Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-29 / 5. szám
и и г U £ и э ki С >1 t hét". A fiatalember-hozzászólók közül külön meg kell említeni azt a 16 éves fiút, aki háromgyermekes családból származik, rendkívül értelmesen irt, figyelemmel kíséri a népesedésről szóló írásokat, mert így ír 1971. szeptember 18-án kelt levelében: „Mostanában sok szó esik a népszaporulatról. Földünkön mintegy három és fél milliárd ember él, ami a szakértők szerint 2000-re megkétszereződik. Sokan születnek és kevesen halnak meg. Azt tanácsolom, vegyék ezt figyelembe. A sok gyermek megtöri az anyát, az „egyke“ sem tanácsos, szerintem a háromgyermekes család a legideálisabb. S még egy tanács: vigyázzanak, hogy ne váratlanul legyenek kismamák.“ Ez a fiú nemcsak figyeli, de be is kapcsolódik a vitába. Ez már második szereplése, ugyanis az előző ankétban is részt vett. Bizonyára nagyon jó családi életet élhetnek otthon, azonkívül nagyon jó pedagógus taníthatta a polgári nevelést mint tantárgyat az alapiskola 9. osztályában, mert ott tantervi anyag a házasságra és családalapításra nevelés. Az említett levél 1971. szeptember 21-én érkezet és az 1810-es iktatószámot kapta. A 60. levélben, mely október 8-án érkezett, az előbb említett fiú édesapja szólt a témához. Csak az adatokból összehasonlítás útján tudtuk meg, hogy egy családból ketten is elküldték véleményüket függetlenül egymástól, egymásra nem hivatkozva. Ezek szerint aktívan 143 személy kapcsolódott be az ankétba, passzívan, olyan értelemben, hogy nem írtak róla, de beszéltek, megvitatták „az élet legfontosabb kérdését“, ezrek kapcsolódtak be, mert még a munkahelyre is elvitték a Nö-t és ott egymás közt is megvitatták F. Ibolya viselkedését. „Egy bizakodó fiatalember“ három oldalas hosszú írásban fejti ki pozitív nézeteit, javaslatait a családtervezést illetően. „Ha a szülők két gyermeket nevelnek fel, akkor csak maguk helyett állítanak utódokat. Az ország, s egyáltalán a nemzetek minimális szaporodása akkor áll be, ha minden családban legalább 3 gyermek lesz. Annak tudatában kell lennie minden fiatalnak, hogy ilyen irányú kötelességei is vannak.“ A fiatalok és idősek egyaránt őszintén leírták véleményüket, nézeteiket azzal a kikötéssel, hogy nevüket a szerkesztőség ne közölje. Nagyobbrészt a többgyermekes (7—12 gyermekes) családanyák, vagy ilyen családból származó fiatal édesanyák fogtak tollat, hogy megírják véleményüket, tapasztalataikat, feltárják gondjaikat, de megmutassák, szavakkal fejezzék ki boldogságukat, mert bár anyagi gondjaik vannak, de boldogok a nagy családok tagjai. Különösen sokszor szerepel és hálás szavakkal elismerően írnak az állam nyújtotta anyagi segítségről az idősebb korosztályhoz tartozó édesanyák, akik ma már nagymamák. Külön kiemelték a családi pótlékot, a fizetett és meghosszabbított szülési szabadságot, a gyermeknevelési pótlékot, a bölcsődéket, óvodákat, ök — mondják — mindezek nélkül neveltek fel több gyermeket, akik ma tisztelettudó, becsületes állampolgárok. Ezek az édesanyák nem értik a mai fiatalokat. Mit akarnak ezek a fiatalok? „Nagyon sokat lehetne írni, de felesleges, mert a mai fiatalok ezt úgysem értik meg.“ „Nem vagyunk nagy igényűek, és gyermekeinket is szerénységre neveljük.“ „Ügy látom, mi édesanyák sok érdekes nézetet fejtünk ki egymásnak.“ „Ügy érzem, ma szégyen az, hogy csak egy gyerek nevelése telik ki a szülők erejéből.“ „Ügy hiszem ma már minden fiatalnak fel kellene lennie készülve arra, hogy ha házasságot kötnek, ezzel kötelezik magukat minden következményre, ami csak a házasságban adódik.“ „Elismeréssel kell megállapítanom, hogy helyet kap mindenféle hozzászólás.“ „Csak gyermekeket neveltem. Nekem is nehéz gyermekkorom volt, de gyermekeim élete se fenékig tejfel. A gyermeknek fáj, ha nem öltözködhet 6 úgy, mint az „egvkék“. A szülőknek is fáj és még mellette gond is. Legyen inkább kisebb a család, ahol nagyobb lesz a boldogság, bár az egész világon ezt meg lehetne valósítani, hogy ne legyen éhező, nélkülöző, csak boldog gyermek, akkor talán kevesebb öregotthon fog kelleni.“ Egy csokorra való őszinte gondolatot soroltunk fel, melyekből a fiatalok előkészítésének a gondolatát emelném ki, ugyanis ezt tartom az egyik leglényegesebb, legfontosabb feladatnak, a megoldását pedig sürgető időponthoz kötném. A jövőnek nevelünk, a jövőnek ma nevelünk, a jövő ma kezdődik, tehát mától kezdve nevelünk a jövőnek. ...... a legtöbb családban már hiábavaló az asszonyok törekvése, nem igen sikerül a nevelői munkába bevonni a férjet... Ügy gondolom, nekünk édesanyáknak sok a tennivalónk a felnőtt gyermekek nevelésében is. Milyen bölcs az a mondás is: „Amíg kicsi, kis gond, ha megnő nagy gond.“ Hogy ne legyen nyűg a gyermek akkor sem, ha az munkatöbbletet jelent, az eddig egymásnak élő fiataloknak olyanokká kell nevelniük felnövő fiaikat, hogy a feleségüket ne robot-O * ■o Z t ö о UL gépnek, hanem egyenrangú embernek nézzék minden tekintetben és legyenek az asszonyok segítségére a háztartás ezernyi apró teendőiben is. A lányokat pedig olyan sokoldalúan kellene nevelnünk, hogy mindezekre a férjüket is rá tudnák szoktatni. Sajnos ezt sem könyvekből, sem előadásokból megtanulni nem lehet, tehát marad a jó példa, amelyet mi szülők mutatunk mindennapi életünkkel, — néha nagyon rosszul. A gyermek nem arra figyel amit mondunk, hanem amit teszünk.“ — Egy régi olvasójuk — jeligével küldte be hozzászólását ez az édesanya. Komoly gondolatok, segítő szándék rejlik bennük, mert valóban igaz az, hogy a ma gyermekei a holnap felnőttéi lesznek. A fiatalság családalapításra történő előkészítésének gondolatát többen szorgalmazzák, javasolják. Az állam nyújtotta anyagi segítség már megvan az édesanyáknak, akiket érint, már élvezik is. Megalakult a népesedés kérdésével foglalkozó kormánybizottság is, mely 1971. december 15-én tartotta első ülését. A kormánybizottság elnöke dr. Matej Lúéan, a szövetségi kormány alelnöke. A bizottságban az állami szervek, a társadalmi szervezetek képviselői egyaránt helyet kaptak. A bizottság vizsgálja, elemzi és öszszegezi majd a népesedés alakulásának problémáit, a megoldásra tett javaslatokat. A Nő szerkesztősége a „Teher-e a gyermek“ ankét hozzászólásait, a kerekasztal-beszélgetésben elhangzott javaslatokat és a vitazáró értékelést szlovák nyelvre lefordítva szintén eljuttatja a népesedés kérdésével foglalkozó kormánybizottsághoz, azzal a javaslattal, hogy fordítsanak különös figyelmet a nők élet- és munkakörülményei megjavítására, a gyermekintézmények befogadóképességének és színvonalának növelésére (bölcsődék, óvodák, napközi otthonok), a terhességmegelőzéshez és a családtervezéshez szükséges felvilágosítás népszerűsítésére, a házasság előtti tanácsadók hálózatának bővítésére, az általános iskolákban (fiúk és lányok részére egyaránt) a családi életre való nevelés bevezetésére. Tekintve, hogy a vita lezárása után még mindig érkeznek a Nő szerkesztőségébe a témával kapcsolatos levelek, lapunk továbbra is foglalkozni fog a dolgozó édesanyák, a gyermeknevelés problémáival, és az olvasók javaslatait is figyelembe véve dolgozik majd azért, hogy a család és otthon biztosítsa az új nemzedék egészséges nevelését, és szocialista társadalmunk ifjú építőinek harmonikus fejlődését. Schniererné-Wurster Ilona A Pedagógiai Kutatóintézet dolgozója OPERACNI A P0R00NI SÁL
