Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-22 / 4. szám
Riogattuk íhnen-onnan apókból levelekből Apróságok lói dolgok Prszdgok Furcsaságok frdekességek omezék. bűnügyek bonyodalmak semények hány szóban A látszólag ártatlan liszteszsákok között 20 zsák hasis húzódik meg. A kiterjedt nemzetközi csempészhálózat már nem elégszik meg a „hagyományos" kettős aljú bőröndökkel, vagy könyvnek álcázott dobozokkal. A tét már nagyban megy. A képen látható szállítmány simán megérkezett volna nyugat-németországi rendeltetési helyére, ha a kocsit kísérő török személyzet idegei nem mondták volna fel a szolgálatot. A teherautót egy közlekedésrendészeti ellenőrzés során állították meg és a török gépkocsivezető idegességében rálőtt az útiokmányokat ellenőrző, mit sem sejtő rendőrre. MÉGIS FÉLREÉRTETTEK! ■ Töredelmesen be kell vallanom, hogy lapunk ez évi első és egyben jubileumi számában, amikor a villanófény szerkesztőségünket pásztázta — én dicsekedni akartam. Világgá akartam kiáltani, hogy egy interjúm, amely majdnem kudarcba fulladt — elsöprő győzelemmel végződött, „áldozatomat", a neves közéleti személyiséget, aki először nem volt hajlandó nyilatkozni, sőt egyenesen ajtót mutatott, sikerült szóra bírni és utolsó kérdésemre, ki a női eszményképe, már gondolkodás nélkül vágta rá: — Az olyan nő, mint maga! Velem Is megtörténhet egyszer.. . Igen, dicsekedni akartam. És hiába kértem olvasóinkat, hogy ne értsenek felre, ki tudja mi lett volna a következménye szerénytelenségemnek, ha KoSicén (Kassa), a nyomdában egy figyelmes munkatársnő, aki utolsó áldását adja a készülő lapra, észre nem veszi a kérkedő szavakat, és könyörtelenül le nem vágja mondanivalóm utolsó sorait. Hogy így értelmetlen lett az egész írás? Hát istenem, szerinte inkább mosolyogjanak rajtam, minthogy félreértsenek! Jandáné H. Magda ÉLETÜNK NEM EGYHANGÚ ahogy írtam és sok bosszúság is ér bennünket. Pl. mostanában, amikor frissen megjelent jubileumi számunkat lapozgattuk. Nyomtatásban olvasva rövidke írásainkat, néhányon alig ismertünk rá sztorinkra. Az történt — u. i. hogy a nyomda — pl. az én esetemben — megadott sebességemet jóval csökkentette. De mert a tempót férfiason álljuk, újra rákapcsolok... Szóval ott hagytam abba, hogy a magas tisztséget viselő külföldi vendég Invitált, szálljak be az autójába, elvisznek az előadás színhelyére. 120-as tempóval robogtunk azon a fényes kocsin, melynek csodálatára a városka gyerekei összefutottak. Kínosan feszengtem előzékeny „vendéglátóm" és felesége között. Ijedtségem nőtt, mert páholyukba is meghívtak. A ruhatárban rengeteg ember tolongott. Itt a kellő pillanat, gondoltam és — bevallom, nagy udvariatlanságot követtem el — észrevétlenül elvegyültem a tömeg között. Nagy-nagy megkönnyebbülést éreztem. Másnap korán reggel kiálltam az országút szélére . . . de azt már olvasták, hogy egyik autó sem akart felvenni .., szóval csak ennyit akartam még elmondani. Berthánó S. I. AZ A „KUTYA-RIPORT" Hát igen, az embert gyakran elfutja a pulykaméreg, különösen, ha duplán kijut belőle. Amikor „Kutya-riport” írásom végét nyomtatott alakban elolvastam, jó hogy ültem, és nem volt a szobában magnetofon. A nagylelkűen odapottyantott három pont helyett a következő mondatnak kellett volna következnie — „szinte vörösen, de a kárörvendő nevetéstől, ö ugyanis tudta, hogy a —myslivec — szó cseh nyelven vadászt jelent, és azt is sejtette, hogy ezt én nem tudom." Annak viszont szívből örültem, hogy nem én vagyok a ludas, hogy ez a mondat kimaradt a sztorimból. Koprláné V. Magda ELLESETT PILLANAT. Katherine Hepburn, aki legújabb filmjének párizsi bemutatója után sajtókonferenciát tartott, kijelentette, hogy legfőbb kívánsága 90 évig élni és színpadon halni meg. Nemcsak Ct A bratislavai Egyetemi Könyvtárban megrendezett német reprodukciós-kiállítás jó alkalmat nyújtott, hogy elbeszélgessünk Hans Peter Liebeittel, az NDK-beli Drezda városából, aki az ottani Művészeti Kiadóvállalat propagandafőnöke, Juraj Őrlik elvtárssal, a Slovenská Kniha igazgatóhelyettesével és Viera Staúová asszonynyal, a PALEXA, a Slovenská kniha művészi reprodukciókat és propagációs kellékeket árusító részlegének vezetőjével, a giccs és az igazi művészet témájáról. Hogyan tekintenek a műalkotások reprodukcióira a Német Demokratikus Köztársaságban? —- Nagyon fontos eszköznek tartjuk a népnevelés, pontosabban a tömegízlés fejlesztése szempontjából. Szeretnénk elérni, hogy a lakások falainak díszítése a hozzáférhető árú, eredeti és jó festmények mellett elsősorban színvonalas reprodukciókkal történjék. Így egyrészt a közvetlen környezetünkben tudhatjuk a nagy értékű festmények pontos mását, másrészt felébred bennünk a vágy, hogy ezek eredetijét a képtárakban, múzeumokban is lássuk. Röviden megfogalmazva: felvettük a harcot a giccs ellen. Nem könnyű feladat, hiszen minden népnek és az egyes néprétegeknek is megvan az évszázadokon át kialakul! ízlése, és főleg az idősebb nemzedék már nehezen mond le a megszokottról. A fiatalabbakra azonban tudunk hatni, ezért akciót indítottunk, hogy már a gyerekszobák, az óvodák, iskolák, főiskolai tantermek és folyosók falaira is igazi mestered jó reprodukciói kerüljenek kétes értékű mázolmányok helyett. — Ugyanez a mi célunk is — mondja Őrlik elvtárs. — Ezért rendeztük be a Jirásková utca 22. szám alatt a PALETA nevű speciális üzletünket, és igyekszünk a hazai mellett részben a Szovjetunióból, részben az NDK-ból beszerezni a világ nagy festői műveinek kitűnő reprodukcióit. — A kiállításunkon bemutatott reprodukcióanyagunk keresztmetszet abból, amit termelünk — veszi át a szót ismét Liebelt elvtárs. — A kiállítás látogatóinak érdeklődéséből ítélve, a jövőben még komolyabban kell vennünk üzleti kapcsolatainkat csehszlovákiai és ezen belül szlovákiai partnereinkkel, ha ki akarjuk elégíteni a régi flamand mesterek, vagy például az impreszszionisták reprodukciói iránti keresletet. — Valóban az a helyzet — mondja Staúová Viera, a PALETA vezetője —, hogy vevőink nagy része a régi nagy realista festők munkáit keresi. Az ízlések ugyan különbözők és az igazságnak az felel meg, hogy az idősebbek, vagy a vidéki vásárlók a hagyományosabb képeket igénylik, míg a fiatalabbak az impresszionistákat, az expresszionistákat és az egészen moderneket. Sokan keresik a hazai festők közül Benka, Bazovsky, Medvecká, Mudroch, a cseh Sláviéek, Kuba képeit. Sajnos nálunk nem reprodukálnak eleget a jó eredetikből. Űjabban nagy a keletje az egyiptomi reliefek finom reprodukcióinak. Meglepően kiforrott ízlésük van a diákoknak, gyakran név szerint keresnek bizonyos festőket, akiknek a műveit szeretik, sőt gyűjtik. — Talán a művészek vannak ellene műveik reprodukálásának? — teszem fel a kérdést. — Általában inkább örülnek, hogy népszerűsítik a munkáikat, hiszen a festmény olyan szolgálatot tehet, mint a jó könyv, ha sokszorosítva eljut a széles tömegekhez. Bár volt már rá eset, hogy a művész felháborodott, mert lelkiismeretlen egyének a reprodukcióját eredetiként adták el — válaszol Őrlik elvtárs. , — Ez részben a reprodukáló technika színvonalát dicséri — mondja a dolog gyakorlati oldalát tekintő Hans Peter Liebelt, akiben a propagandafőnök mellett megnyilatkozik a .képzett művészettörténész is. — Egy Sláviéek-képet például olyan tökéletesen reprodukáltak, hogy még
