Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-06-10 / 24. szám
Щялте&щ/б' MIÉRT TITKOLJUK? Nem értek egyet Kovács András véleményével. A fiatalokra kimondott szigorú szavait igazságtalannak tartom. Szerintem az egyáltalán nem jelent erkölcstelenséget, ha a fiatalok a Dunaparton csókolóznak. Miért ne mutathatnánk ki szerelmünket világos nappal is? Hát ennyivel megbotránkoztatjuk a tisztességes embereket? Nem vagyunk mi erkölcstelenek, csak vidámak, romantikusak, örülünk a fiatalságunknak, az életnek, örülünk annak, hogy szeretünk valakit, aki minket viszontszeret. Lovas Mária, Tureft (Tőre) ELHAMARKODJAK AZ ÉLETET! Figyelem a fiatalokat, és sajnos azt kell mondanom, hogy túl türelmetlenek, elhamarkodják az életet. Fiúk, lányok egyaránt. Túl korán akarnak mindent tudni. Mire eljön a házasságkötés ideje, már szinte közömbösek egymáshoz. Ez pedig könnyen oda vezet, hogy meg is unják egymást. Hát akkor van ennek értelme? G. Gyuláné, Pribeta (Perbete) MINDEN SZÜLŐ JÓRA NEVELI A GYERMEKÉT! Nekem két gyermekem van. Hiszem, hogy minden szülő csak jóra neveli gyermekét. Sajnos azonban akadnak olyan fiúk, akik mit sem törődnek édesanyjuk jó szándékával, mennek a saját elképzeléseik után. Azzal sem törődnek, hogy esetleg egy tisztességes lány életét keserítik meg meggondolatlanul. Hattyúnak üzenem: Lehet, hogy a barátnőid megszólnak azért, hogy édesanyád elkísér egy bálba, de te ezzel ne törődj. Sokan vannak még ilyen lányok. S ha majd rátalálsz egy komoly udvarlóra, akkor édesanyád már úgyis fölösleges lesz, mint vigyázó. Addig pedig jól gondold meg, hogy mikor mit cselekszel! Puhay Sándorné, Nová Stráí (örsújfalu) SOKÉVES TAPASZTALATTAL — az a véleményem, hogy a szerelem igen szép dolog, de csak akkor, ha a fiatalok nem tévesztik össze az érzékiséggel, a fellobbanó testi vággyal. Mert ez nagyon múlandó. Sok férfinak csak ez a célja, és bizony megfeledkeznek arról, hogy a férfi és nő között kell lenni egy olyan kapcsolatnak, amit úgy hívnak, hogy lelki harmónia. Harminchat évi házasság után mondom, hogy enélkül a szerelem, de még az élet sem ér semmit. B-né KÜZDENI KELL MINDENÉRT, AMI SZÉP! Olyan problémához szólok, amit még nem ismerek, de mélyen átéreztem Hattyú leveléből. Azért csüggedésre nincs oka a levélírónak! Az erőszakolt szerelem semmit sem ér, majd az igazi partnered meg fogja érteni a történteket, és nem fog a múltban kutatni. A tisztességed, becsületed nem ezen az egyetlen rossz emlékű napon múlik. Az élettársadat viszont jól válaszd meg, mert azt egy életre választjuk, nem rövid időre, néhány alkalomra csupán! G. M., Kolárovo (Gúta) KEDVES FIATAL LÁNY! Bizony nem az ilyen durva viselkedést és erőszakoskodást nevezik szerelemnek! Szerencsére kevés olyan fiú van, aki azt hiszi, hogy ha egy lány elmegy vele sétálni, már mindent megtehet. Főleg azok a fiatal fiúk erőszakosak, akik magukat „csinosaknak“ vélik, és azt gondolják, ilyen „fiatal csibe“ örüljön, hogy észreveszik. Ilyen tolakodó fiatalemberektől tartsa magát mindig távol Hattyú is, de egyáltalán minden fiatal lány. Farkas Rózsa, Háj VIGYÁZZ MAGADRA! Az én édesanyám szokta ezt mondani nekem régebben. Mást sohasem mondott. Azt mindenkinek magának kell tudnia, hogy mire hogyan vigyázzon. Én ugyancsak sokat jártam szórakozni, táncolni, de becsületesen bele merek nézni bármelyik fiú szemébe. Szégyenkeznem sohasem kell. Sajnálom a „Hattyút“-t, de egy kicsit butának is tartom. Talán azóta már 6 is rájött sok mindenre. A. P. Ä О ■о Foto: VI. Machóiek IRENA ROHACOVA Rólunk VAN SZÓ Louise Michel III. A kommunárdok minden erejüket Párizs védelmére összpontosították a támadásba lendült Versailles! katonaság ellen. Ekkor mindent a város védelmének rendeltek alá. A párizsi nők ismét bebizonyították hősiességüket. Büszkén és habozás nélkül küldték a barikádokra férjüket és fiaikat, ápolták a sebesülteket és gondoskodtak a forradalmárok élelmezéséről. De maguk is harcoltak: női zászlóalj alakult, amelyet 1871 májusában harcba is vetettek. Louise Michel már az első napoktól kezdve részt vett a harcokban. Szemtanúk írták róla, hogy „amióta osztozott a nemzeti gárdisták sorsában ..., attól kezdve, hogy éjjel, nappal kockáztatta az életét, megszépült, s mindenkit elbűvölt derűs kedélyével. Megmaradt mindig annak az őszinte embernek, akitől minden, ami rossz, távol áll.“ Az ellenforradalmárok egyre szorosabbra vonták a gyűrűt a forradalmi város körül. Azután, hogy Versaillesban megegyeztek a poroszokkal, sikerült behatolniuk Párizsba. Ezekben a májusi napokban a lángokban álló város minden utcájáért ádáz harc folyt. A kommunárdok egymás után haltak meg a barikádokon, a valóságért és az álomért — Kommünj ükért Louise mindig a legbátrabbak között volt, akiket hősies magatartásával buzdított« magával ragadott. A Kommün utolsó hetében a női zászlóaljjal több helyütt is harcolt a barikádokon, s állítólag akkor, amikor az édesanyját akarta kiszabadítani, ejtették foglyul a versaillesi katonák. Párizsban 1871 májusának utolsó napjaiban a burzsoázia fékevesztett tömege uralkodott, akik részben viszszatértek, részben előbújtak rejtekükből, hogy bosszút álljanak. Louise Michelt és harcos társnőit a párizsi utca különös kegyetlenséggel kínozta meg. De ezt a rendkívüli asszonyt sem a megaláztatások, sem a halálos fenyegetések sem tudták megtörni. Még bíráinak is büszke megvetéssel vágta a szemükbe: „A legteljesebb odaadással vallom a szociális forradalom eszméjét. Kijelentem, hogy teljes mértékben vállalom a felelősséget tetteimért, kivétel nélkül mindenért!“ Az ítélet Louise Michelt száműzte ŰJKaledóniába. Kilenc évig volt a sziget foglya, de amikor visszatért, tovább folytatta a harcot. Újból bebörtönözték, egy tüntetésen megsebesült és végül Angliába kellett mennie. Mint a szociális forradalom megannyi őszinte híve, ő is bonyolult politikai fejlődésen ment keresztül. Nem értette meg azonban azt az új utat, amelyet Marx és Engels tanítása nyitott a nemzetközi munkásmozgalom előtt, ö inkább az anarchisztikus módszerek felé hajlott, s ebben a szellemben «te végig egész életét. 1905-ben halt meg. Marx Károly úgy emlékezett meg a kommunárd asszonyokról, mint vérbeli párizsi nőkről, akik oly hősiesek, nagylelkűek és önfeláldozók, mint az ókor asszonyai. Lenin példaképül állította őket a proletárasszonyok elé. Mindaz, amit róluk elmondtak, teljes mértékben vonatkozik Louise Michelre — valóban egyike volt azoknak az asszonyoknak, akik az emberiség jobb jövőjének érdekében elszántan fogtak hozzá, hogy áttörjék az előítéletek szűk korlátáit. (folytatjuk)
