Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-29 / 5. szám
Lakirét — csallóközi tanyavilág. Az árvízkor összesen hetvenkét család élt a tanyán, egy-egy házban sokhelyütt több száz méterre egymástól. Magányos falaikat négy oldalról fújta a szél. Az ár elvonulása után alkalmuk lett volna a tanyaiaknak a faluba költözni, ez kétségkívül előnyösebb lett volna a jövőjüket tekintve. A hnb kérte a károsultakat, hogy a faluban építsék fel új házukat. Akik bejöttek, ma már tudják a központi település előnyét. Például Bagin Sándor, aki akkor öt gyerekével maradt otthon nélkül. Ráadásul a felesége egészségét is megviselte a kemény tanyasi élet, az árvíz. Otthagyta a tanyát. Most már megszoktuk a faluban, talán vissza se mennénk — mondja Bagin Sándor. — Az igaz, hogy három évig azzal áltattuk magunkat: mire kitavaszodik, kint leszünk a tanyán. A földből éltünk, sokáig visszavágytunk. Mert mi is a tanyasi élet? Szép nagy ház, hektáros udvarral, szabadon mozgó állatokkal, csend, nyugalom. De magány, esős időben sártenger és pusztaság is... Akadtak olyanok, akik mégis körmükszakadtáig védték a magukét, és ragaszkodtak a tanyához. Feltakarították a romokat, és mire a hnb észrevette, már félig felhúzták az új ház falait. Egyedül, csak a barátok, rokonok segítségére támaszkodva. Inkább lemondtak az állami támogatásról, amit azok kaphattak, akik a községi szervek által kijelölt helyeken építkeztek. A tanya pedig nem tartozott ezek közé. Farkas Lajos, Varga Péter, Nagy Géza, Nagy Dezső és még sokan mások kint maradtak a tanyán. A lakszakállasi faluépítés példája általános. Bármelyik más községet említhetnénk, hasonló örömök és gondok merültek fel ott is az újjáépítés során. Akárcsak egy család életében. Például Holiaren (Gellér) Rácz Béla otthonában. Az új házban három generáció él: nagyszülők, szülők és a gyerekek. Nem fűződik a nevükhöz semmi különös történet. összedőlt a házuk, állami segítséget kaptak, összefogtak és felépítették az újat. A férfiak húzták a falakat, az asszonyok főztek, segédkeztek. A régi két szobás helyett most kényelmesebb három szobásban laknak. Itt sem hiányzik a fürdőszoba, vízvezeték, ami eddig nem volt. A nehéz újrakezdésben összekovácsolódtak a családok is. Nem volt haragos vagy rosszakaró, irigykedő szomszéd. Rokonok, barátok önzetlenül segítették egymást. Minél előbb a saját otthonukban akartak lenni. A távoliét nehéz napjaiban idegen helyen voltak, messzi városok, falvak lakóinál kaptak menedéket. Sok barátság született. Még ma is megbeszélik a faluban, ha Mélnikből. Prága mellől, vagy egy morva faluból hoz valakinek a postás levelet, üdvözlőlapot. Kosa Katika hatvanöt őszén született. Az édesanyja Udvarnokon (Dvorníky) várta, hogy elvonuljon az ár. Így a keresztmama is udvarnoki lett. És legalább egy évben egyszer, búcsúkor összetalálkozik a két család. A bajban született barátság erősebb az acélnál is. És a bajban ismeri meg az ember, ki az igazi barátja. Sok ház ajtaján kopogtathatnánk, hasonló emlékekről, sorsokról mesélnének mindenütt. Az ár elvonulása után hosszú ideig csak a munkával teli hétköznapokat ismerték. Aztán újra lettek ünnepnapok is. Egy ország összefogásának, közös erőfeszítésének eredménye, hogy alig néhány év alatt helyreállítottak mindent, szebben, mint azelőtt volt. És a jó öreg Duna újra békésen folyik régi medrében. A Duna menti emberek pedig „megbocsátottak“ neki, mert szeretik, mert az életük ki tudja milyen időtlen idők óta egybefonódott már a folyóval. D. MEGYERI ANDREA Lakszakállas egyik utcája napjainkban Özvegy Bajcsi Margit néni egy hónapon belül kényelmes új lakásba költözött hat gyermekével Rácéknál a nagyszülők, szülök és unokák együtt örülnek a tágasabb, korszerűbben berendezett új lakásnak Korszerű iskola épült a lakszakállasi gyerekek számára
