Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-05-13 / 20. szám

hogy az adott esetben általános, minden konkrét alapot nélkülöző megállapításról volt-e szó. Szakmai szempontból sem vizsgálhatom meg a panaszt, mivel azt sem tudom, hogy milyen tárgyi pótlékról van szó. A szövegből ugyan kitűnik, hogy a panasz tárgya egy műfogsor, de azt már nem tudom, hogy az alsó vagy a felső protézis, noha ennek a ténynek a megállapítása a szakmai megítélés szempontjából elengedhetetlen.

Az egyes fogászati osztályok dolgozói az ügyet ez év március 17-én járási viszonylatban megtárgyalták, s megegyeztek abban, hogy mennyire fontos az orvosi és egészségvédelmi etikai szabályokhoz való ragaszkodás.

Az ilyen és hasonló esetek megelőzése miatt a járási tanácskozáson kívül az illetékes szakszervezeti szervvel is megtárgyaltuk a panaszt ez év március 14-én.

Határozatba foglaltuk, hogy a fogászati laboratóriumban minden protetikus munkát a laboratórium főlaboránsa vesz át és ad ki, s aki a premizálási szabályzat 4. §-a értelmében felel e munkálatok minőségéért és mennyiségéért. Ezzel az intézkedéssel meggátoltuk, hogy az említett laboratórium dolgozói közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a páciensekkel. Reméljük, hogy a jövőben nem kerül már sor ilyen sajnálatos esetre.

Dr. Alena Simaljaková, a járási egészségügyi intézet igazgatója

ragadt egy kis büszkeség. No lámcsok, hogy megnőtt a lurkó, az ember nem Is hinné ...

— Sebaj fiam — mondtam nevetve —, holnap irány a Prior, van ott miből választanil

Másnap délután négy órakor adtunk találkát a csodálatosan muzsikáló Prior óra alatt. Benn az áruházban a mozgólépcső valóságos emberpiramis volt, s mivel nem vagyok erőszakos természetű, gyalog tornáztuk lel magunkat. A férfi konfekciót osztályon sem volt rózsásabb a helyzet. No, dohát, gondoltam magamban, akinek húsvét előtt jut eszébe, hogy a fia kinőtte az öltönyét, csak nyelje le a békát I Egyszóval álltunk, vártunk, izzadtunk, szenvedtünk és egymást vigasztalva mondogattuk, hogy egyszer majd csak ránk is sor kerül. Ebben a savanyúhering állapotban, csak egyen nem győztem eléggé csodálkozni. Hogy a bájos, feketehajú, huszonöt év körüli elárusltónő, hogy bírja mindezt idegekkel, meg szusszal, s lám még mosolyogni is tud és van kedve a vevőre. Barátságos hangon kínál, tanácsol, egyszerűen fáradhatatlan mint egy gép. Amíg ezen morfondíroztam, észre sem vettem, hogy ránk mosolygott a szerencse.

Egy sötétszürke tesziI öltöny mellett döntöttünk. Jó minőségűnek láttam, az ára sem volt túl rázós. A kabát fazonja, sikkje a jó szabómester munkáját dicsérte. A belső kidolgozását sem érhette kifogás. A tetszetős, behúzott gombok csak növelték az öltöny értékét.

— Nagyszerű — mondtam a fiamnak —, olyan mintha rád öntötték volnál Még a legjobb szabó sem var ma rád különbet I Megvesszükl

Elégedetten hagytuk el az áruházát. örültünk a szerencsénknek és nem győztük eléggé dicsérni a trenilni ruhagyár dolgozóit. Odahaza alig vártam, hogy együtt legyen a család. El akartam dicsekedni, megosztani az örömet. Csakhát... milyen kár, hogy az örömbe rendszerint üröm is vegyüli Mert amikor a fiam ujjai végigsikfottak a gombok során, azok szinte a rakéta gyorsaságával váltak el az anyagtól, s csak a tölcsérszerű, üres pléhkarikák tátongtak a helyükön.

Milyen kár, hogy mindezt a minőségi ellenőrök nem veszik észreI Milyen kár, hogy a jó minőségű, kifogástalan szabású ruhákat ilyen szépséghibával hozzák forgalomba.

Nézem a hibás ruhát, amely az imént még olyannak tűnt, hogy a legszörszálhasogatóbb vevő sem talált volna kivetni valót rajta. Ölök és nem tudom kit szidjak, a technika ama vívmányát, amely oly csúful elűzte a divatja múlt, de jól bevált fagombokat, vagy azokat, akik a technikai vívmányok számlájára selejtet gyártanaki

A BÉKE ÉS A SZERETET ROZSAI

Felszabadulásunk huszonhetedlk évfordulójának tiszteletére a nánal nőszervezet és a helyi vöröskereszt tagjai rózsabokrokat ültettek ki a hősök emlékműve körül. Az itt viruló rózsák emlékeztetnek majd arra, hogy milyen nagy tisztelettel és szeretettel őrizzük mindazoknak az emlékét, akik életüket áldozták szabadságunkért.

Száraz Mária

ÚJULT ERŐVEL

Kalinéiakovo (Hontvársány) csupán négy kilométerre esik Levicétől (Léva). A múltban a falu fejlesztését eléggé elhanyagolták, de az utolsó választások óta már sok minden megváltozott a községben. A hnb dolgozóinak szervezésével sok szép tervet realizáltak már. A tavaszt „nagytakarítással* kezdték. A sportolók öltözőt kapnak, 35 ezer korona értékű beruházással átépítik a régi kastélyt, amely majd művelődési házként szolgál. Még a nyári fürdőévad előtt befejezik a főút javítását. Nemcsak portalanitják ezzel a levegőt, de Így megváltozik majd a falu arculata is

DERÉK ASSZONY

Gál Eta

Varga Dezsőné tíz éve dolgozik a demandicci (Deménd) állami gazdaságban. Először a növénytermesztés! csoportban dolgozott, később az állattenyésztésben vállalt munkát. Az ő érdeme is, hogy az állattenyésztő csoport jóval túlteljesíti tervét. Vargáné két gyermek édesanyja, képviselőnő, tevékenyen részt vesz a helyi nőszervezet munkájában és még a kulturális tevékenységre is időt talál. Esténként férjével együtt a CSEMADOK tánccsoportjában, vagy a színjátszó körben gyakorolnak.

B. J.

Ц

4

PRÓBÁLJUK EGYMÁST MEGÉRTENI

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy egy új nemzedék nőtt fel abban a tudatban, hogy egyéni gondjukban, bajaikban mindig számíthatnak társadalmunk támogatására, segítségére, s egyéni problémáikkal gyakran fordulnak a sajtóhoz, az olvasókhoz. A közvélemény segítségét kérik olyan kérdések megoldásához, amelyeket saját maguk képtelenek megoldani. Így aztán a nyilvánosság elé kerülnek olyan problémák, amelyek ugyan magánjellegűek, de korántsem egyéni érdekűek.

Ilyen örök téma mostani ankétünk alapkérdése is: a férfi és nő kapcsolata, a szerelem, a házasság kérdése.

Igaz, nem lehet szóval megoldani a szerelemben felmerülő gyakorlati kérdéseket, hiszen minden ember más. Csak egymást kiegészítve törekedhetünk a harmonikus életre. Ehhez az egyetértéshez pedig nagyon sok lemondásra, alkalmazkodásra vari szükség mindkét fél részéről. Tehát a lényeg, hogy megérteni próbáljuk egymást, ne pedig mindenáron átnevelni l A harmonikus családi élet nemcsak önmagunk boldogságának az alapfeltétele, hanem a gyermekeinké is. Különösen fontos és napjainkban nagyon időszerű probléma, hogy gyermekeink ne legyenek a családi élet kiegyensúlyozatlanságának áldozatai.

M. Laura, Nitra

MINDIG КЁТ EMBEREN MŰLIK

Vallani a szerelemről, a fiatal ember legnagyobb s egyben legnehezebb problémája. A szerelem önmagában nagyon szép és nemes érzés, de mivel két ember ügye, nem mentes a gondoktól. Az igazi szerelem a partnerektől teljes bizalmat, őszinteséget követel, egymás iránt jóindulatot. Sajnos mégis akad ember, aki ezt a szép érzést nem becsüli, partnerét bizalmatlanná teszi, szomorúságba kergeti. Megértem a tizenhét éves kislány panaszát, aki szintén ilyen embertelen viselkedésnek lett az áldozata. Szomorú dolog, hogy még csak nem is egyedi esetről volt szó panaszlevelében. Én is hasonló esetnek lettem az áldozata. Én akkor felesége lettem az udvarlómnak, aki bizony az esküvő után már nem követelt tőlem hűséget, hogy neki se kelljen lemondani előbbi életformájáról. Vezető állásban levő fiatal mérnök. Mások szerint udvarias, előzékeny férfi. Sajnos, csak én ismerem rossz tulajdonságát, azt, hogy nem tudja elviselni, ha valamit nem ér el

m th

m

i

könnyűszerrel. Hogy milyen áron éri el a célját, az neki nem számít. Még egy házasság felbontása sem túl nagy áldozat számára. Most húsz évesen döntenem kell további életemről. Talán újra lehet kezdeni mindent, de az ember bizalma már meginog, nem a régi. Ezért kell meggondolni mindent idejekorán!

J. Miklósné, Dunajská Streda (Dunaszerdahely)

A SZÜLŐKTŐL IS FÜGG

Kovács András levelének sorain nagyon elgondolkoztam. Ha már felnőtt ember, családos apa, gondoljon vissza saját fiatalságára. Ugye, rájön arra, hogy mi sem voltunk mások, mint a mostani fiatalok.

Nem olyan egetverő dolog az, ha egy fiatal fiú megcsókol egy lányt nyilvános helyen. A tiszta szerelem, szeretet, sohasem szégyen mások előtt sem. Egy csókon nem kell mindjárt megütközni. Ha a fiatalok igazán szeretik egymást, az még nem romlottság, nem erkölcstelenség, nem felháborító dolog.

Társadalmunkban mindenki saját akaratából választhat élettársat. De közös életük, erkölcsi felfogásuk a szerelemről nagyban függ attól, hogy a szülői házban milyen nevelést kaptak fiatal korukban. Persze nem húszéves korra gondolok, hanem az egészen fiatal gyermekkorra és a serdülőkorra, amikor a gyermek első gondolatait formálja a szerelemről, s először találkozik ezzel az érzéssel. Nekünk szülőknek tehát az a feladatunk, hogy irigykedés helyett igazi tiszta szerelemre, erkölcsös életre neveljük gyermekeinket, nemcsak szavakkal, hanem példamutató élettel!

Búkor József, Zemné (Szímő)