Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-13 / 20. szám
SZERVEZETI Тит Néhóny hónappal ezelőtt nagy lendületet vettünk abba az irányba, hogy lapunkon keresztül aktivizáljuk a Szlovákiai Nöszövetsógben dolgozó magyar asszonyokat-lányokat egyrészt a sokrétű szakköri tevékenységre, másrészt a levelezői-tudósítói kapcsolat felvételére. Ez a lendület nem maradt eredménytelen, öntudatos nőink nem tétlenkedtek — dolgoztak is, irtok is. Most mégis arra szeretnénk felhívni a figyelmüket, hogy a beküldött beszámolók valahogyan szűk témakört ölelnek fel: farsangi mulatságokról, főzö-varró tanfolyamokról, esetleg idős polgárokkal való találkozásokról szólnak. Örülünk ezeknek a leveleknek is, de hiányoljuk, hogy az induláskor felsorolt lehetőségekből aránylag sokat hevertetnek parlagon a vidéki nőszervezeti dolgozók. Ezt különösen most, a közeledő központi bizottsági ülés előtt kell tudatosítani. Reméljük, e téren hamarosan fellendülés következik be, amiről lapunkban is hűségesen beszámolnak. Kamenin községben (Kéménd) 1971 közepén alakult meg a helyi nőszervezet 11 taggal. A rövid néhóny hónap alatt is elég szép eredménnyel dolgozott. Ma már 50 tagot számlál és a vezetőség igyekszik ezt a számot 80-ra emelni, hogy agilis titkárnőjük, Meidllk Marianna segítségével megvalósíthassák az 1972-es évre tervezett feladataikat. A tagság ugyanis 200 brigádórát szándékszik ledolgozni a faluszépítési akció keretében; a nemzetközi nőnapon a kováéovi (Kovácspatak) aggok otthonában meglátogatták a községükből oda került öregeket; az év első felében két előadást tartanak, az egyiket „A nők és a demokrácia“ cimen, a másikat egészségügyi témáról. Az asszonyok gyakorlati érdeklődésének kielégítésére főző- és varrótanfolyamot terveznek. — szi — beles (Lelesz) községben a férfiak által látogatott kávéházat a nők szállták meg a helyi nőszervezet évzáró gyűlése alkalmából. A gyűlést Sárogh Endréné tanítónő vezette. Kis pionírok verssel, dallal, tánccal köszöntötték az egybegyűlteket, majd Kopasz Erzsébet, a helyi szervezet elnöke számolt be az elmúlt évben kifejtett tevékenységről. Felsorolta, hogy 97-tel lett több a tagok száma, tisztasági ellenőrzést végeztek a cigány származású polgárok lakhelyein és más hlgiéniailag fontos helyeken, véradókat toboroztak, és a CSKP megalakulásának 50. évfordulója, valamint a XIV. pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségeiket is teljesítették: szépítették a falujukat és brigádmunkát végeztek a mezőgazdaságban. Munkatervükben továbbra is szerepel a faluszépitési akció, azonkívül szabó-varró szakkör szervezése Is. A gyűlés vendége, Dobos elvtársnő, a SZNSZ KB tagja elismerő szavakkal illette az eddigi tevékenységet. Felhívta a figyelmet a nők közt kifejtendő kulturális-nevelő munka fontosságára és javasolta, hogy tervezzenek beszélgetést a NO szerkesztőségének dolgozóival, a kapcsolatuk elmélyítésére. Diószegi Lajos Nemes feladatra vállalkozott a Kostolné Kraéany-1 (Egyházfiakarcsa) helyi nőszervezet, amikor megrendezte a „Nagymamák és nagyapák délutánját“ egyben aranylakodalmasokat is köszöntve. A meghívott öregeket, a helybeli Iskola és a CSEMADOK-szervezet kultúrbrigádja szórakoztatta, ők pedig a fiatalok okulására felidézték emlékeiket, tapasztalataikat. Hajdúné A nőszövetség távoli (Sávoly) helyi szervezetének tagjai nagyon helyesen, a proletárnemzetköziség szellemében vegyes szlovákmagyar nyelvű tagságuk közös munkájával rendezik kulturális műsoraikat, amelyek így természetesen nagyon sikeresek. Nemrégiben sűtő-főző tanfolyamot is rendeztek és ha megérik, hogy nagyobb lesz a kultúrházuk, más, komolyabb akciókat is megvalósítanak. Bálint Lajos, tanító A nánai helyi nőszervezet sokoldalú tevékenységének egyik nagysikerű megnyilvánulása volt az emberi és családi kapcsolatok erősítését szolgáló „Házastársak farsangi estje“, amelynek keretében ünnepi műsort Is adtak. Hasonló kedves rendezvényeket szándékoznak a jövőben is megvalósítani, remélhetőleg a már rendbehozott kultúrotthonban. Ennek érdekében a nőszövetségi tagok is sok brigádórát ledolgoznak. Hajtaman Béláné Ebédre várva Koiice (Kassa) központjától, a dómtól alig tízpercnyi járásra van az épület. Mozdíthatatlan nyugalma, a fényre bámuló nagy ablakszemek kellemes környezet hatását ébresztik. Udvarát három oldalról falak határolják. de ennek ellenére egész délután napsütötte a kis játszótér. Ennyit látni kívülről, meg egy esőfakitotta ieliratú táblát: .magyar tannyelvű óvoda“. A jó benyomás bent fokozódik. Érezhető a frissen festett falak, az új műanyagpadló és a tisztaság illata. Az emeletre vezető falépcső csillog-villog. A gyerekkabátok alatt kicsi cipők állanak vigyázzállásban . .. — egyszóval itt minden azzal hivalkodik, hogy rend van! — Most újítottuk fel az óvodát — mondja Dankó Lajosné, a koiicei magyar tannyelvű óvoda új igazgatónője. Erika néni — Így nevezik a gyerekek, noha még fiatal s csak ilyen kis apróságoknak néni — agilis, szorgalmas óvónő. Hivatásának érzi a pedagógiai munkát és a szervezési feladatokat egyaránt. Természetesen sokat követel a beosztottjaitól, de hát ezt nem veszik tőle rossz néven, hiszen a munkában mindig 6 jár élen. Az .igazgató néni* Gömörből származott fel a nagyvárosba, s már a negyedik óvodában kezdi meg az alapozást. Az óvoda újjászületett, ez olyan szülők véleménye, akiknek gyermekük tavaly is ide járt. Bár ebben az iskolaévben a decemberig elhúzódó javítási munkálatok miatt később nyitottak (sok szülőnek ez külön problémát okozott mindennapi munkájában) hamarosan megteltek az osztályok gyerekekkel. Az óvodában, mint mindenütt, a napi munka, a kicsi eredmények téglákként egymásra rakható végtelen sora a lényeg. Nemcsak külsőségeiben történtek lényeges változások az óvodában, lényegében és szervezettségében változott meg a pedagógiai munka. A korszerű segédeszközök előtérbe kerültek a hagyományos óvodai foglalkozással szemben. Az új pedagógiai irányvonal a szemléltető oktatás kiszélesítésére törekszik. Sok segédeszköz áll már az óvónők rendelkezésére, de szeretnék a szertárat tovább gazdagítani, hogy a magnetofon, mágneses tábla stb. mellett további segédeszközök is helyet kapjanak a nevelési munkában. A szakképzettség növelése is lényeges programja táv^Ü^qy fészekből A TUDÄS MAGVETŐI Mottó: „Köszönjük, hogy szülőfalunkból eddig nyolcvanhelen vállalták azt a szép és nemes leiadatot, hogy bevezessék az új nemzedéket a betűk, a számok birodalmába, hogy tanítók lettek. Nem felejtjük el nevüket és Ígérjük, hogy méltó utódaik leszünk.. .* Ezekkel a szavakkal üdvözölte Izsók Feri tanuló 170 szikra és 279 pionírtársa nevóben a strekovi (Kürt) származású pedagógusok találkozóját. Hosszú hónapokkal ezelőtt született a gondolat: találkozót kellene szervezni a Strekovon született tanítóknak, hiszen olyan sokan vannak, hogy bármelyik községnek, de még városnak is büszkeségére válna. Szofka László pedagógusban, a közművelődési otthon igazgatójában lelkes szervezőre találtak az otthoni pedagógusok. Az egész falu várta a találkozó napját, sokat beszéltek róla, büszkeséggel emlegették Ismerős tanítóik nevét. Téglás József a Strekovi Kilencéves Alapiskola igazgatóhelyettese mondta: Ha két idegen összeismerkedik valahol, azt kérdezik egymástól, hová való vagy, hol születtél? Mi büszkék vagyunk arra, hogy szerte az országban élnek derék tanítók, jónevű igazgatók, akik azt válaszolják: Strekovon születtem. Ki tudná összeszámolni, hány kiváló szakmunkás, orvos, mérnök, művész személyiségnek formálásában vett részt a kürti származású tanító... A három első magyar tanítót Danczi Józsefet, Árendás Józsefet és Hegedűs Flóriánt a későbbiek során még nyolcvannégyen követték. Az évek folyamán szétszéledtek szerte az országban. Sokan nagyobb községben, városban, sőt a fővárosban tanítanak. Vannak olyanok, akik hosszú évek óta nincsenek kapcsolatban szülőfalujukkal. Akik a találkozóra eljöttek, mégis mindjárt otthon érezték magukat. Igaz, a falu képe megváltozott. Jóformán már csak az ódon torony jelzi, itt volt a falu közepe. Valami azonban mégis a régi maradt. A szülőfalunak akár egyetlen nádfedeles háza, díszes faragott kapuja, keményre taposott ösvénye és a falu határában folydogáló patak megannyi kedves, felejthetetlen gyermekkori emlék felidézője lesz egyszeriben. Az érzést, amely ahhoz a helyhez köt, ahol megszülettünk, ahová az embert nyiladozó értelmének első emlékei fűzik, nem homályosíthatja el az idő és távolság sem. Szofka László minden vágya az volt, hogy a találkozó szép, emlékezetes élmény maradjon mindannyiuk számára. S tegyük még hozzá, többeknek talán a legszebb pedagógusnap emléke is maradt egyben. A találkozó sok kedves, sőt megható élmény forrása volt. Minden új érkezőt feszült várakozás előzött meg. A rég nem látott „földiek" hosszan, fürkészve, emlékek után kutatva néznek egymás szemébe, aztán egy örömteli mosoly és máris feldereng egy régi barátnő, iskolatárs, tanító néni, vagy éppen az egykori tanítvány emléke ... S aztán megindul a vég nélkülinek tűnő beszélgetés a pálya rögös útjairól, a viharos évek kudarcairól, a jelen eredményeiről. Mire a tervszerű programhoz érnek, már csaknem mindannyiuk életútja ismeretes. Pionírok köszöntötték a kürti származású tanítókat Hegedűs Flórián két évtizedig vezette a kürti iskolát Árendás József a legidősebb pedagógusok egyike Magyarországról látogatott haza Foto: Kontár Gyula
