Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-06-10 / 24. szám
i и 'Ч O' о ос «о <с от <3 A JÓ ÖTLET Кг elmúlt év februárjában elindított „Jó ötlet aranyat ér“ országos mozgalom a járások, városok és községek közötti verseny szintjére emelkedett. Az elért eredményeket 1973-ban fogják értékelni, külön az egyes járásokban vagy az egyes járások városaiban, falvaiban. Az akcióban résztvevő szervezetek értékes ajándékokkal, díjakkal jutalmazzák a versenyben jó eredményt elért győzteseket. Ellátogatunk majd járásokba, városokba, falvakba, hogy lapunkban beszámoljunk az akció további eredményeiről és elbeszélgessünk azokkal, akik bekapcsolódtak a versenybe, jó ötleteket adtak és akik segítenek ezeket megvalósítani. Augustin Stefin elvtárs, a Povaáská Bystrica-i járási nemzeti bizottság szervezési osztályának vezetője jelenleg a „Jó ötlet aranyat ér“ akció járási bizottságának is az elnöke. — Miből áll a bizottság munkája? — Még a múlt évben az akció kezdetekor alakítottuk meg a bizottságot. Tagjai a járás egyes szerveinek, szervezeteinek vezetői, akik legtöbbet tehetnek az akció sikeréért. Például a járási kereskedelmi osztály, a helyi gazdálkodási osztály vezetője, a nőszövetség járási bizottságának titkárnője, akiknek hatáskörébe tartozik a verseny feladatainak folyamatos megvalósítása. Eddig is szép eredményt értünk el, de tovább is aktívan akarunk dolgozni. Az akció sikere érdekében ajánlottuk a városi és helyi nemzeti bizottságoknak, hogy alakítsanak ők is városi és helyi bizottságokat. A járási nemzeti bizottság elnöke írásban kérte fel a már működő komissziókat, hogy továbbra is gyűjtsék össze a nők munkáját megkönnyítő konkrét javaslatokat, melyeket az üzlethálózatok, a helyi szolgáltatások javítása érdekében tettek. Az ésszerű, könnyen megoldható javaslatokat pedig a lehetőség szerint minél előbb valósítsák meg. — Hogyan végződött az akció első éve, és mik további terveik? — Az első év nagyon sikeres volt. Sok jó javaslat érkezett be hozzánk is, amelyek közül már nem egyet megvalósítottunk. Az akció keretében több községben kisebb szolgáltatási központ létesítését tervezzük a járási ipari vállalatok és a járási közszolgáltatási üzemek segítségével. Ilyen lenne például egy kozmetikai szalon létesítése, kulcs-szolgálat és hasonló szolgáltatások, melyeket eddig nagyon nélkülöztünk. A helyi nemzeti bizottságokkal karöltve szeretnénk öt új üzletházat építeni, amelyeket megvásárolhat tőlünk a Jednota, és így hamarább tudnánk biztosítani üzlethálózatunk bővítését. A nagyobb üzemekben, különösen ott, ahol nagy számban dolgoznak nők, üzemi gyűjtőnapokat vezetünk be, amikor a szolgáltatási üzemek felkeresik a gyárakat, és összegyűjtik a javításra váró cipőket, a tisztításra váró ruhákat és a mosnivalót, hogy a dolgozó nőknek ne kelljen sorakozniuk a gyűjtőhelyek előtt. Lednické Rovnén, és Povaiská Bystricán egyes üzlethelyiségeket, amelyeket pár évvel ezelőtt kényszermegoldásként hivataloknak és lakásoknak használtunk fel, szeretnénk viszszaadni eredeti rendeltetésüknek, az üzlethálózatnak. ban? Kik segítenek még a tervek megvalósításá— A járás egészségügyi dolgozói és az ifjúság is tevékenyen részt kíván venni a munkában. Egészségügyi dolgozóink az orvosi várótermekben a várakozási idő csökkentésével igyekeznek segíteni a dolgozókon. Ifjúságunk a parkok rendezése, sportpályák építése, lakóhelyük tisztasága és szépítése érdekében szintén bekapcsolódik az akcióba. Ha a „Jó ötlet aranyat ér“ ötletversenyt összekapcsoljuk a nemzeti bizottságok évek óta folytatott akcióival (városszépítés, „Z“ akció) és a szocialista munkafelajánlásokkal, — értékük járásunkban csak a városi és a helyi nemzeti bizottságok szervezése keretében 65 millió korona —, fejlődést és szép eredményt érhetünk majd el. Járásunk vezetői és a szervezetek dolgozói valóban nagy figyelmet szentelnek az akció munkájának és ahogy tapasztaljuk, járásunk lakói is megtesznek mindent annak sikeréért. hogy bizalmatok rézkrajcárjaival MeGA/ÍN D ékOZATqK i Ez lesz hót a miénk — néztek körül fürkésző szemekkel, amikor először léptek be az új Iskolájukba. Sötétbőrű arcukból parázslón a szemük, maszatos tenyerükkel megsimogatták a falakat, bútorokat. A legtöbbjük még cigány nyelven mondta ki az első, meghatottságbál fakadó mondatokat. Aztán gyorsan szétszaladtak: ebbe a padba én ülök, ez lesz az én szekrényem, cipőtartóm ... Igazi honfoglalás volt. Hiszen itt most már minden az övék. Saját iskolájuk, berendezésük van, az udvaron is ők játszhatnak, sőt még a tanító néni is csak őket fogja tanítani. A pedagógusok, a falu vezetői meg a járási nemzeti bizottság patronáló szerveinek vezetői közben arra gondoltak: a lelkesedés, az öröm megvan, talán célt érünk kezdeményezésünkkel... Tvrdoíovcén (Tardoskedd) is olyanok voltak az előzmények, mint sok más helyen az országban. A falu egyik végén népes, rongyos, tarkaszoknyás cigánycsaládok élték a maguk ősi életformájukat, fittyet hányva a faluközösségnek, a társadalomnak, a munkának. Generációk váltották egymást, de az életmódjuk mit sem változott. A Nővé Zámky-i (Érsekújvár) járásban is komoly gondot okozott a romacsalódok eltartása, az, hogy valamiféleképpen segítsenek nekik beilleszkedni társadalmi közösségünkbe. Sok fáradságos munka, beszélgetés és próbálkozás eredményeképpen a járási nemzeti bizottság illetékes osztályainak dolgozói, a falu vezetői és a pedagógusok közös elhatározásra jutottak. Ennek eredményeképpen néhány hónappal ezelőtt egy cigány származású gyermekek számára létrehozott iskolát nyitottak meg. Fabrik Gyula igazgató elvtárssal járjuk végig az iskola helyiségeit, amely inkább családi otthonra emlékeztet, mint Iskolára. — Ami itt látható, mindent a helyi nemzeti bizottság, a járási nemzeti bizottság szociális, — egészségügyi- és oktatásügyi szakosztálya adott ezeknek a gyerekeknek, — mondja az igazgató elvtárs. Wollík Emília tanítónő pedig önként vállalta a tanítónői szerepet, ugyanúgy Csikós Margit néni, a takarítónő is önként végzi a többletmunkát ... Reggel, ahogy jönnek a gyerekek iskolába, először az öltözőhelyiségbe mennek, majd a fürdőszobába. Lezuhanyoznak, megfürödnek, fogat mosnak, fésülködnek, és átöltöznek az iskolai ruhájukba. Ezt mind itt kapták az iskolában. A legtöbbjüknek először van saját törülközője, fogkeféje, rendes ruhája. A legkisebbeket még Margit néni füröszti és ellenőrzi, tiszták-e, lenyírták-e körmüket, megfésülködtek-e. Addig segít és ellenőriz, amíg mindenki meg nem tanulja egyedül. Alaposan megtisztálkodva, iskolai ruhába öltözve kezdik a „munkanapot”. Igen, munkanapot, hiszen a tanulás számukra komoly, sőt nehéz munkát jelent. Sok a pótolnivalójuk. Némelyik tíz-tizenkét éves gyerek még jóformán az abc-t ismeri csak. Az órán senki sem unatkozik, igyekeznek, mindenki várja, hogy a tanító néni megdicsérje, mert tiszta a füzete, jói oldja meg a számtanpéldát. Már a rajzlapjaikat is előveszik, és büszkeséggel mutogatják „alkotásaikat" . Az osztálykönyvet lapozgatva szinte hihetetlennek tűnik: hiányzás alig van. Senkit sem kell kérni, inteni, hogy pontosan, naponta itt legyen. Szívesen jönnek, nem úgy mint eddig. Amikor megnyílt az iskola, Sztojka Bélával és Bihari Karcsival először találkoztak, a tanítók jóformán nem is tudtak a létezésükről ... Mert az árok szélén üldögélni, céltalanul kószálni könnyebb volt, mint a komoly tankönyveket lapozgatni, Béla és Karcsi ma mór rendszeresen járnak Iskolába, jókedvűek, itt-ott még elkalandozik tekintetük az ablaküvegen keresztül, de a tanítási idő nagy részében már komolyan figyelik a tanító néni oktató szavát. Bihari Hilda szerencsésebb. Most első osztályos, s ha minden jól megy, ő már elvégezheti mind a kilenc osztályt, sőt még tovább is tanulhat. Lakatos Ilona és Bihari Laci régebbi füzeteit hasonlítgatjuk a mostanival. Azok a régebbiek nem is füzetek, rajzlapok, hanem inkább valamiféle gyűrött, tépett papírdarabok, írás helyett nagy ákom-bákomokkal, tintafoltokkal. A számtanfüzetben egy helyen a kétszer kettő eredménye valami csillagászati összegszám ... Az ember akaratlanul is elmosolyodik rajta, pedig nem tréfa. így számolgattak még nem is olyan régen Lakatos Magdi negyedikes, de hamarosan kimarad az iskolából. Sajnálja isi Itt azért jó, — mondja megfontoltan, mert nem nevetnek ki a gyerekek, ha valamit nem tudok. A tanító néni többször elmagyaráz mindent, és megdicsér, ha valamit jól mondunk. Az udvaron is együtt játszunk, itt nem mondja senki, hogy: te ne játsszál velünk, vagy ne ülj mellémi ín azért szeretek 1de járni, — mondja a másodikos Bihari Valentina, — mert itt mindennap hoznak nekünk finom tízórait, és mindenki egyformán kap belőle. Pásztor elvtárs, a jnb oktatásügyi szakosztályának dolgozója szerényen megjegyzi: Úgy látszik, kezde-ÁRVÍZ GÖMÖRBEN Május tizenhetediket sokan valószínűleg életük végéig nem feledik el a roznavai (Rozsnyó) és a Rimavskó Sobota-i (Rimaszombat) járás Sajó menti részének lakói közül. A hosszan tartó aszály után megérkezett az eső, de ebben nem volt köszönet ... A mindennapos zivatarok, záporesök és felhőszakadások úgy felduzzasztották a Sajó és mellékfolyóinak, meg patakjainak vizét, hogy emberemlékezet óta nem ismert méretű árviz árasztotta el a Sajó völgyét. Az árvízveszély közeledtére készültséget rendeltek el Dobsinától Lenártovcéig (Lénártfalva) minden városban és faluban. Megalakultak az árvízvédelmi bizottságok, amelyek a védelmi és a mentési munkálatokat irányitották. A bizottságokban dolgozó funkcionáriusok naponta többször, néha az éjszakai órákban is üléseztek, rugalmasan intézkedtek a lakosság és az anyagi értékek mentesére. A katonaság, a tűzoltók és más szervezetek bevonásával megkezdték a lakások kiürítését ott, ahol szükségesnek mutatkozott. Sok helyen kövekkel Gemer (Sajógömör) határában az úttesten keresztül talált utat az áradat. I-b. ‘O 3 Z
