Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-29 / 5. szám
1 Virágok Leninnek A választások után is nagyon sokszor gondolok vissza egy kedves és megható epizódra, amely agitációs munkánk kapcsán történt velünk. Kamenica nad Hronom-on (Garamkövesden) egy idősebb és nagyon kedves házaspárt látogattunk meg, hogy elbeszélgessünk velük a választásokról, a falu problémáiról és terveiről, s nem utolsó sorban arról, hogyan élt valamikor Sotkovsky János bácsi, feleségével Terka nénivel. A szívélyes beszélgetés közben sokszínű, gyönyörű virágaikon akadt meg tekintetünk. Észrevette ezt János bácsi is, s mi dicsérni kezdtük a kedélyes hangulotot varázsló muskátlikat. Arra nem gondoltunk, hogy ez a két csupaszív ember jóhiszeműen felajánlja nekünk a virágokat, csak azért, hogy örömet szerezzen vele. — Haza nem vinnénk, de ha csakugyan nekünk ajándékoznák, elvinnénk a kultúrterembe, a Leninszobor alá, hadd gyönyörködjék bennük az egész falu, — mondottuk János bácsinak. A két ember összenézett, s mi csak azt vettük észre, hogy az idős ember szeme könnybe lábadt. Nem szólt mindjárt, egy ideig hallgatott, aztán meghatott hangon ezeket mondotta. — Vigyétek csak, akár mindet elvihetitek! Hiszen én nagyon boldog leszek, hogy odaadhatom. Sohasem hittem volna, hogy én 75 éves koromban Lenin elvtárs szobra alá virágot nevelhetek. Mert nagy dolog ám az, hogy mindenki jobban él, nagyobb lett a kenyér az asztalunkon. Az ő eszméje, nagy elgondolása, terve beteljesült. Elégedettek, boldogok vagyunk és ezt Neki köszönhetjük. A virágok valóban Lenin szobrát díszítik. Két aranyszívű, idős ember nevelte, ápolta. A hála és megbecsülés jelképei lettek. Soós Ilona A tomaiovi (Fél) fogyasztási szövetkezet évzáró gyűlésén elhatározták, hogy a téli estéken sütő-főző tanfolyamot szerveznek. ígéretüknek eleget tettek és anyagi támogatást is nyújtanak a harminc résztvevőnek. A tanfolyamot kétszer hetente tartják a hely! vendéglőben, s ilyenkor ínycsiklandozó illat tölti be az épületet. A programon leginkább olyan ételek szerepelnek, amelyeket az asszonyok és lányok jól felhasználhatnak vendéglátás alkalmával. A tanfolyam résztvevői nem győzik eleget dicsérni a fogyasztási szövetkezet kezdeményezését. Nagy Ernő ^brojníkyn (Fegyvernek) mindenki ismeri és nagyra becsüli Duba János kertészt, aki 1951 óta 15 elismerő oklevelet, 3 arany, 2 ezüst és egy bronzérmet szerzett a zöldség és virágkiállításokon. Az ő érdeme, hogy évről évre jobb eredményt érnek el. így például ebben az évben a 15 ha-os kertészet több bevételt hozott, mint egykor a 35 ha-os. A 30 tagú munkacsoport a 1971-es esztendőt egymillió korona bevétellel zárta. A kertészet dolgozói úgy tervezik, hogy tavaszszal kísérletképpen 100 darab sátort állítanak fel, és áttérnek a fóliás zöldségtermesztési módszerre, így a munkacsoportnak egész évben biztosítanak munkalehetőséget, a szövetkezetnek pedig anyagi javakat. Belányi János, Demandice A közelmúltban értékes ifjúsági vetélkedőt rendeztek Lucenecen (Losonc) „Mit tudsz szülővárosodról“ címmel. Ez alkalommal a Klement Gottwald építőipari középiskola, a pedagógiai középiskola és a SZISZ városi alapszervezetének tagjai mérték össze ismereteiket a város múltjáról, jelenéről. A verseny négy kategóriában folyt: munkásmozgalom, irodalom, zene és egyebek: ide tartozott többek között a képzőművészet, régészet és a városfejlesztés is. Az első díjat az építőipari középiskola szerezte meg. GratulálunkI Száraz Pál X Kp L) cf О M Trhové Myto (Vásárút) a Dun. Streda-i járás egyik legnagyobb faluja nagyot fejlődött az utóbbi években. A 3419 lakost számláló községben korszerű iskola, átépítés alatt álló óvoda, szép kultúrotthon épült néhány évvel ezelőtt. A háziasszonyok bevásárlási problémái is megoldódtak, hiszen az új bevásárlási központ gazdag áruválasztékot kínál. A hnb évente átlag 35 építkezési engedélyt ad ki, az új lakások kényelmesek, szépen berendezettek. Az új választási időszakban és egyúttal az ötéves terv éveiben több fontos feladat vár még megoldásra: egy hnb épület felépítésével felszabadulnának a kultúrház eddig foglalt termel. Szükség van egészségügyi központra, tanítólakásokra, sportpályára stb. A választási programban foglalt célkitűzések és a falu lakosságának segítőkészsége biztos előfeltétele annak, hogy Vásárút képe az elkövetkező években még sokat változik. У Kanovits Gy. A JÜVŰNEK nevelünk Ha egyszer valaki, akár a tudományosan dolgozó nők közül, akár az újságírónők közül arra az elhatározásra jutna, hogy feldolgozza a NÖ (azelőtt Dolgozó Nő) — fejlődéstörténetét, valamint a csehszlovákiai magyar nemzetiségű nők körében internacionalista szellemben végzett hathatós nevelő szerepét és küldetését, kétségkívül nehéz, de nagyon szép és eredményes munkáját siker és elismerés koronázná. Nehéz munka lenne azért, mert az anyag rendkívül bőséges. Szép és eredményes viszont azért lenne, mert a vállalkozónak kutatásai eredményéhez rendkívül gazdag gondolati tényanyag áll rendelkezésére. Ezen a tényanyagon tudná illusztrálni és alátámasztani azt a tényt, hogy a csehszlovákiai magyar anyák, asszonyok, lányok gondolkodásmódja, szavaik és tetteik mindig összhangban voltak hazánk érdekeivel, tehát az egyéni érdek nem zárta ki a közérdek fontosságát. A megírásra váró értékelésben minden bizonnyal megtisztelő helyre kerülnének azok a rovatok, melyekben az olvasók hallatták hangjukat, elképzeléseiket, javaslataikat, vágyaikat és nem utolsó sorban építő, segítő szándékú kritikai megjegyzéseiket. Ilyen rovatok, viták voltak például az elmúlt 20 év alatt: Asszonyaink írják; Olvasóink írják; Hát maguknál mi a baj?; Az anyáké a szó; A leendő anya kérdez; Vitázzunk!; Álljunk meg egy szóra! Az asszonyoké a szó... így dolgozik náluk a nőbizottság; Asszonyok asszonyokról; Szóljunk hozzá! Mindnyájunk ügye (ez a serdülő ifjúság neveléséről indított ankét címe volt, melyet 1957. október 15-én kezdtek és 1958-ban értékeltek); A szocialista faluért (mezőgazdasági ankét); A dolgozó nő tribünje (A Csehszlovák Nőszövetség a Forradalmi Szakszervezettel karöltve rendezte ezt a vitát 1959. szeptemberétől); Ifjú Szemmel; Nézzünk a jövőbe; Brilliáns a kötényzsebben stb. A felsorolt címeket az elmúlt 20 év alatt megjelent számokból idéztük teljességre való törekvés nélkül. A fejlődésben, eredményekben, sikerekben eltelt 20 éves szerkesztőségi munkát betetőzi ez a már most záruló, terjedelmében és mondanivalójában egyaránt nagy ankét, mely az Ifjú szemmel című fórumrovatban Teher-e a gyermek? címmel 1971. szeptember 10-én a NÖ 37. számában indult. Ennek az ankétnek a jelentőségét növeli az a tény is, hogy a lap szerkesztősége időben járult hozzá ennek a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő társadalmi jelenségnek megvitatásához. Különösen a szocialista országok tömegtájékoztató eszközei foglalkoznak intenzíven az utóbbi hónapokban a populációs és demográfiai kérdések formájában felmerülő problémák megoldási lehetőségeivel. Olvasóink előtt ismeretesek a Nők lapjában megjelenő viták és ankétok. A Szovjetunióban a Lityeraturnaja Gazeta (Irodalmi Üjság) Hány gyermek legyen a családban? címmel folytatott hatalmas méretű vitát. A hozzászólók „korunk legfontosabb kérdése“ címmel illették a szaporulat és a népesedés kérdését. Nemcsak külföldön, de hazánkban is a legnagyobb komolysággal foglalkoznak ennek a kérdésnek az elemzésével, és a tömegtájékoztató eszközök által is napirenden tartják ennek a problémának a megoldására irányuló javaslatok közlését. Ennek a kérdésnek és a Teher-e a gyermek? című legnagyobb kérdésnek a megválaszolásához a legilletékesebb fórumon, a NÖ című lap ankétjában 143 személy vett részt aktívan. A hozzászólások háromnegyed részét kézzel írták és az átlagos oldalszám 2 ' A hozzászólók megoszlása nemek szerint: 134 nő és 9 férfi, kor szerint: a legfiatalabb hozzászóló 16, a legidősebb 85 éves, mind a ketten az erősebb nemhez tartoznak. Arra a kérdésre, hogy Teher-e a gyermek? 142-en válaszoltak, illetve fejtették ki nézetüket; a 143. a témától eltérő jellegű tanácsot kért. A 142 hozzászóló közül 1 azt válaszolta, hogy anyagi gondok miatt teher a gyermek és F. Ibolya, akit a hozzá„A párt és állami szervekben továbbra Is teremtjük meg a feltételeket a nőkérdés megoldása marxista-leninista koncepciójának érvényesítéséhez, ami fontos feltétele társadalmunk sikeres fejlődésének és a nők részvételének a politikai és közéletben. Ezen a téren elvárjuk a nők és szervezeteik fokozott aktivitását .., Rendszeresen kell javítani a többgyermekes családok anyagi és szociális helyzetét, meg kell oldani az idős emberek és a fiatal házasok sajátos problémáit." (A SZLKP kongresszusának lotározatából) szólók zömmel elítéltek, szintén tehernek érzi а gyereket akkor, amikor egy leendő anya a gyermekszülési és nevelési korban 3 művi megszakításnak is aláveti magát. A Teher-e a gyermek? kérdést nem az idősebb korosztálynak, hanem elsősorban és éppen a termékenységi időszakban élő mindkét nemhez tartozóknak, a 18/23 — 35/40—45 éveseknek címezték, mert arra is gondolni kell, hogy a megszületendő gyerekeket fel kell a szülőknek nevelni. Voltaképpen az az egy, aki ezt írta: „Habár tudom, levelem úgyis a papírkosár fenekére kerül, de azért mégis muszáj megírnom... akinek van 4—500 Kés, annak nem teher, de annak csak biztos 1, esetleg 2 gyereke van, de akinek 1400—1500 fizetése van, a$mak teher a 2—3 gyerek. ... Kérem nevemet mellőzni, nem kiírni.“ Ezt az idézetet a 92. levélből vettem, amely 1971. XI. 1-én érkezett és a 2082 iktatószámot kapta, tehát nem került a papírkosár fenekére. Itt jegyzem meg, hogy a levél írója nagyon értelmes, tapasztalt, de ugyanakkor energikus asszony lehet, aki nagy felindultságában véletlenül egy nullát kifelejtett a 4—5000 Kés megjelölésből. A levél tartalmából ítélve mélyen érző, szerető és aggódó szívű édesanya és már nagymama az illető, akinek a kezeírása is nagyon jó. Én nem venném őt azok közé, akik tehernek érzik a gyermeket, mert őt F. Ibolyával egy napon, de még inkább egy lapon említeni sem lenne szabad. Azt hiszem az olvasók igazat adnak nekem akkor, ha így módosítom az eredményt: Teher-e a gyermek? 141-szer: NEM! 1-szer: igen. Ha valaki az olvasók közül esetleg reklamálná, hogy kérem én nem írtam azt, hogy teher vagy nem teher a gyermek, azoknak azt kell válaszolnom, hogy a levelek tartalmából, (7 levélből) kellett kihámozni, a nemleges vagy igenlő választ. A hány gyerek legyen a családban? kérdést is fel kellett állítani, melyre így válaszoltak a hozzászólók: 59-en a több gyerek kifejezést használták 41,25 % 32-en 3 gyereket tanácsolnak 22,38 % 40-en 2 gyereket ajánlanak 27,97 % 2-en 1 gyerek mellett döntöttek 1,49 % 7-en általánosságban írtak és az AB engedélyezése ellen írtak 4,76 % 1 (HNB elnöke) lényeges javaslatokkal járult hozzá 0,68 % 1 a gyermekotthonokban élő gyerekekről írt gyönyörű levelet 0,68 % 1 a témától teljesen eltérő (egyetemre szeretne bekerülni) tanácskéréssel fordult a szerkesztőséghez 0,68 0 n összesen 143 == 100 % Ez utóbbi kérdésnek szenteljünk több időt, mert itt vannak azok az adatok, amelyekkel lényegesen kifejthetjük asszonyaink nézeteit és válaszolhatunk arra a kérdésre is: Miféle jelenséggel állnak szemben akkor, ha a nő nem óhajt már gyermeket? Az előző oldalon említettük, hogy 134 nő, a hozzászólók 93,7 százaléka, tehát a legilletékesebbek, kapcsolódtak be ebbe a vitába. Ebből a 134-ből, mely a 100 százalékot jelenti, 100 édesanya 74,62 n/„ 9 asszony 6,75 % 25 fiatal lány 18,63 % A fiatalabb korosztályhoz tartozó asszonyokanyák (30—40 évesek) és a lányok csaknem mind 2—3 vagy több gyerek számmal — szóval fejezték ki állásfoglalásukat a gyerekek mellett. Érdekes és megnyugtató tényként kell megemlítenünk, hogy a fiatal 18—20 éves lányok — hozzászólók — ha férjhez mennének, több gyereket szeretnének szülni, a több a jelen esetben egyenlő a hárommal. Még az „egyke“-ként élő lány is több gyermeket szülne. A jövőt illetően a fiatal lányok és a fiatalemberek véleménye a mérvadó. A nők, lányok vállalják az anyaságot, vállalják a gondot, a lemondást, vállalják az „édes terrt. Ш 5 Q£ Ш V < Ш I cm Ш I II ■
