Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-11 / 11. szám
Vidéki NE FELEDKEZZÜNK MEG RÓLUK Sok a gondunk a munkahelyeken, a családban, a gyerekek körül, a rohanó mindennapi élet leköti figyelmünket, Ne feledkezzünk meg azonban azokról, akik már csak távolról figyelhetik épltőmunkánkat. Ne hagyjuk magukra, ne mellőzzük őket, érezzék, hogy бк a mieink. Igen, a kifáradt, idős emberekre gondolok, akiknek már az is nagy öröm, ha rájuk nyitjuk az ajtót. Hokovce (Egeg) község nemzeti bizottságán nemrég határozat született. A nöszövetség és vöröskereszt képviselői ajándékokkal megrakva végigjárták a falut, minden idős emberhez bekopogtattak, elbeszélgettek velük. Az asszonyok elmondották, hogy nem lehet szavakba önteni mindazt, amit láttak, tapasztaltak. A meghatottság, az öröm, amelyet az idős szemek elárultak, mindennél többet mondott. Tóth László, Hokovce (Egég) MERÉSZ TERVEK, DE MEGVALÓSÍTHATÓK Levicén (Léva) megtartották a SZISZ I. járási konferenciáját. A szervezet megalakulásától eltelt időszakot pozitívan lehet értékelni. A járás 5317 SZISZ tagja kivette részét a munkából. A legeredményesebb tevékenységet a CSKP megalakulásának 50. évfordulója, pártunk XIV. kongresszusa és a választások alkalmából fejtették ki Kötelezettségvállalásaikat teljesítették. Összesen 209 371 brigádórát dolgoztak le, amelynek értéke 2 332 090 Kcs. A fiatalok résztvettek a nemeckái alapiskola építésében is, ahol 800 órát dolgoztak le és 15 193 Kés anyagi támogatást nyújtottak. A munka mellett a szervezetek kulturális és sporttevékenysége is említésre méltó: 579 kulturális és 413 sportakciót szerveztek. Az ideológiai munkára is nagy gondot fordítottak, amelyet különféle vonzó formában valósítottak meg. A 151 alapszervezetben folyó politikai előadásokat a Leninkörök tevékenysége egészíti ki. A SZISZ JB mellett a politikai oktatás magasabb formáját is bevezették, a funkcionáriusok iskoláját, amely 150 tagot tömörít. Az elért eredmények újabb tettekre ösztönöznek. A tervek, amelyeket a járási konferencia tűzött ki, merészek. de megvalósíthatók. Csak a tagság aktív munkája szükséges, hogy a Nemzeti Front programjának maradéktalanul eleget tegyen a SZISZ. Deák Teréz AZ ORSZÁGOS KONFERENCIA ELŐTT A Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járásban a különféle üzemek, szaktanintézetek és iskolák mellett működő SZISZ alapszervezetek megtartották első járási konferenciájukat. A járás területén jelenleg 425 alapszervezet működik, melyek elküldték küldötteiket a konferenciára. A vitában felszólaló fiatalok eredményeikről, terveikről beszéltek. Ez a konferencia már komoly előkészületet jelent a közelgő országos SZISZ konferenciára, ahol a rimaszombati fiatalok az ország színe előtt akarják hallatni hangjukat. Tamás Béláné KÖZÖS ÉRDEKÜNK Csak egy éve élek Szlovákiában, de már ez alatt a rövid idő alatt is nagyon megszerettem lapjukat, a Nö-t. Elhatároztam, hogy időnként Írok önöknek. Én a Szovjetunióból, Kárpát-Ukrajnából kerültem ide. Időbe telt, amíg megszoktam és beleilleszkedtem az új környezetbe Számomra itt minden új és más mint odahaza volt, Beregovon (Be regszász). Mások az emberek, má sok a szokások. De itt Szlovákiá ban is érvényes az a törvény, hogy ittas embereket nem szabad kiszolgálni. Ha mégis kiszolgálják őket, mert ez a gyakoribb eset, mindannyiunk kötelessége, hogy rendreutasitsuk az elárusítókat. Nézetem szerint, ha mindenki Így fogná fel ezt a kérdést, kevesebb részeg emberrel találkozhatnánk az utcán és másutt. Lassanová Mária, Lipovnik ZENESZÓ MELLETT A íiíovi (Cslcsó) kilencéves alapiskola szülői munkaközösségének vezetősége és az iskola igazgatósága bált rendezett. A megjelent szülőket, pedagógusokat és a meghívott vendégeket hangulatos, díszített terem fogadta. Ezt a meglepetést a diákok készítették. A jó zenét a komáromi „Synkopy“ zenekar szolgáltatta, Bedeos Éva közreműködésével. A kedélyes estén alkalom adódott arra, hogy kölcsönösen közelebbről megismerjék egymást a szülők és a pedagógusok. Závodszky Irén, Ciőov (Csicsó) KÖSZÖNET Nagy volt az öröm és izgalom a leleszi óvodában. Hogyisne, hiszen az idejáró apróságok túlnyomó része élete első nagy és igazi jelmezbáljára készült, amelyet január végén tartottak meg. Amint a képen is látható az ötletes jelmezekben megjelent párok öltözetükhöz illő versecskékkel produkálták magukat. Azután táncraperdült a sok apróság. A szülői munkaközösség nevében köszönjük az igazgatónő és óvónők fáradozását, és a lelkes odaadó munkát, amelyet a gyerekekért tesznek. Pankovics Lászlóné, Leles (Lelesz) megvetéssel környezete iránt. A szőke hölgy, aki, valahányszor összeakadok vele, dührohamot vált ki belőlem. Gyűlölködő tekintetemet a háta közepébe szúrtam a elhatároztam, hogy megölöm. Megölöm, kitekerem a nyakát. Mert hatalmas, terpeszkedő, gőgös, gondtalan, nyafka és kispolgár. Külön megölöm a négy szobáért, külön az ősi bútorokért, s hq nem ősi, akkor azért. Külön a kék fürdőszobacsempékért, az eiolvasatlan könyvekért és az elolvasottakért duplán. Külön a tátrai hétvégi kiruccanásokért, a külföldi nyaralásokról nem is beszélve. Minden darab gondosan megválasztott bundáért, de leginkább azért, mert 180 korona értékben mert előttem vásárolni egy tejboltban, szombat délelőtt. Itt tartottam a gyűlölködésben, amikor feltartott fejjel, gőgösen elment a sor mellett. Mindkét keze tele volt, szinte minden ujja hegyére jutott egyegy doboz kakaó, kávés csomag. Olyan volt, mint egy gazdag karácsonyfa, amely nem a saját termése alatt roskadozik. Az ajtóba érve megtorpant. Az ajtó zárva volt és nem nyílt ki. Az ajtóknak nincs érzékük a ranglépcsők iránt. Egy pillanatig várt, talán a megszokott csodákra, talán, hogy kinyissa előtte valaki. Azután a könyökével manőverezve tusakodni kezdett az ajtókilinccsel. De az ajtó nem nyilt ki. Fájdalom, kétségbeesés, tehetetlenség ült ki az arcára. Akkor kiugrottam a sorból, eléje léptem és a szemébe nézve mondtam: — Várjon, majd én kinyitom. Kovács Magda Mi az Ön véleménye „Nagy érdeklődéssel olvasom a hozzászólásokat ... szeretném én is elmondani a tapasztalataimat ... közöljék, ha lehet, az én véleményemet is ...“ — így kezdődik szinte kivétel nélkül minden levél, amely ebben az ügyben szerkesztőségünkbe érkezik. Helyhiány miatt sajnos nem tudunk minden hozzászóló kérésének eleget tenni, csak egy-egy levélből közölhetünk részletet. — Általánosítani nem lehet és nem szabad, — írja egy nyugdíjas olvasónk — dehát mindenki ismeri a saját környezetét és abból levonhatja a következtetéseket. Bizony, elég gyakran lehet találkozni a felvetett problémával a körzeti orvosok rendelőjében is. Saját tapasztalatomat mondom itt el. Egy alkalommal felkerestem a körzeti orvosomat és vizsgálat után, hálám jeléül — több pénzem nem lévén nálam — 23 koronát akartam neki adni, de 6 nem fogadta el. Később meggyőződtem róla, hogy 50 koronán alul nem fogad el ajándékot a vizsgálatért, ami sokszor csak annyiból állt, hogy megkérdezi a beteget mi a panasza és megírja a receptet. Én csak egy nyugdíjas öreg vagyok, a 600 koronás nyugdíjamból ketten élünk és így elképzelhető, hogy az ember kifogy a pénzből. Az orvosom akkor nem mutatott semmi neheztelést, de később éreztem a hatását, hogy annak idején nem tudtam a szükséges összeget átnyújtani. Minden beteg hálás szeretne lenni a kezelőorvosának, sőt még meg is hatódik, ha látja azt az őszinte, lelkiismeretes gondoskodást, amit a hivatásának élő orvostól kapott. A kérdés csak az, hogy a hálának milyen formája elfogadható az orvosok előtt?! — Nagy örömömre megírhatom azt, amit már néhány éve szerettem volna világgá kiáltani — írja Petőcz Józsefné, gabéikovói (Bős) olvasónk. — Az emberek bízzanak az orvosokban és gondoljanak arra, hogy több tisztelet jár áldozatos munkájukért. Férjemmel együtt elmúltunk már hatvan évesek, többször voltunk rövidebb-hoszszabb ideig kórházi kezelésben Bratislavában és Dunajská Stredá-n (Dunaszerdahely) is. Ezért tudom határozottan állítani, hogy az orvosok lelkiismeretesen gyógyítanak ajándékozás nélkül is. Mi még nem találkoztunk olyan orvossal, aki nem tett volna meg minden tőle telhetőt egészségünk érdekében, pedig mi semmilyen pénzöszszeget nem adtunk egyiknek se. Községünkben két orvos van. Túlterheltségük ellenére is lelkiismeretesen kezelik betegeiket. Persze, vannak olyan ravasz emberek, akik az orvosokat félre akarják vezetni, betegállományba akarnak menni, hogy a táppénzt kapják és közben odahaza dolgozhassanak. Ezekkel az orvos szigorúbban bánik, azért mondanak rá azután minden roezszat. — Az idős, rokkant embereknek az fáj a legjobban, hogy a kezelőorvosuk által minden esztendőben javasolt gyógyfürdőre sohasem tudnak eljutni. Vagy az idősebb embernek, aki már nem tud aktívan részt venni a termelésben, nincs erre joga? A rokkantságomat munkabaleset következtében szereztem, ezért kellett korábban abbahagynom a munkát. Az állapotom talán megjavulna, ha legalább egyszer-egyszer — olyankor, amikor más nem igényli, lehet télen is — résztvehetnék gyógykezelésen. Sajnos, oda csak az juthat el, aki a komisszióban levő orvosoknak megfelelő ellenszolgáltatást tud nyújtani. Az én kevés nyugdíjamból erre nem telik. De nem adom fel a reményt. Lehet, hogy éppen ez az ankét segít hozzá, hogy eljussak a régen szükséges gyógykezelésre. Lehet, hogy azok is elolvassák panaszomat, akik az utalványokat szétosztják és igazságosabb mércével fognak mérni — fejezi be levelét egy ötvenéves férfi olvasónk. (Folytatjuk)