Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-29 / 5. szám
5 2 e A hólepte tájon fekete sávként húzódik az országút. Két oldalán gyümölcsfák kopár ágai merednek az ég felé. Az őszi vetést fehér takaró melengeti. Éhes varjak eleséget keresnek a hó alatt. A magasban vadlibák húznak, hangjukat elnyomja egy berregő traktor. Takarmányt visz egy gazdasági udvar felé ... Bodza (Bogya), Brestovec (Szilas), Sokolce (Lakszakállas), Holiare (Gellér), Tőft (Tany), Nová Stráz (örsújfalu)... Csallóköz községeiben az emberek békésen élik mindennapi életüket. Néhány esztendővel ezelőtt, 1965 nyarán, a csallóközi emberek szívét gúzsba szorította az aggódás, kétség, elkeseredés. A Duna balpartjának meggyengült töltése nem bírta medrébe zárni a megduzzadt áradatot, és a éiéovi (Csicsó) gátszakadás következtében a termékeny csallóközi földet tengerré változtatta az ár. Néhány 1965-ös számadat: az árvíz következtében csupán a komárnói járáshoz tartozó községekben 2898 ház dőlt össze, 3600 megrongálódott, lakhatatlanná vált, 14 ezer ember maradt otthon nélkül. Mintegy négyezer gyerek kezdte otthonától távol az új tanévet. Kluéovec (Kulcsod), Ciéov (Csicsó), Kolárovo (Gúta)... A csallóközi falvaknak akkor az egész ország megtanulta a nevét... Ma ezeket az két évtizedes elnöki tisztsége alatt sok színes emlék fűzi a falujához. Jó is, rossz is. Nem volt könnyű a nehéz napokban emberségesen helytállni, a viszszatérés után igazságosan osztani a segélyalapból, kielégíteni a lakosok legkülönfélébb igényeit. — Jól emlékszem a nehéz napokra — kezdi Szűcs László. — Az emberek úgy hagyták el a falut, mintha itt többé már nem lenne folytatása az életnek. Ma örömmel, megelégedéssel mondhatjuk, szebb, gazdagabb lett a falunk, mint azelőtt volt. Míg beszélgettünk, kétszer is megkért az elhök elvtárs, ne felejtsem el az akkor védnökséget vállaló nyitrai járás dolgozóinak segítségét megemlíteni. Az ő áldozatkész munkájuknak is része van abban, hogy néhány hónap alatt minden család otthonra talált. — Hat és fél millió korona állami segítséggel építettük újra a falunkat — folytatja Szűcs László. — Amiben csak lehetett, teljesítettük a lakosok kívánságait. Ha úgy adódott, még a szomszédjukat is megválaszthatták az új telek kimérésénél. Tizenhárom tantermes iskolánk van. Korszerű bevásárlási központunk. Vízvezeték a konyhákban. Járdát építettünk a házak elé, az utakat portalanítottuk. S még egy kisebb parkot is létesítettünk. тЫГ VALAHA CSALLÓKÖZI PÁRHUZAMOK újjáépült községeket járva az a benyomásunk: szebbek lettek, mint valaha voltak. Egyenes utcasorok, új, vagy átépített tágas házakkal, a falu közepén bevásárlási központ, nagyablakos iskola, a házak előtt beton gyalogjáró, portalanított utak. A legtöbb faluban jóformán csak a magasabban épült templom maradt a régi, meg néhány ház, nyirkos falaival mintegy emlékeztetőül: idáig ért a víz akkor. Akkor — már csak így mondják a falubeliek, mintha a naptárukat ehhez a drámai eseményhez igazították volna. Nem éveket emlegetnek, hanem azt mondják: a víz előtt, a víz után ... Szűcs Lászlóval, a hnb elnökével járjuk Sokolce (Lakszakállas) utcáit. Közel Az új, mindenképpen modernebb lakások, kényelmes otthonok kárpótoltak az anyagi veszteségért. özvegy Bajcsi Margit háza is Lakszakállas egyik új utcájában van. A bejáratnál a ház falába ékelt szerény tábla jelzi, hogy a faluban ő kapta meg elsőnek az új házat. Ezt a nyitrai járási építkezési vállalat egyik szocialista munkabrigádja építette föl. Bajcsi néni özvegyasszony, tizenegy gyermeke közül akkor még hatot gondozott, nevelt. Egyedül, hetedmagával nehéz lett volna az újrakezdés ilyen segítség nélkül... A folyosón egy berámázott képmontázs ugyancsak a nyitrai járás dolgozóinak segítőkészségére emlékeztet. A kép közepén nagy betűkkel ez áll: Bajcsi elvKósa Katika szülei és keresztszülei között nehéz napokban született a barátság társnő nincs egyedül... Ezeknek a szavaknak akkor nagy súlyuk volt. Bajcsi néni valóban nem maradt egyedül gondjaiban. Távoli szlovák falvak munkásai jöttek, felajánlásokat tettek, dolgoztak még vasárnapokon is, hogy újra otthont teremtsenek a károsultaknak, özvegy Bajcsiné házát harminc nap alatt építették fel! Margit néni büszkeséggel mutatja új otthonát, de szavaiba egy kis szomorúság is vegyül. — A régi ház a falu másik végén állt — emlékezik vissza. — Vályogfalai voltak, de kitartott volna, míg élek. Huszonnyolc évig laktunk benne, ott született mind a tizenegy gyerekem, ott halt meg a férjem is. Sohasem hittem volna, hogy ennyire fáj megválni attól a háztól. Az ember csak akkor érzi igazán, mit jelent számára a szülői ház, a szülőfalu, amikor azt egyszer már elveszítette. Valahogy így voltunk mi is hatvanötben . .. ... így aztán, ha Bajcsi néni végigmegy a falun, megáll az alvégen és hosszasan nézi a helyet, ahol a régi ház állt. Most egyik fia épít oda szép, nagy sarokházat. Így kárpótol az öröm a bánatért ... < Sí —I О 2 «л V) •0) < CL. l/> z z < z </) ю О cc О 6 ф* о LU Csallóköz 1965 nyarán Egy család meleg otthona voll
