Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
ŐRSÉGVÁLTÁS Az üzemi őr szobájára éjszakai csend borul. Ilyenkor a telefonok is hallgatnak, csak a távoli gépek ide szűrődő monoton zakatolása érzékelteti, hogy ott benn, a nappali fényt árasztó neonok között termelő munka folyik. Ambruzs Gizella üzemi őr sok éve itt virrasztja át az éjszakákat. Egy ilyen műszak alatt sok minden eszébe jut az embernek. Rendszerint itt gondolja át, mit, hogyan tesz az elkövetkező napon a munkahelyén vagy otthon. Otthon, ahol most mindenki mélyen alszik, de amikor reggel két teli táskával hazamegy, már senkit sem talál a lakásban .., Az éjszakai műszak lassan véget ér. A szolgálati könyvbe bekerül a bejegyzés: „Az éjjel semmi rendellenesség nem történt." A gyárkapuból még egyszer visszanéz, aztán elindultunk a falu felé vezető úton. — Aki a felszabadulás előtt nem járt Gemerská Horkan (Gömörhorka), az el sem hinné, milyen nehéz volt Itt az élet — kezdte a beszélgetést Ambruzs elvtársnő. — De minél nagyobb volt az elnyomás, annál inkább megerősödött az ellenállás. Nálunk a párt sohasem vonult igazán illegalitásba. Ott élt az emberek gondolkodásában, tetteiben, segített a létért vívott küzdelmükben, szervezett, egyesített, mozgósított, bátorított és ellenállásra buzdított. Én is ilyen családi környezetben nőttem fel. Apóm kommunista volt és engem is kommunistának nevelt. 0 is a cellulózgyárban dolgozott, de az 1936-os sztrájk után elbocsájtották. Szeretem ezt az üzemet. Nemcsak azért, mert ez jelen tette elődeimnek is a megélhetést, hanem a forradalmi múltjáért Is. Olyan proletárok éltek és dolgoztak itt, akiknek a nevét mindig tisztelettel ejtem ki. A férjem is mindig ebben a gyárban dolgozott, mester az egyik részlegen. Fiatal kora óta kommunista, és csak természetes, hogy gyermekeinket is így neveljük. Ambruzsné a Szlovákiai Nőszövetség Központi bizottságának és járási bizottságának tagja. — Nem túlságosan megterhelő egyszerre dolgozó nőnek, családanyának, kommunistának és funkcionáriusnak lenni? — Ha a családban minden rendben van, okkor többet adhat az ember a társadalomnak Is. Nálunk mindenki jól beosztja az idejét. Ambruzsék családi háza négy éve épült és mindenki megtalálja benne a maga kényelmes helyét. A verandán kifüggesztett díszoklevelek sora. A bekeretezett okmányok a férj és a feleség jó munkáját dicsérik. Amikor megkérdeztük Ambruzsnétól, melyik volt számára az év legszebb napja, ezt válaszolta: — Egyszerű emberek vagyunk, nincsenek nagy igényeink, kívánságaink. Egy jó osztályzat a fiamnál vagy egy jó hír a lányom munkahelyéről, mindig örömet jelent nekem, és Ilyen nap sok volt az esztendőben. gál — ÉRTÜNK Három óra. A hajnali csendbe élesen hasit a vekker hangja. Péntek Piroska megszokott mozdulattal hallgattatja el a lármázó órát. ű a legkorábbon kelő a családban, de talán a faluban, Králikon (Királyiban) is. Néhány perc múlva kitárul a kerti kis kapu és távolodó alakját elnyeli a sötétség. A szövetkezet istállójában fél négykor mór teljes ütemben folyik a munka. Az etetők az almozást és takarmányozást végzik, a fejőnők a fejőshez készülődnek. — Fárasztó a korán kelés? — kérdeztem Pénteknétől. — Nem. Mindig szerettem a hajnali TESZIK friss levegőn járni. Aztán meg mindent meg lehet szokni. Én már tolón akkor Is felébrednék, ho más munkát végeznék. Aztán meg ez a munkabeosztás jól megfelel nekem. Nagy családom van és még akkor is sok a tennivaló, ha mindenki magára vállal valamit. Ezt nem panaszképpen mondom, mert erre nincs okom. Felnőtt gyerekeim vannak, a legidősebb már nős, nálunk laknak, autószerelő, ő is itt dolgozik a szövetkezetben. A legfiatalabb, a gimnazista lányom, ő is sokat segít már a ház körül. A férjem sem húzza ki magát a házi munka alól. (gy aztán elég időm von a tévénézésre, olvasásra is. Az utóbbi időben kötögetek. Nem kézzel, azért annyi időm nincs, hogy hetekig elüljek egy munka mellett. Vettünk egy kötőgépet. Egy rózsaszín nadrágkosztümöt a menyemnek kötöttem, egy zöld együttest a kislányomnak, szvettert a nagymamáknak, pulóvert a fiamnak ... magamnak meg majd akkor kötök, ho a Nö-ben egy nagyon szép modellt találok ... A NAP AJÁNDÉKA Évszázadok hagyták ránk örökül az emberiség legfőbb táplálékának, a kenyérnek tiszteletét. A földműves ma Is olyan áhítattal várja az éltető tavaszi záport, nézi a sarjadó vetést és az érő kalászokat, mint amilyen áhítattal gyönyörködik az anya újszülött gyermekében. Az ember születését idézi a kenyér születése: hosszú hónapok telnek el, amíg az elvetett magból megszületik a tengernyi gond, verejték, várakozás és öröm gyümölcse, s a sütőkemence izzó torkából, mint egy óriási anyaölből, előjön a frissen sült, illatos kenyér, hogy végigkísérje hétköznapjainkat, s hogy most is ott legyen, ünnepre terített karácsonyi asztalunkon. A kenyér (panis) Pán ókori görög istentől kapta nevét. Már a legrégibb Időkben ismerték és kultikus tisztelettel övezték. Athénben Dionysost tartották a kenyér feltalálójának, az aztékok és mayák pedig a Nap ajándékát látták benne. A gabonaszemeket kezdetben kövek közt törték, és vízzel föleresztve megfőzték. Később mind több lisztet kevertek hozzá, s a tésztát napon szárították, vagy forró köveken sütötték meg. A fejlődés magasabb fokán már mozsarakban törték és kézimalmokban őrölték lisztté о magvakat. A görögök az egyiptomiaktól tanulták a kenyérsütést, a rómaiak pedig időszámításunk előtt 170 évvel építették az első sütőkemencét. Ezeknek korszerű utódait láttuk a Tekovské Luzany-i (Nagysalló) péküzem sütőtermébe lépve. Eres-Inas asszonykezek helyett a dagasztás nehéz munkáját fáradhatatlan acélkarok végzik. Azt a munkát, amely csak láncszem az üzem mindennapjának örökös láncolatában, a llsztszitálástói a forró kenyér kivételéig, nap mint nap, számtalanszor megismétlődő munkálatok körforgásában. Hatezer kiló kenyér sül itt naponta és vagy tízezer darab péksütemény. Huszonnégy község várja hajnalonként a kenyérszállító autók megérkezését. Pablo Neruda verssorai Jutnak eszembe: „Harangok kondulnak a magasban, a vásznak megszövettek, s az ablakokban megszületett a világosság." Most december van, az ablakokon túl még nem dereng a fény, s mielőtt a harangok elkongatnák a hajnali négyet, a frissen sült kenyér már útban van, hogy huszonnégy község otthonainak reggelébe elvigye a nagysalló! pékség melegét. A szeretet és béke ünnepén, ünnepre terített asztalunk mellett, mondjunk köszönetét Hencz Károlynak, az üzem vezetőjének, 84 alkalmazottjának és az ország minden kenyérsütőjének, akikre talán most is munkájuk mellett köszönt az ünnep és talán éppen most sütik ünnep utáni, első hétköznapunk kenyerét. — miko — Benyus Sándor és Mária Rumanková munkája a legnehezebbek közé tartozik. Ök végzik a kenyér bevetését a sütőkemencébe.
