férfiak kizárólagos pri­vilégiuma volt. Vilma Espin az egyik első kubai nő, aki az ipari vegyészet problémáival foglal­kozott. Az egyetem negyedik évfo­lyamára járt, amikor 1952. már­cius 10-én Batista katonai államcsínyt hajtott végre Kubá­ban. A fiatal lány azok között volt, akik részt vettek a tilta­kozó tüntetéseken és gyűlése­ken, terjesztették a politikai irodalmat. Santiago de Cubában akkori­ban tette meg első lépéseit a forradalom mezején Frank Pais, aki később az egyik legnagyobb kubai politikus lett. ö szervezte meg a Nemzeti Forradalmi Ak­ció szervezetét, amely azután beleolvadt a Július 26. Mozga­lomba. Vilma sokat és eredmé­nyesen dolgozott ebben a szer­vezetben. 1954-ben megkapta mérnöki diplomáját, Bostonba ment és aspiráns lett a Massachusetti Műszaki Egyetemen. Mexikón keresztül tért haza Kubába, és találkozott Fidel Castróval, aki a Moncada laktanya ellen inté­zett roham után ott élt számű­zetésben, és fontos utasításokat kapott tőle a Július 26. Mozga­lom vidéki vezetői számára. Ettől fogva Vilma Espin minden idejét a forradalmi harcnak szentelte. Frank Pais. vezetése alatt dolgozott, aki általános felkelést készített elő Santiago de Cubában a Granma hajóról 1956-ban partra szállók támogatására. Vilma azt a fel­adatot kapta, hogy elsősegély­­nyújtó brigádokat szervezzen. November 30-a, a felkelés napja után Vilma otthona való­ságos forradalmi főhadiszállás. December 30-án Batista öt ifjút kivégeztetett. Három pap múlva hatalmas tiltakozó tünte­tés zajlott le. Vilma szenvedé­lyes hangú beszédet mondott a fegyveresek előtt, akik megpró­bálták akadályozni a nők ak­cióját. Ezt követően Vilmánál házkutatást tartottak. Szeren­csére senkit sem találtak nála, mert az illegális harcosok meg­tették a szükséges óvintézkedé­seket. Fidel először 1957 februárjá­ban találkozott az illegális har­cosok vezetőivel, miután a Granmáról partra szállt. Ekkor Vilma is illegalitásban volt. Be­választották a Júliusi 26. Mozga­lom országos vezetőségébe, nem sokkal Frank Pais halála előtt pedig kinevezték Oriente tarto­mányba a Mozgalom összekö­tőjének. Ezt a tisztséget töltötte be 1958-ig, amikor a körülmé­nyek arra késztették, hogy a partizánokhoz menjen. A had­műveletek befejezéséig a máso­dik front soraiban küzdött, amelyet Frank Paisról neveztek el. A front parancsnoka Raul Castro volt. 1959 októberében Santiágóba, Chile fővárosába, összehívták a latin-amerikai nők kongresszu­sát. Vilmára bízták a kubai szervező bizottság irányítását, majd ő vezette a több mint hat­van főből álló kubai nőküldött­séget. Ezzel rakták le a kubai forradalmár nők későbbi egysé­ges szervezetének az alapjait. A Kubai Nőszövetség 1960. augusztus 23-án alakult meg. Vilmát a szövetség elnökévé vá­lasztották. A Nőszövetség a forradalom egyik nagy tartalékcsapata lett. A kubai nők ezreinek segített, hogy növeljék kulturális szín­vonalukat s kijárják a politikai harc iskoláját. Vilmát nemcsak a szép, régi villában, valamelyik gazdag család egykori lakhelyén, a Nő­szövetség mai székházában le­het megtalálni, ö vezeti az 1971-ben alapított Gyermek­­védelmi Intézetet, irányítja az Élelmiszeripari Minisztérium műszaki fejlesztési igazgatósá­gát. Vilma Espin a Kubai Kom­munista Párt megalapítása óta tagja a Központi Bizottságnak, tagja a Béke-világtanácsnak. Ott van a parasztasszonyok között aratáskor, egyetemi hall­gatók között, vitákon, munká­sok között, mindenütt, ahol az új Kuba forradalmi élete pe­zseg. Sokat dolgozik a nemzetközi demokratikus nőmozgalomban. 1960-ban Varsóban először vett részt a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség Tanácsának munkájában, a Kubai Nőszövet­ség képviseletében, amely akkor lett az NDN tagja. Vilma vezette a kubai nők küldöttségét, az 1963-as moszk­vai, az 1969-es helsinki világ­­kongresszuson és 1970-ben a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban. Vilma férje, Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt KB másodtitkára, miniszterelnök­­helyettes, a forradalmi- fegyve­res erők minisztere. Négy gyer­mekük van, három lány és egy fiú. A fáradhatatlan, sokoldalú Vilma igen tevékenyen részt vesz mind az alkotómunkában, mind az ország védelmében, állandó kapcsolatot tart Latin- Amerika és más földrészek asz­­szonyaival. MARGARET RANDOLL

Next

/
Oldalképek
Tartalom