Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-10 / 7. szám
LEVELEK MUNKASASSZONY A faluban csak így hívják: Mariska néni. Kotvács Bertalanná egyike o harcos múltú, Gemerská Hórka-l (Gömörhorka) munkásasszonyoknok. Mindig vígkedélyű, nyíltszívű, becsületes ember, jó munkatárs, aki szívesen segít másokon, ezért szívesen keresik fel egy-két jótanácsért. — Ha Mariska néni nincs közöttünk, egyhangúbb az élet, de ha itt dolgozik mellettünk, csupa derű és vidámság van körülöttünk, még o munka is jobban megy. A kötelesség teljesítésében mindig az első, s nem akármilyen munkát ad ki a kezéből. így vélekednek róla a cellulóz üzemben a munkásnök. A munkásmozgalommal egészen zsenge gyermekkorában ismerkedett meg. Abban az időben kemény harc folyt a munkások és a gyárat birtokló részvénytársaságok között, ű akkor még nem dolgozott az üzemben, de a munkásgyűlések szervezéséből, a röplapok és a plokátok széjjelhordásából, a kommunista sajtó terjesztéséből ő Is kivette a részét. Molnár Józsefnéval, özv. Ligárt Lászlónéval és Kerepesi Lászlóval gyakran álltak őrt, amíg odabenn gyűléseztek. — Nehéz idők voltak azok és mégis jó rájuk visszaemlékezni — mondogatja Mariska néni —, mert minél nagyobb volt az elnyomás, a mi falunkban annál edzettebb lett a pártszervezet. Abban az időben tagja volt az Ifjúmunkás mozgalomnak. Erről egy megható emléket őriz: — A spanyol polgárháborúban sok önkéntes harcolt a ml falunkból és a környező községekből. A Madridért harcoló internacionalisták Roíóava-i (Rozsnyó) csoportjának vörös posztóra hímeztünk néhány üdvözlő sort. Csak a felszabadulás után tudtuk meg, hogy ezt a zászlót nem sikerült eljuttatni nekik. Azt hittük, hogy elkallódott, de egy emlékkiállításon felismertük. Sajnos, azóta sem tudjuk, ml lett a sorsa. A férje gépkocsivezető az üzemben. Két nagylányuk már férjhez ment, a fiúk közül a kisebbik még tonul. Mariska néni nemcsak az üzemben és a családban tesz eleget kötelességének, hanem példás kommunistaként részt vesz a politikai és tömegszervezeti munkában is. Jó munkájáért a Vörös Szakszervezetek fennállásának 50. évfordulója alkalmából megkapta a „Vállalat kiváló dolgozója" címet. Megérdemelt jutalom.- DÁN -Harcosra emlékeztek A Szlovákiai Nőszövetség Uhrovce-i helyi szervezete a közelmúltban emlékestet rendezett Marina Turková elvtársnő, a CSKP érdemes tagja halálának 25. évfordulója alkalmából. Turková elvtársnő 1911-ben született Uhrovcén. Munkáscsalád gyermeke volt, az iskola elvégzése után belépett a Proletár Testnevelési Szövetségbe. 1933-ban a CSKP tagja lett. Mint a dolgozó nép jogainak fiatal, lelkes harcosát a CSKP vezetősége Moszkvába küldte a Nemzetközi Lenin-iskolába. Két kisfia gondozását azalatt a férje vállalta. Szorgalmasan tanult, az iskola elvégzése után idehaza bekapcsolódott az illegális pártmunkába, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésébe, melynek harcaiban aktivan részt vett. A felszabadulás után számos tisztséget viselt, az SZLKP Trencin-i Területi Bizottsága titkárának helyettese és az Ideiglenes Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője volt. Marina Turková elvtársnő 1947-ben kötelessége teljesítése közben tragikusan elhunyt. Hősi harca és egész élete példaképül szolgál számunkra. Mária Diková, Uhrovce A párthatározatok nyomán A Vefky Krtil-i (Nagykürtös) járásban a földterület egynegyede savanyú, az Ipoly menti földek, rétek pedig izikesek. Ezért a járásban nagy gondot és anyagi befektetést fordítanak a talajjavításra. Az Ipoly folyó szabályozásával sok eddig kihasználatlan területet tesznek termékennyé. Ezzel párhuzamosan végzik a szőlő- és gyümölcstelepitést is. Erre a célra az utolsó két év alatt csaknem 28 millió koronát használtak fel. Az ötéves terv végére 400 hektárral emelik majd a szőlőtermesztést s a gyümölcstermesztést ugyancsak 917 hektárral bővítik. Deák Teréz, Sahy (Ipolyság) A sikerek köteleznek A Dunajská Streda-i (Dunasjerdaheiy) Fogyasztási Szövetkezet keretében működő nőszervezet nemrég értékelte az elmúlt év eredményeit. A sok sikeres akció közül megemlítek két követésre méltó példát, amely egyúttal a szépen illusztrált faliújság legutóbbi témája is. Az eredményes véradási akció, amelyben 23 tag vett részt, jó hírnevet szerzett a szervezetnek. A másik a cakanovcei (Csákány) gyermekotthon látogatása és megajándékozása. Elhatározták, hogy védnökséget vállalnak az említett intézet felett, ahol hetvenöt 3—5 év közötti árva és elhagyott gyermek lelt otthonra. Az elmúlt esztendő felejthetetlen élményei közé tartozik a Szovjetunió 50. évfordulója alkalmából rendezett prágai kiállítás megtekintése. A sikeres sütő-főző tanfolyam és más akció megszervezése további jó munkára kötelezi az asszonyokat. Jászai Zsuzsa, Dunajská Streda (Dunaszerdahely) i Az elsők között Drienovcén (Somodi) a szocialista kötelezettségvállalások értékelésénél a ledolgozott brigádórák száma és értéke szerint az első helyezést a nőszervezet, a másodikat a helyi Vöröskereszt tagjai érték el. A helyi nőszervezet Margita Dedinská vezetésével 1050 brigádórát, a Vöröskereszt tagjai pedig lolana Krlvdová vezetésével 950 brigádórát dolgoztak le. Az ő munkájukat és szervezőképességüket dicséri az új kultúrház körüli térség parkosítása, a fürdőt körülvevő zöld sávok létesítése, díszfák kiültetése, valamint az utak és járdák karbantartásánál végzett brigádmunka Is. A nőszervezet tagjai ez évben a taglétszám bővítésére fektetnek nagy hangsúlyt, továbbra is bekapcsolódnak a Szolidaritási Alap akcióba. Szervezetünk 1600 koronát gyűjtött össze a hős vietnami nép megsegítésére. A Vöröskereszt tagjai a legutóbbi véradásra 35 ingyenes véradót szerveztek be, akiket meg is vendégeltek. Farkas Rózsa, Háj „AZ EMBEREK A homok lezúdul Nyár volt; szép, meleg, napsütéses júliusvégi idő. Nemecsek Anna az udvaron előkészítette a gumikerekű kis kocsit, ráhelyezett egy kádat, közben a hétéves Lajoskát szólította, aki még a házban időzött. Együtt indultak a falun túlra homokért. „Többször fordulunk kisfiam, mert sok homok kell majd a ház javításához. Az sem baj, ha felmarad, legalább lesz hol játszani majd a két kicsinek. Lapáttal ásta ki és hányta fel a gödör szélére a homokot, kisfia meg a kódba rakta. Szerencse, hogy a gyermek távolabb állt a parton, így nem sodorta magával a hirtelen alázúduló homok. Amikor a kisfiú a rémületből magához tért, édesanyját kereste, de sehol nem találta. A homok maga alá temette. Kétségbeesve rohant a közelben dolgozó emberekhez, akik azonnal segítségükre siettek. A fiatal nőt gerinctöréssel szállították kórházba; Bratislavában operálták meg. öt hónapot töltött a kórházi ágyon, a gondos orvosi kezelés, a gyógyszerek segítettek, de teljesen meggyógyítani nem tudták. Deréktól lefelé béna maradt. A kórházi ágyon sokszor elgondolkodott afelől, mi lesz velük, ha hazakerül Hogyan neveli majd fel apa nélkül négy apró gyerekét. Bárhogy is legyen, a gyerekeket sehová, senkinek nem adja odal Ott kell maradniuk mellette, hogy legyen kiért élnie. A nagymama könnyezik „Ne sírjék édesanyámI — Ho szegényebbek vagyunk is, mint mások, nem éhezünk, ezután pedig, hogy a járadékot megemelték, több jut majd o legszükségesebbek beszerzésére." — Még folytatni akarta gondolatmenetét, de anyja könnyes arcát látva elhallgatott. A közel hetvenéves nagymama, aki nélkül ebben a kis házban el sem lehetne képzelni az életet, lehajtotta a fejét. Nem azért sírt, mert sokallja vagy unja már a munkát; ellenkezőleg, szívesen teszi, amit tesz. Fáradhatatlanul utazik mindennap egyik otthonából a másikba. A szomszédos faluban ellátja a férjét, azután felül az autóbuszra, visszajön a lányához, az unokákhoz, mert sok a mosni, vasalni való, meleg ételre van szükségük a gyerekeknek. Valakinek sok rosszat tartogat az élet akkor is, ha nem érdemli meg. Amikor tizenhárom évvel ezelőtt, tizenkilenc éves korában férjhezment, nagyon örült az életnek, az új szobabútornak, a szőnyegeknek, a gramofonos rádiónak és a televíziónak. Hamar megszokott az új környezetben, a 2iar nad Hronom-i lakóházban. Szerette a férjét, azt sem bánta, hogy öt év alatt öt gyermekük született. Hózaséletük akkor kezdett elromlani, amikor megbetegedett és ágynak esett. Férje nem nézte jó szemmel, hogy gyakran fekszik, ahelyett, hogy a dolgát végezné. Másutt keresett vigaszt, nem törődött a gyerekeivel, beteg feleségével. Amikor az asszony epeműtét után visszajött a kórházból, a férje elkergette. „Nem élek együtt varrott asszonnyal" — jelentette ki ridegen. Egy hétig az ismerősöknél húzta meg magát, aztán semmi nélkül, a gyerekekkel együtt visszajött a falujába. A legidősebb gyerek, Anikó, akkor ötéves volt, a legkisebb, Pistike, héthónapos. Ez 1966-ban történt, de a válást csak a baleset után három évre, tavaly mondták ki. Az apa a hatévi különélés alatt keveset gondolt gyerekeire, csak néha kaptak tőle valami pénzt. A gyerekek nem ismerik apjukat, nem tudják, hogy néz ki. Szűkösen éltek. Az asszony néhány év alatt egypár régi bútort vásárolt, azzal rendezték be szerény otthonukat, de a lakásból ma is hiányzik a rádió és a televízió, ami a járásképtelen nőt összeköthetné a világgal. A bíróság a férjet havi kllencszáz korona gyermektartási díj megfizetésére kötelezte, de tavaly októbertől ez év januárjáig csak 1691 koronát küldött a gyerekeknek. összefogás „Az emberek jók, nem hagynak magunkra. A helyi nemzeti bizottságról gyakran eljön Száraz Lászlóné, megkérdezi, hogy vagyunk, intézkedik, ha szükséges. A tanítónők is meglátogatnak, még a szomszéd falúból is. Elmondják, hogyan tanulnak és viselkednek
